A szib�riai h�helyzetnek megvan a maga el�nye is. Tegnap sokkal kor�bban v�geztem az egyetemen az id�j�r�s miatt, �gy be tudtam fejezeni az �j fejezetet.

„Az �jben, a sz�lben, 
Visszhangzik m�g a sz�:
Szabadnak lenni j�, 
De t�l sok v�r az �ra.”

(P.)

 

Rufus Order h�trakulcsolt k�zzel fel-al� j�rk�lt a dolgoz�szob�j�ban, s azon v�v�dott, amit Harryt�l megtudott. Mindenk�ppen ki akarta szabad�tani a rabokat, de nem volt �ny�re, hogy Anabella pont ezt akarja el�rni. A meglepet�s erej�t akarta kihaszn�lni, de erre most nem igaz�n volt lehet�s�ge.

- �gy v�lem, hogy Anabella a kiv�gz�sen t�rt�n� rajta�t�sre sz�m�t – t�rte meg a csendet Harry. – Nem hiszem, hogy megfordulna a fej�ben, hogy az Azkabanba akarunk bet�rni.

- Felt�telez�sekre nem alapozhatunk – morogta Rufus. – Kelepc�be akar minket csalni. �n meg biztos voltam abban, hogy ha v�runk egyp�r napot, akkor csak elbor�tja elm�j�t a f�lelem.

- Szerintem pont a jogar miatt akarja megl�pni ezt a kiv�gz�st. Aff�le gyerekes visszav�g�s ez.

- Hogy Merlin vinn� el! – Rufus d�h�sen az �r�asztalra csapott az �kl�vel.

- �gy l�tom, hogy ez a n� nemcsak elvetem�lt, hanem okos is – jegyezte meg Maxwell.

- Egy �tkozott persz�na! – emelte tekintet�t a plafonra Rufus. – Az agyamra megy a h�lye h�z�saival!

- Szerintem csak az a gondod vele, hogy nem �gy t�ncol, ahogy te f�ty�lsz – v�lekedett Layla.

Rufus valami nagyon cs�ny�t akart a boszork�nynak mondani, de ink�bb visszanyelte, s f�radtan a karossz�k�be huppant. Ahogyan Harry v�gign�zett rajta, nagyon �regnek l�tta. Ismerts�g�k ideje alatt most l�tta csak �t nagyon-nagyon id�snek, �s kimer�ltnek. Eddig a var�zsl�t mindig er�snek, m�r-m�r legy�zhetetlennek v�lte, de ahogyan most kuporgott a sz�k�ben, gondokkal k�zdve, r��bredt, hogy mi�rt is szeretn� a f�rfi, ha meglenne a S�rk�nyosztag ut�np�tl�sa. Annyira sebezhet�nek t�nt abban a percben, hogy Harrynek megesett rajta a sz�ve. Rufus Order, f�iskolai mentora mindig hat�rozott f�rfi volt, olyan, ki mindig tudta a k�vetkez� l�p�st. De most, ahogyan a sz�k�ben �lt, nem l�tszott t�bbnek, mint egy elf�radt v�n m�gusnak, akire igencsak r�f�rne egy kis pihen�.

- Mr. Order, maga mondta, hogy kock�ztassunk – eml�keztette csendesen Harry. – Rohamozzuk meg az Azkabant, �s szabad�tsuk ki �ket.

- Anabella mindenre fel van k�sz�lve, veszett pr�b�lkoz�s lenne.

- Honn�t veszi? Tal�n mag�nak megmondta azt, hogy v�r minket a b�rt�nn�l?

- Nem, de…

- Akkor tal�n mag�nak sz�lt err�l, Mr. Maxwell? – fordult a m�gushoz Harry.

- Nekem ugyan nem. Nem is ismerem azt a n�szem�lyt.

- Akkor j�, mert nekem sem mondta. Azokat az �rtatlanokat ki fogj�k v�gezni, �s �n ezt nem hagyom. Akkor sem hagyn�m, ha biztosan tudn�m, hogy Anabella seregei ott v�rnak r�m. �n megmentem �ket.

- Bosszant� a makacss�ga, Harry – jelentette ki Rufus. – �gy ragaszkodik a vesz�lyes �tleteihez, mint egy troll a bunk�sbotj�hoz.

- Akkor troll vagyok – vont v�llat Harry. – De akkor sem hagyhatom, hogy…

- J�l van m�r! Els�re is felfogtam – intette le Rufus. – Megt�madjuk az Azkabant m�g ma �jjel, de maga �s a kijel�ltek a Lelkek temet�je fel� veszik az ir�nyt. Megosztjuk ellenfel�nk figyelm�t �s erej�t.

- Tudod, mi a jobb a felez�sn�l, Rufus? – k�rdezte Layla, mik�zben hossz� v�r�s k�rmeit simogatta. – A harmadol�s.

- Tess�k?

- Mr. Potter mondta, hogy vannak m�g h�s�ges emberek a f�parancsnoks�gon. Mi�rt nem alkalmazzuk az alkalmazott, mint fizetett ellens�g elvet?

- Ezt kifejten�d?

- Eml�kszel Alaszk�ra, Rufus?

- Sosem felejtem el.

- Mit is csin�ltunk, hogy id�t nyerj�nk?

- L�zad�st sz�tottunk.

- Arra akarsz c�lozni, hogy? – Maxwell izgatottan f�szkel�dni kezdett.

- K�rj�k meg a megb�zhat� aurorokat, hogy l�zadjanak fel uraik ellen.

Layla szavait d�bbent csend k�vette. Rufus el�sz�r csak g�nyosan legyintett, majd elgondolkodott a n� �tlet�n. Ahogy m�rlegelte az es�lyeiket, s annak a haszn�t, amit ez a bels� forradalom okozna, egyre jobban tetszett neki az �tlet. Harry viszont cseppet sem lelkesedett Layla felvet�s��rt. Tudta, hogy ez az akci� nagy val�sz�n�s�ggel �sszezavarn� Anabell�t, de nem akarta, hogy egykori emberei meg�ss�k a bok�jukat.

- Legyen �gy – �llt fel a sz�k�b�l Rufus Order. – Ez egy haszn�lhat� javaslat.

- �n nem tartom j� �tletnek, uram – jegyezte meg csendesen Harry.

- Pedig ez az egyetlen megold�s.

- De ezzel nagy vesz�lybe sodorjuk az aurorokat! – csattant fel egy f�n�k erej�vel Harry.

