Kicsit kor�bban �rkezett a folytat�s, mint terveztem, rem�lem, nem b�nj�tok:)

 

 

A szob�ban minden szanasz�t hevert, amikor Ginny bel�pett. A f�ldre dob�lt ruhadarabok l�tv�ny�t�l megdermedt az ajt�ban. Nem tudta mire v�lni ezt a rendetlens�get. K�r�lbel�l k�t percig �csoroghatott a k�sz�b�n, amikor �szrevett egy sz�rke zoknis l�bat kikandik�lni a hatalmas t�lgyfa szekr�nyb�l, majd kisv�rtatva egy csomag �lompor hullott a szekr�nyben t�rdel� m�g�.
- Harry? – k�sz�r�lte meg a tork�t.

Nem j�tt ki hang a megsz�l�tott tork�n, �gy a n� tett egy l�p�st el�re.
- Harry? – pr�b�lkozott er�sebb hangon.
A f�rfi a meglepet�st�l olyan hirtelen egyenesedett fel, hogy beverte a fej�t a szekr�ny tetej�be. Harry felszisszent, majd a feje b�bj�t markol�szva elt�volodott a szekr�nyt�l.
- Voltak�ppen mit csin�lsz?

- A l�thatatlann� tev� k�penyemet keresem.

- Ahogy eln�zem a szob�t, nem nagyon j�rsz sikerrel.

Harry k�rbeforgatta fej�t, s zavartan megd�rzs�lte az orr�t.

- Nem tudtam, hogy ekkora rumlit csin�lok – vallotta be kisfi�s sz�gyenl�ss�ggel.
Ahogy Ginny a f�rj�re n�zett, nem tudott nem elolvadni. A b�l �ta el�sz�r �rzett valami meleget a f�rfi ir�nt. Ijedten �bredt r�, hogy legsz�vesebben megcs�koln� Harryt. A gondolatot gyorsan elhessegette mag�t�l. Nem, Harry Potter nem �ssza meg ilyen k�nnyen. Nem adhatja be a derek�t! Pedig a haragja f�stje m�r elsz�llt.
- Mi�rt kell a k�peny?

- El�sz�r is, mert sz�ks�gem van r� ahhoz, hogy bejussak a roxforti birtokra.

- Most m�r arra is