- M�r nem maga a vezet�j�k, Harry – fogta meg a f�rfi kez�t Layla. – M�r nem tartozik felel�ss�ggel.

- Ha a veszt�kbe k�ld�m �ket, akkor igen.

- Layl�nak igaza van, Harry. �ldozatot kell hoznunk. V�laszthat: a hal�lra�t�ltek vagy az aurorjai.

- Nem k�rhet t�lem ilyet.

- K�nytelen vagyok, Harry. Gondoljon arra, hogy az aurorokat maximum kir�gj�k majd, de a t�bbieket biztosan kiv�gzik.

- �s ha �ket is erre �t�lik a l�zad�s miatt? Vagy ha csata k�zben halnak meg? – er�sk�d�tt Harry. – Igaz, hogy nem vagyok m�r a f�n�k�k, de sz�m�tanak r�m.

- Ha nem j�runk sikerrel, akkor mind meghalunk – pattant fel Brian. – �s nekem semmi kedvem megv�rni ezt. L�zad�s lesz, �s k�sz. Nem egy ifjonc fogja ezt eld�nteni.

- Brian, k�rlek – szor�totta �ssze a szem�t Rufus. – Mr. Potter csup�n k�t t�z k�z� ker�lt. Neh�z dolog eld�nteni, hogy melyik ujjadat harapd meg.

A m�gus grimaszolva vissza�lt a sz�k�be, de m�g mindig haragos tekintettel m�regette Harryt.

- A k�z �rdek�t kell n�zn�nk.

- K�nnyen n�zheti a k�z �rdek�t, amikor nincs szem�lyes k�t�d�se – fordult a f�rfihoz Harry.

- Egy s�rk�nyosztagos mindig a k�z �rdek�t n�zi.

- �n nem vagyok s�rk�nyosztagos.

- Ilyen makacs fejjel nem is lesz az sosem.

- Nem is akarok egy olyan csapat tagja lenni, amelynek az a felfog�sa, hogy tiporjunk el mindenkit a k�z �rdek�ben – jelentette ki Harry harciasan.

- Akkor milyen felfog�s lenne az ide�lis?

- Az, hogy seg�ts�nk min�l t�bb emberen.

- Ez egy ostoba felfog�s, csak egy gyerek besz�l �gy.

- Egy olyan ember besz�l �gy, aki nem hajland� �rtatlanokat fel�ldozni.

- �ldozat n�lk�l nincs gy�zelem. – Brian ism�t fel�llt, s eg�sz test�vel Harry fel� fordult.

- Akkor sem engedhetem ezt – pattant fel Harry is.

Percekig kih�v�an farkasszemet n�ztek egym�ssal, majd Rufus – megel�gelve a medd� vit�t – megsz�lalt:

- Valamilyen szinten mind a kett�j�knek igazuk van. �n sem sz�vesen k�ld�m a frontvonalra az aurorokat, hiszen �k tisztess�ges emberek, de valamit tenn�nk kell. Az emberei, Harry, mind j�l k�pzett aurorok, ellenben azokkal, akiket Anabella tett a parancsnoks�gra. Az aurorjainak van mi�rt harcolniuk, de a hal�lfal�knak nem igaz�n. Nem �g�rhetem meg, hogy mindenki �ps�gben meg�ssza az akci�t, de azt igen, hogy hatalmas z�rzavart kelt�nk majd.

- A k�osz mindig a j� oldal�n �ll – mosolyodott el Layla.

Harry elgondolkodott a hallottakon, de m�g mindig nem volt �ny�re ez az elterel�-hadm�velet. Nem akart m�g t�bb �rtatlant beler�ngatni a csat�ba, de nem volt jobb megold�sa arra, hogy hogyan tudn�k megmenteni az el�t�lteket.

Gondolataib�l az ajt� csap�d�sa z�kkentette ki. Az els�, amit megl�tott, az egy v�r�s �st�k volt, majd m�g egy, �s m�g egy.

- Nem engedhetj�k meg, hogy kiv�gezz�k �ket! – csapott az asztalra Arthur Weasley.

- Nyugodjon meg, Arthur – mondta szel�den Rufus Order.

- Hogyan nyugodhatn�k meg?! – h�ledezett a f�rfi. – A fiam is k�zt�k van! Nem vesz�thetem el m�g egy gyermekemet.

- Nem hagyjuk, hogy kiv�gezz�k Charlie-t – sz�lalt meg Bill is. – Az ki van csukva.

- Sem a t�bbieket – tette hozz� Ron l�ngol� tekintettel.

- Senki sem mondta, hogy hagyni fogjuk – cs�v�lta a fej�t eln�z� mosollyal Rufus. – M�g ma megsz�ktetj�k �ket az Azkabanb�l.

- �… - ny�gte Arthur, a nyakszirtj�n megjelent egy v�kony v�r�s cs�k, amit Harry a zavar jel�nek tudott be. – Akkor rendben.

- �s hogyan csin�ljuk? – tudakolta Bill.

- Felosztjuk a csapatainkat. Az egyik a temet�be indul, a m�sik a b�rt�nbe, a harmadik pedig nagy balh�t csap a miniszt�riumban. Az �jszaka j�t�kony leple alatt t�madunk.

- �s kik lesznek a harmadikban? – �rdekl�d�tt Ron.

- Azok az aurorok, akik most a parancsnoks�gon dolgoznak, de mellett�nk �llnak – v�laszolta Rufus. – �zenek is Anne-nek, hogy szedje �ssze az embereket.

- De milyen okb�l fognak fell�zadni?

- H�t, ahogy eln�zem mag�t, nem fizethetnek valami j�l az auroroknak – �llap�totta meg Brian fintorogva.

Ron elv�r�s�d�tt. Zavarta, ha valaki az anyagi helyzet�t firtatja.

- Nem volt rossz fizet�sem – mondta Ron.

- De az�rt ezreket sem kereshetett.

- Annyit kerestem, amennyit egy auror keres – h�zta ki mag�t b�szk�n Ron. – De, ha t�bb lett volna fizet�sem, akkor sem j�rn�k a legdr�g�bb tal�rban.

- Azt r�gt�n gondoltam. Mindegy, azt aj�nlom, hogy b�remel�s�rt hisztizzenek.

- Ez hihet� – b�lintott Rufus.

- �s mi mit csin�ljunk? – k�rdezte Arthur.

- Maguk velem j�nnek az Azkabanba. Szerintem h�vjuk is �ssze az itt tart�zkod�kat, �s osszuk le a szerepeket.

 

Rufus javaslat�t tettek k�vett�k, s hamarosan m�r mindenki pontosan tiszt�ban volt azzal, hogy milyen szerepet fog bet�lteni a v�gs� megm�rettet�sben. Egyed�l Fleur nem �rtett egyet a felv�zolt helyzettel, ugyanis Bill hallani sem akart arr�l, hogy � �s a l�nya r�szt vegyenek a harcban.

- De, William, m�rh’ t�l�lth’�nk egy csat�t – simogatta meg f�rje arc�t Fleur.

- Ezt nem biztos, hogy �lve meg�sszuk – magyar�zta Bill. – Ha mind a ketten odavesz�nk, akkor ki fog gondoskodni a l�nyainkr�l?

- Victoire el�g nagy m�r ahhoz.

- H�, �n is veletek megyek – jelentette ki Victoire.

- Meg m�g mit nem! – csattant fel Bill. – Te itt maradsz a kast�lyban!

- De mi�rt? – nyafogta Victoire.

- Mert m�g nagyon fiatal vagy.

- Ti is k�b� ennyi id�sek voltatok a roxforti csata idej�n, �s Teddy is ennyi id�s, � m�gis a temet�be megy.

- Teszek arra, hogy Ted mit csin�l. Te itt maradsz, �s punktum.

- Mi�rt vagy ilyen, William?

- Milyen? – fordult feles�g�hez indulatosan Bill.

- Ilyen �rth’etlen.

- �rtetlen? �n? – kerekedtek el a f�rfi szemei. – Hiszen ti nem �rtitek meg, hogy nem j�hettek vel�nk!

- Mi�rt nem b�zh’ol benn�nk?

- Ez j� k�rd�s – kapott a sz�n Victoire. – Mi�rt is nem b�zol benn�nk, apa?

- Nem akarlak elveszteni titeket, h�t nem �rtitek? – Bill arca megr�ndult. – Rettegek att�l, hogy valami bajotok eshet. Ez nagyon vesz�lyes.

- Ha vesz�tetek, akkor �gy is, �gy is meghalunk – mondta a l�ny.
Bill azon gondolkodott, hogy mivel c�folhatn� meg a l�nya kijelent�s�t, de nem jutott az esz�be semmi sem, �gy ink�bb a l�pcs� korl�tj�ra t�maszkodott, s letekintett az odalent s�rg�l�d� t�megre. A csal�dj�nak tagjai m�r majdnem mindannyian odalent voltak, �s gy�lekeztek. L�tta, hogy George �ppen a fiatalokat l�tja el mindenf�le Weasley Var�zsvicc-term�kkel, h�tha a seg�ts�g�kre lesznek.
- K�sz�nj�k, George b�csi – b�lintott James, �s eltette a zseb�be azt a z�ld kis gombra eml�keztet� t�rgyat, amit a nagyb�tyj�t�l kapott.

- Rem�lem, eml�keztek m�g arra, hogy hogyan kell haszn�lni.

- Nan�, hogy! – h�zta ki mag�t James. – Egy Weasley Var�zsvicc-szak�rt�vel �llsz szemben.

- Nekem igaz�n elmondhatn� valaki, hogy mi is ez – sz�lalt meg Morgan a h�ta m�g�l.

James megperd�lt a tengelye k�r�l, �s a l�ny �szint�n �rdekl�d� tekintet�vel tal�lta szemben mag�t. Mik�zben a l�ny szemeibe n�zett, a sz�ve egyre hevesebben kezdett zakatolni, s � dadogva sz�lalt meg:

- �n… sz�vesen se-g�-tek, ha j�.

- Persze, j�. – Morgan a fi� fel� ny�jtotta kinyitott a tenyer�t, amelyben a z�ld gombocsk�t tartotta.

James remeg� k�zzel a gombocsk��rt ny�lt, s amikor a b�re a l�ny�hoz �rt, teljesen elv�r�s�d�tt. A tekintet�k egy percre egybeforrt, James r�snyire kinyitotta a sz�j�t, majd tekintete �hesen siklott a l�ny ajkaira.

- Akkor? – k�sz�r�lte meg a tork�t Morgan.

James egy pillanat alatt fel�bredt r�vedez�s�b�l, s elvette a gombocsk�t. „Szedd m�r �ssze magad! – mondogatta mag�ban. – Nem lehetsz ekkora l�zer! A v�g�n m�g az �lmod beigazol�dik majd.”

- Nos, csak r�szegezed a p�lc�d, �s azt mondod, hogy Baziteo. A gomb egy hatalmas g�d�rr� fog alakulni, �gy ha eldobod, �s ut�na szegezed r� a p�lc�t, �s mondod az ig�t, akkor az ellenfeled ak�r bele is eshet.
- �gy bizony – kacsintott George Morgan d�bbent tekintete l�tt�n. – Te sosem j�rt�l m�g a boltomban, ugye?

Morgan megr�zta a fej�t.

- Ap�m nem engedte.

- Sejtettem – szegezte tekintet�t a plafonra George.

- Az ap�m sok mindent f�lre�rtett, rosszul l�tott – kelt apja v�delm�re a l�ny. – De nem rossz ember.

- Nem rossz, csak egy fajank� – jelentette ki George. – M�r eln�z�st.

Morgan nem sz�lt semmit sem, csak szomor�an az ajk�ba harapott. James figyelm�t nem ker�lhette el a mozdulat, s a sz�ve ism�t gyorsan zakatolni kezdett.

- Ne szomorkodj, az �n ap�m is �gy viselkedik n�ha, mint egy fajank� – vigasztalta James.

Morgan – ismerets�g�k �ta el�sz�r – megaj�nd�kozta egy h�l�s mosollyal.

Ekkor l�pett hozz�juk Ron Weasley.
- George, felk�sz�lt�l?

- Nan�. M�rt? Nem l�tszik rajtam?

- Csak mert tal�lkozni fogunk Freddel.

George megvonta a v�ll�t, s pr�b�lta leplezni k�ts�gbees�s�t.

- Nem izgat, tudom, hogy � nem a testv�rem.

- �r�l�k, ha �gy gondolod, mert sz�ks�g�nk van minden p�lc�ra.

- J�l van m�r, ne zaklass! – George falfeh�r arccal tov�bb�llt.

- Ti miben mesterkedtek itt? – fordult a gyerekekhez Ron.
- Mesterkedni? M�rt mesterkedn�nk? – �rtetlenkedett James.

- Csak az�rt, mert a t�bbi kiskor� a nappali m�sik v�g�ben van – b�k�tt Albus�kra Ron.

- �n nem vagyok kiskor� – t�j�koztatta James s�rt�d�tten.

- Mindegy, sz�val miben mesterkedtek?
- Semmiben – r�zta meg a fej�t James.

- Csak megmutatta, hogy hogyan kell haszn�lni azt az iz�t.

- H�t persze – mondta Ron egy b�nt�rs mosoly�val. – L�tom �n, mi k�sz�l…

- Semmi! – v�gta r� k�rusban James �s Morgan, majd a l�ny elviharzott a b�tyj�hoz.

- Helyes l�ny – veregette meg Ron az unoka�ccse v�ll�t. – Any�d elmondta, hogy beleest�l.

- Nem foglalkozn�l ink�bb Hug�val, b�csik�m? – k�rdezte James flegm�n.

- Neki nincsenek n��gyei, egyel�re. Viszont a te eseted nagyon �rdekes.
- M�gis mi�rt? – tette �lbe a kez�t a fi�.

- Mert sosem hittem volna, hogy valaha egy l�ny k�p�t fogja rejtegetni a p�rn�ja alatt az �n sz�vtipr� unoka�cs�m. – Ronb�l kit�rt a nevet�s.

Minden szem a du�ra szegez�d�tt, s James legsz�vesebben fejbe v�gta volna a nagyb�tyj�t.

- Mi olyan mulats�gos? – k�rdezte Hermione.

- Semmi… - sietett a v�lasszal James.

- A semmin nem lehet nevetni.

- Majd elmondom, Hermione – mondta Ron.

James �gy d�nt�tt, hogy ink�bb t�volabb megy a nagyb�tyj�t�l, de amikor megfordult bele�tk�z�tt Rufus Orderbe. A f�rfi hossz�, s�t�tk�k tal�rt viselt, s fej�t egy szint�n s�t�tk�k kalap d�sz�tette. Mivel a tal�rj�t nem f�zte �ssze, James l�thatta, hogy fekete b�r�v�be k�l�nb�z� hossz�s�g� t�r�ket tett.
- L�tom, felk�sz�lt, uram – jegyezte meg James. – Nek�nk nem adna egy-k�t olyat?
- Ez nem k�lyk�k kez�be val� – felelte Rufus cinkos vigyorral. – Tal�n, ha j� gyerek leszel, akkor kapsz majd egyet a sz�let�snapodra.

- �n mindig j� vagyok, egy f�ldre sz�llt angyal.

- Ehhez k�ts�g sem f�r – mondta a f�rfi, majd a t�meghez fordult: - Mindenki k�szen �ll?

Felem�s v�laszokat kapott.

- Mindegy, ez is t�bb mint a semmi.

- Komolyan �gy akarsz elindulni egy csat�ba, dr�ga j� Rufus? - csend�lt egy ismer�s hang a f�rfi h�ta m�g�tt. Az el�tte �ll�k m�r szemben�zhettek a k�t j�vev�nnyel, de csak Ron �s Harry tudt�k, hogy kik is ezek a f�rfiak. Az egyik�k fekete b�rtal�rt viselt, s egy kend� takarta el bal mandulaszem�t. A m�sik pedig testhez �ll�, feh�r b�rruh�t h�zott mag�ra, haj�t zsel�vel form�lta t�k�letesre, mintha randev�ra k�sz�lne. A k�t f�rfi olyan volt, mint a t�z �s a v�z.

- Otgon, Heinrich! – fogott kezet vel�k Mr. Order, miut�n megfordult. – Micsoda meglepet�s!

- Seg�teni j�tt�nk, Ruf – t�j�koztatta Otgon.

- Az bizony remek h�r. De ti egy�tt?

- A kast�ly el�tt tal�lkoztunk – mondta Heinrich.

- Ez az oktondi sz�pfi� a kapu el�tt sz�p�tkezett, amikor ide�rtem.

- Most mi van? Az utaz�st�l �ssze-vissza �llt a hajam. Nem j�hettem �gy ide be, mi van, ha itt tal�lom meg �letem szerelm�t? Nem mutatkozhatok �gy el�tte!

- Csat�ba k�sz�lsz, nem l�gyottra, Heinrich! – f�rmedt r� Otgon.

- Akkor is!

Lily hatalmas vigyorral hajolt Albushoz:
- J�l n�zd meg, Jimmy is ilyen feln�tt lesz.

- Egy trollt! – v�gta r� James.
- Sz�val, seg�teni j�ttetek – t�rt vissza a t�rgyra Rufus. – Nos, azt j�l teszitek, mert minden p�lc�ra sz�ks�g�nk van. Otgon bar�tom, mi t�rt�nt a szemeddel?
- Rufus, odakint felbolydult a vil�g. Viharok, f�ldreng�sek puszt�tanak minden�tt. Mindez a jogar miatt van, k�zeleg a v�g.

- Tudom, Otgon, de mi t�rt�nt a szemeddel?
- Nem figyeltem oda, �s egy hatalmas k� belev�j�dott. Majd k�sz�tek egy m�gikus szemet, ha r��rek.

- Nagyon sajn�lom – tette a f�rfi v�ll�ra a kez�t Rufus.

- De legal�bb �gy nem ferde a szemed – po�nkodott Heinrich, de senki sem nevetett rajta, �gy az � arc�r�l is lehervadt a mosoly.

- Akkor, t�rj�nk �t a hadm�veletre – v�ltott t�m�t Rufus.

 

***

Az �jszaka fekete leplet bor�tott a kast�lyra. Mindenki nyugov�ra t�rt m�r, kiv�ve az igazgat�n�t, aki csak most �bredt fel. �lm�t egy h�v�s szell� zavarta meg. Kelletlen�l vissza kellett t�rnie a val�s�gba, pedig milyen �des �lmot l�tott! Miut�n kinyitotta a szem�t, tekintete a padl�ra esett, amelyen a tal�rja hevert. Fel�lt az �gyban, s k�rben�zett: olyan volt, mintha bomba robbant volna odabent. Minden �ssze-vissza hevert a f�ld�n, s a szekr�nyajt� egyik sz�rnya is let�rt, s most ott l�gott a leveg�ben. A test�t �loms�ly�nak �rezte, �gy nehez�re esett kik�sz�l�dni az �gyb�l. Beleb�jt fekete magas sark� papucs�ba, mag�ra tekerte fekete selyemk�peny�t, �s az ablakhoz s�t�lt. Az ablakot egy hatalmas h�t takarta el. Anabella megnyalta a sz�ja sz�l�t, s �lmodozva legeltette szem�t Dant�n, aki csup�n egy farmernadr�got viselt. Felderengtek el�tte az este t�rt�n�sei. M�rhetetlen�l el�gedett volt, ami�rt siker�lt annyi visszautas�t�s ut�n az �gy�ba cs�b�tania az �szakit. Dante folyton-folyv�st ellen�llt neki. �g�rgette, hogy egyszer majd megadja neki azt, amire v�gyik, s l�m, most v�gre siker�lt. Anabella olyat tett, amit m�r r�gen nem: b�zott �s rem�nykedett. Be kellett l�tnia, hogy ez az ember nem csup�n egy �jabb h�d�t�s, hanem valaki, akire nagy sz�ks�ge van. Dante megtestes�tett mindent, amit � akart egy f�rfiban: hat�rozotts�got, er�t �s persze az sem volt utols� szempont, hogy a f�rfi �gy n�zett ki, ak�rcsak egy isten. Az apja mellett Dante volt az egyetlen, akit k�pes volt tisztelni.

- Fel�bredt�l, �lomszusz�k? – t�rte meg a csendet a f�rfi r� sem n�zve.

- Fel – b�jt a h�t�hoz Anabella.

- Azt hittem, hogy eg�szen reggelig alszol majd.

- Annyira az�rt nem mer�tett�l ki – t�j�koztatta a n� szemtelen�l.

Dante szembefordult a n�vel, tekintet�ben k�tked�s csillant.

- Igaz�n? Pedig azt hittem, hogy ennyit�l t�z n� is kipurcanna.

- Azt be kell l�tnom, hogy m�g sosem volt r�szem ehhez foghat� �lm�nyben – motyogta Anabella leszegett fejjel. Kezdte �gy �rezni mag�t, mint egy iskol�s l�ny. Im�dta �s gy�l�lte is egyszerre, hogy Dante mindig fels�bbrend�nek t�nt mellette.

- Akkor nem sok igazi f�rfival tal�lkozt�l �leted sor�n – fogta meg az �ll�t Dante.

- Te vagy az els� igazi f�rfi az �letemben – n�zett fel r� Anabella.

- Ezt az�rt nem hiszem el. Egy ilyen n�, mint te biztosan sok f�rfit rabul ejtett m�r.

- Ez igaz, de engem nem ejtett m�g rabul senki el�tted.

- �s Harry Potter?

- Mit j�ssz nekem m�r megint vele?! – csattant fel Anabella. – Az egy poj�ca, egy idi�ta, egy vesztes. Az �gyban is ugyanolyan nulla, mint az �letben.

- Ahhoz k�pest, hogy ilyen semmilyen alak, az els�sz�m� c�lpontod �.

- Csak az�rt, hogy teljes�tsem az ap�m akarat�t.

- Mindig az ap�d akarata szerint fogsz �lni? – k�v�ncsiskodott Dante, mik�zben a hideg k�falnak d�lt.

Anabella szeme megvillant, tett egy l�p�st h�trafel�.

- Nem. Csup�n v�ghezviszem a terv�t, ennyivel tartozom neki. Senki sincs a vil�gon, akinek te is tartozn�l?

Dante elgondolkodva a padl�ra vetette pillant�s�t.

- Van, de el�fordul, hogy nem tudjuk megadni a tartoz�st.

- Rufus Order az, eltal�ltam?

- Order kiemelt a mocsokb�l, �s szinte a fiak�nt nevelt fel. � tett azz�, aki vagyok.

- Akkor mi�rt fordult�l ellene?

- Mert az utamba �llt.

- Akkor hasonl�tunk – b�jt hozz� Anabella. – Gy�l�l�m, ha valaki az utamba �ll.

Dante a n� haj�ba t�rt, majd finom cs�kot lehelt a nyakhajlat�ba.

- Ebben hasonl�tunk – lehelte. – Ha m�r nem lesz r�m sz�ks�ged, akkor engem is megpr�b�lsz f�lres�p�rni?

- R�d mindig sz�ks�gem lesz – vallotta be a n� legink�bb saj�t mag�nak.

- Ezt nem tudhatod el�re.

- Te er�s vagy, Dante, �n is er�s vagyok, mi ketten sokra vihetn�nk, �s sokra is fogjuk vinni. – Anabella az �gyra l�kte a f�rfit, s egy nagymacska �gyess�g�vel m�szott r�. – Mit sz�ln�l m�g egy menethez? Visszat�rt az er�m.

- El�bb tal�n rendet kellene raknia a szob�j�ban, Watkins kisasszony. Olyan, mintha felrobbant volna valami.

- �s ez zavarja �nt, Lord Steinhauser?

- Ut�lom a rendetlens�get.

- Erre akkor kellett volna gondolnod, miel�tt a szekr�nynek l�kt�l – eml�keztette Anabella.

- Ha elkap a szenved�ly, akkor nem gondolkodom.

- �n sem – mondta Anabella, s megnyalta nyelv�vel a f�rfi izmos mellkas�t.

Dante felny�g�tt, majd maga al� ter�tette a n�t.

- Neked sosem el�g? Nagyon telhetetlen vagy.

- Tal�n baj az, hogy mindent akarok? – k�rdezte Anabella tettetett szem�rmess�ggel.

Dante megcs�kolta �t, mik�zben kez�vel a dekolt�zs�t simogatta. Anabella m�r a f�rfi cipz�rj�n�l matatott, amikor kit�rult a szoba ajtaja. Dante �gy ugrott le a n�r�l, mintha ler�ngatt�k volna, s v�r�s fejjel n�zett a betolakod�ra, aki Draco Malfoy volt.

- Mi a fen�t csin�lsz itt, te ostoba?! – fr�cs�gte Anabella �g� tekintettel. – Nem tudsz kopogni, te nagyon h�lye?!

- El-eln�z�st – hebegte Draco, aki sejtette, hogy az �szaki Anabella szeret�je, de nem hitte volna, hogy egyszer r�juk nyit.

- Mondd m�r!

- Megt�madt�k az Azkabant.

- Hogy mi van? – kerekedtek el a n� szemei. – Akkor mi a fen�t keresel itt?

- Mit k�ne tennem? – t�rta sz�t a karjait Draco.

- H�t te vagy a f�parancsnok, nem? Menj oda, �s �lj meg mindenkit.

- J�l van – biccentett Draco.

- T�n�s! – �v�lt�tte Anabella.

- Nyugalom – simogatta meg a h�t�t Dante. – Nyugodj meg, l�tom, nagyon felkaptad a vizet.

- H�t persze, amikor ez a s�pred�k megzavart minket – dohogta a n�. – M�g, hogy megt�madt�k az Azkabant… Menjen �s int�zze el.

- Biztosan a kiv�gz�s miatt.

- Mi? – kapta fel a fej�t Anabella.

- Biztosan a hal�lra�t�lteket akarj�k megmenteni a kiv�gz�s el�tt.

Anabella felpattant.

- T�nyleg! – csapott a homlok�ra. – Ez nem is jutott az eszembe, annyira felh�ztam magam ezen a h�ly�n.

- Kezdesz sz�tesni, �des Anabell�m – d�lt h�tra az �gyon Dante. – Szedd �ssze magad, vagy mindent elvesz�t�nk.

 

***

Charlie Weasley az azkabani cella h�v�s fal�nak d�lt, s el�kotorta foltokkal tark�tott tal�rja zseb�b�l azt a nagyon pici fiol�t, amit siker�lt elrejtenie az �t elfog� aurorok el�l. �ppen az Abszol �ton sietett a Gringotts fel�, hogy kivegye az �sszes arany�t, amellyel �j �letet kezdhetne valahol m�shol, amikor elkapt�k. Hallott a nagy-britanniai zavarg�sokr�l, arr�l, hogy megint s�t�t id�k j�rnak errefel�, s �gy hat�rozott, hogy v�gleg elhagyja Eur�p�t. Nehezen hozta meg ezt a d�nt�st, mert sz�ve szerint megkereste volna a csal�dj�t, hogy seg�tsen nekik, de ezt nem tehette meg. R�gebben egyszer�bb volt a helyzet, hiszen csak saj�t mag�val kellett t�r�dnie, de most m�r nem csak mag��rt felelt. Tizen�t �vvel ezel�tt fogadalmat tett egy bar�tj�nak, jobban mondva annak a n�nek, aki�rt ak�r az aggleg�ny�let szabads�g�t is feladta volna, hogy ha vele b�rmi t�rt�nik, akkor Charlie gondj�t viseli majd a l�ny�nak. Elis�nak nem volt senki, akire sz�m�thatott volna. A l�ny v�r szerintit apja nem is tudott Emma l�tez�s�r�l, mint ahogyan a l�ny sem tudta, hogy ki is az igazi apja. Az elm�lt tizen�t �vben, ha Charlie Rom�ni�ban j�rt, mindig megl�togatta Elis�t �s Emm�t, s a l�ny p�tapj�v� v�lt. S most megt�rt�nt a baj: Elis�t hal�losan megsebezte az egyik s�rk�ny, amelyet �ppen rehabilit�lni pr�b�lt, �gy ketten maradtak Emm�val. �g�retet tett, hogy meg�vja �t, s ezt be is kell tartania, viszont az azkabani b�rt�nben ez el�g neh�z lesz.

Charlie letekerte a fiola tetej�t, �s felhajtotta az utols� csepp s�rk�nyv�rt. A s�rk�nyv�r rendk�v�li var�zser�vel b�rt, mindig tartott mag�n�l egy-k�t fiol�val arra az esetre, ha sok�ig �heznie vagy szomjaznia kellene, vagy esetleg megsebes�lne. Az ital miatt b�rta elviselni a dementorokat maga k�r�l, de most igaz�n bajba ker�lt, hiszen elfogyott. Halv�nyk�k tekintet�t kopott bakancs�ra vetette, �s az�rt foh�szkodott, hogy t�rt�njen valami csoda, s kijuthasson inn�t, m�g miel�tt t�nyleg kiv�gezn�k. Emm�t egy londoni hotelben helyezte el, s roppantul �r�lt, hogy nem vitte mag�val a bankba. Szeg�ny kisl�ny, biztosan nagyon f�lne idebent. De vajon mi lesz majd vele, ha �t a h�tv�g�n felakasztj�k? Erre gondolni sem akart.

A s�rk�nyv�r kezdte felmeleg�teni test�t, karjaiba visszat�rt az er�. Felt�p�szkodott, s a r�csos ablakhoz s�t�lt, amelyen kereszt�l �ramlott be a t�li h�v�s leveg�. Odakint teljes volt a s�t�ts�g �s a csend. Charlie- t furcsa �rz�s ker�tette a hatalm�ba. Olyan volt ez, mint a vihar el�tti csend. S ekkor egy bels� hang azt mondta neki, hogy �lljon a lehet� legt�volabb az ablakt�l. Charlie gyorsan az egyik sarokba ugrott, s m�g �ppen id�ben, ugyanis az �p�letet hatalmas robban�s r�zta meg. Charlie k�h�gni kezdett a felsz�ll� port�l, s hallotta amint az �r�k kiab�lva rohannak le a l�pcs�n. Egy fekete tal�ros alak jelent meg a cell�ja el�tt, s p�lc�j�t a r�csra szegezte:

- Bombarda! – Az ajt� darabokra robbant, s az idegen bel�pett.

Charlie a port�l nem l�tta az arc�t, de a hangj�t azonnal felismerte:

- Testv�reket nem hagyunk h�tra.

- Ron? – pattant fel, s �t�lelte az �ccs�t.

- Ahha – ny�gte Ron. – H�, mi ez a ny�laskod�s?

- El sem tudod k�pzelni, hogy mennyire �r�l�k neked.

- Elhiszem, Charlie, de most h�zzunk el inn�t.

Amikor kil�ptek a folyos�ra, Charlie l�tta, hogy teljes a z�rzavar: a cell�kb�l kiv�nszorogtak a meggy�t�rt rabok, s egy csapat idegen p�rbajozott az �r�kkel.

- Nesze – nyomott egy p�lc�t a kez�be Ron. – Az als� szinten t�rolt�k �ket, elhoztam a ti�det.

- Honn�t tudtad, hogy ez az eny�m?

- Nem sok p�lc�n van s�rk�ny.

Charlie nevetve mag�hoz szor�totta r�g nem l�tott bar�tj�t, majd � is elvegy�lt a harcol�k t�meg�ben Ronnal.

- Ap��k j�l vannak? – ki�ltotta �ccs�nek.

- �k is itt vannak valahol. Stupor!

Charlie megfagyasztotta az egyik �rt, aki �ppen egy barna haj� n�re akart t�madni h�tulr�l. A n� megfordult, s h�l�san biccentett fel�. Charlie ekkor ismerte fel benne Ron feles�g�t, Hermion�t. Abban a percben, amikor Hermione berohant az egyik cell�ba, hogy kiseg�tse onn�t a meggy�t�rt McGalagonyt, hirtelen megfagyott a leveg� k�r�l�tt�k. Charlie megfordult, s egy csapat dementorral tal�lta szemben mag�t.

- Expecto patronum! Nesze nektek, rohad�kok!

- Expecto patronum! – visszhangozta Ron is, �s egy m�sik f�rfi, akit Charlie nem ismert.

Hatalmas f�ny�r vil�g�totta meg a szob�t, s a dementorok h�tr�lni kezdtek.

- Expecto patronum! – csend�lt Charlie m�g�tt �desapja j�l ismert hangja. Miut�n a besti�k elt�ntek, Charlie az apj�hoz sietett.

- Charlie! – vonta mag�hoz Arthur. – Annyira �r�l�k neked. Tess�k, egy�l egy kis csokol�d�t, j�t tesz.

- Nem kell, apa, j�l vagyok. Ink�bb add McGalagonynak – b�k�tt a fej�vel a boszork�ny fel�, aki �ntudatlanul a fal cs�csk�ben �cs�rg�tt, s �ppen Hermione pr�b�lta mag�hoz t�r�teni.

Arthur eleget tett fia k�r�s�nek, s a boszork�nynak ny�jtotta az �dess�get.

- Egye meg, Minerva, j�t tesz.

- Ho-hol vagyok? – forgatta a fej�t a n�.

- Minden rendben lesz, egye meg ezt. Ez seg�t.

A boszork�ny remeg� k�zzel elvette az �dess�get, s beleharapott. Arthur fel�llt, s visszat�rt a hadakoz�k k�z�, Hermione pedig tov�bbra is McGalagonyt ist�polta homlokr�ncolva.
– Protego! – vont maguk k�r� v�d�burkot Hermione.

 

Am�g �k a m�sodik emeleten harcoltak, addig Rufus Order a legfels� emeletre hoppon�lta mag�t, mert az egyik �rb�l er�szakkal kiszedte, hogy hol tartj�k fogva a testv�r�t.
– Stupor emendo! – �ll�totta f�lre a fel� sz�guld� aurort. Az emeleten is ugyanaz a k�osz uralkodott, mint odalent, s a s�r� port�l Rufus nem l�tta, hogy Alan bent van-e m�g a z�rk�j�ban, vagy kij�tt-e m�r. �gy minden cell�ba ben�zett a testv�re nev�t ki�ltozva.

- Rufus – ugrott mell� Samir.

- Igen?
– Az el�bb bele�tk�ztem egy furcsa szerzetbe. Valami balett f�l�t pr�b�lt el�adni a folyos� �szaki v�g�n.

- Balett? Az csakis az az agyal�gyult Alan lehet! – Rufus megveregette Samir v�ll�t, aff�le k�sz�netk�nt, majd az �szaki oldalra sietett.  Hamarosan meg is tal�lta Alant, aki borzalmas �llapotban volt: k�k tal�rja cafatokban l�gott rajta, a kalapja a bal f�l�n l�gott, s �h�tatos k�ppel pr�b�lt meg el�adni egy jelenetet valamelyik balett el�ad�s�b�l. Rufusnak el�sz�r meg kellett t�maszkodnia a falban, annyira sz�ven v�gta Alan tragikus helyzete. Biztos volt abban, hogy b�tyja megbolondult. Odal�pett Alanhez, s �vatosan megfogta a v�ll�t.

- Te is t�ncolni akarsz? – n�zett r� b�rgy� tekintettel a f�rfi.

- Testv�rem – ny�gte Rufus, a szem�be k�nny sz�k�tt. – Miv� lett�l… mit tettek veled?

- Te melyik oldalon �llsz?  - k�rdezte Alan gyanakodva.

- Hogyhogy melyik oldalon? – �rtetlenkedett Rufus.
- A v�rfarkasok�n vagy az emberek�n?
- Term�szetesen az emberek�n – h�zta ki mag�t Rufus.
– Rossz v�lasz! – Alan elsassz�zott mell�le. – A hold gyermekei vagyunk! Va�!

- Teljesen meghibbant – cs�v�lta meg a fej�t Rufus. – Szeg�ny, szeg�ny Alan.

- V��! Ez a farkas �jszak�ja, ez a hold n�mas�ga… - �nekelte a dalt Alan.

Rufus j�l tudta, hogy testv�re azt hiszi, hogy a Hold gyermekei c�m� darabban van. Megragadta Alan kez�t, �s elkezdte mag�val vonszolni a l�pcs�n lefel�. Alan minden erej�t latba vetette, hogy ellen�lljon, ez�rt Rufus �gy sz�lt:
- M�gis csak a farkasok k�z� tartozom.
– Va�?
– Va� – s�hajtotta a f�rfi.
M�r csak p�r l�pcs�fok volt vissza, amikor �tjukat �llta egy sz�ke haj� f�rfi. Rufus a h�ta m�g� tolta a b�tyj�t, s a f�rfire szegezte a p�lc�j�t. Ekkor azonban meglep� dolog t�rt�nt, a f�rfi ahelyett, hogy maga is p�lc�t r�ntott volna, f�lre�llt az �tb�l. Rufus elk�pedve vizslatta az aurorok parancsnok�t, akinek l�tsz�lag esze �g�ban sem volt megk�zdeni a rendbont�k vezet�j�vel.
– Ennyire az�rt ne ijedjen meg t�lem, Mr. Malfoy – mondta Rufus. – Nem teljesen es�lytelen legy�znie engem. Igaz�n megpr�b�lhatn�.
– Ki mondta, hogy megijedtem? Ki mondta, hogy k�zdeni akarok?
– Mondhatom, p�ld�s viselked�s ez egy vezet�t�l – fintorodott el a m�gus. – Az emberei harcolnak, maga meg meg sem pr�b�lja.

- Azok t�bbs�ge hal�lfal�, s �k nem az �n embereim.

- Nekem mindegy – vont v�llat Rufus, s folytatta volna �tj�t, de Draco megfogta a karj�t. A gyerekeim… j�l vannak?
– R�juk m�lt�n b�szke lehet, csod�latos gyerekek – felelte Rufus. – �s igen, j�l vannak. Mikor j�tt r�, hogy nem a saj�t gyerekeivel besz�l?
– A b�l ut�n – v�laszolta Draco. – Szeretn�k a j� oldalra �llni.
– Nincs olyan, hogy j� oldal. Ki d�nti el, hogy melyik az, ha m�gis van? Arra az oldalra �lljon, ahov� a sz�ve parancsolja.
– Eddig az eszem szerint cselekedtem, de m�r nagyon r�hellem ezt a szerepet. Csak az�rt v�llaltam el, hogy a csal�domat v�djem.
– Teh�t m�r nem biztos abban, hogy Anabella gy�z, �gy ki akar sz�llni.
– Nem! – ellenkezett hevesen a f�rfi. – �n sosem �lltam mellette, csak �gy tettem. Anne nem mondta el? Inform�ci�kat sz�ll�tottam neki, figyeltem Anabell�t.
– Igaz�n? – lep�d�tt meg Rufus. – Anne ezt nem mondta. Biztos nem szolg�lt haszn�lhat� forr�sokkal.

- �n mondtam el neki azt is, hogy hol van a jogar. �n sz�ltam arr�l is, hogy letart�ztatt�k a testv�r�t.

- T�nyleg?
- Te farkas vagy, vagy ember? – sz�lt k�zbe k�v�ncsian Alan.
– Hogy? – n�zett r� Draco.
– Megzakkant, h�la mag�nak.
– Nem, �n pr�b�ltam r�venni, hogy m�k�dj�n egy�tt ink�bb. �n mindent megtettem �rte, amit csak tudtam. K�rem, vegyen be.
– Sosem hittem volna, hogy egyszer k�rni fog t�lem, Draco. De legyen h�t. Kap egy es�lyt, egy lehet�s�get arra, hogy bizony�tsa j� sz�nd�k�t. Menjen el Miss Watkinshoz, �s hitesse el vele, hogy az aurorok el�gedetlenek a fizet�s�kkel, s nem hajland�ak dolgozni, hovatov�bb, egyenesen t�ntetni akarnak.
– Ez mi�rt fontos?
- Az�rt, hogy megosszuk a h�lgy figyelm�t. Mondja azt is, hogy vagy sz�z hal�lfal�ra van sz�ks�ge a l�zad�s lever�s�hez.
– �s hol l�zadnak?
– Mondjuk egy t�voli v�rosk�ban gy�lekeznek, s onn�t akarnak indulni. Maga mindenk�ppen le akarja �ket verni, m�g miel�tt elinduln�nak onnan. �gy elcsalogathatjuk a hal�lfal�i egy r�sz�t, s t�nylegesen nem kell v�grehajtanunk az akci�t. H�, Betts. Menj a miniszt�riumba, �s f�jd le az akci�t.
– Hogyan? – futott hozz�juk egy alacsony f�rfi, arca tiszta verejt�k volt.
– Ir�ny�tsd ide az aurorokat.
– Rendben van – mondta a f�rfi, majd k�dd� v�lt.
– Induljon, Draco.
Draco b�lintott, majd � is elt�nt. Rufus az �ccse k�s�ret�ben lerohant az alattuk l�v� emeletre, ahol �ppen Luna k�zd�tt egy csapat dementorral.
– Expecto patronum!

- K�sz�n�m, Rufus.
– J�jj�n, Luna, ki kell menek�ten�nk minden foglyot.
 

Amikor le�rtek a f�ldszintre, a m�gus intett egy-k�t aurornak, hogy vigy�k el a b�tyj�t a szigetr�l, majd megpillantotta Hermion�t, aki m�g mindig McGalagony mellett t�rdelt.
– Mrs. Weasley! – ord�totta Rufus. – Milyen az �llapota?
– Nagyon gyenge, uram! – kiab�lta vissza Hermione. – M�g szinte �ntudatlan.
– Azonnal elvitetem inn�t. - Rufus a tork�hoz emelte a p�lc�j�t: Sonorus! MINDEN FOGLYOT HOZZANAK IDE HOZZ�M! KIVISSZ�K �KET!

Az aurorok �s a t�bbiek igyekeztek eleget tenni a f�rfi utas�t�s�nak, de nem volt olyan egyszer� �tt�mogatni egy-egy magatehetetlen el�t�ltet az oml� falak, dementorok �s hal�lfal� erdej�n. T�bb mint egy �r�n �t tartott a harc, mikor az utols� hal�lra�t�ltet, a roxforti vonat b�f�sboszork�ny�t, is siker�lt kijuttatni a szigetr�l.
– MINDENKI HAGYJA EL A SZIGETET! – d�r�gte Rufus.
– Mit akarsz csin�lni? – k�rdezte Layla.
– Eltemetem a patk�nyokat – felelte Rufus.
Az emberei elkezdtek elt�nedezni. Senki sem b�nta, hogy v�get �rt a k�zdelem. Egyed�l Ron k�rdezte meg, hogy most mit csin�ljon.
– Menjen a t�bbiek ut�n, �n a t�bbit elint�zem.
Rufus emberei elhagyt�k az Azkabant, �gy a hal�lfal�knak Rufusszal kellett szemben�zni�k. �ntelt vigyorral sorakoztak fel vele szemben.
– Ennyi�nkkel akarsz ki�llni? – k�rdezte egy sebhelyes arc� f�rfi.
– Nem sz�nd�kozom p�rbajozni – felelte Rufus higgadtan.
– Helyes, �gyis veszten�l.
– Ti t�nyleg ennyire h�ly�nek n�ztek? Azt hiszitek, hogy elzavarom az embereimet, hogy meg�lhessetek. Ti ostob�bbak vagytok, mint gondoltam. Bombarda!
– H�! – ord�totta a sebhelyes arc�, csakhogy a mennyezet maga al� temette.
Rufus levit�lva figyelte, ahogyan az Azkaban �sszeomlik. Azokat pedig, akik megpr�b�ltak volna kijutni, � maga k�ld�tt a m�svil�gra. Ron�k a tengerparton �lltak, s csak a hal�los �tok z�ld f�ny�nek villan�sait l�tt�k.
– Oda kellene menn�nk seg�teni.
– Ruf elint�zi – nyugtatta meg Layla. – Nagyfi� � m�r.
Ront nem nyugtatt�k meg a n� szavai, tov�bbra is agg�dva figyelte az esem�nyeket. Hermione m�g mindig McGalagony mellett volt, s sajn�lattal figyelte a boszork�nyt.
– Szeg�ny Minerva – l�pett oda hozz� Molly.
– Rendbe fog j�nni.
– Ha t�l�lj�k ezt.
– B�zzunk benne. Tudsz valamit Harry�kr�l, Molly?
– Nem, semmit sem, csak azt, hogy elindultak a temet�be.
– Most nagyon el kellene egy kis csoda.
– Bizony, itt m�r csak valami nagy csoda seg�thet.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s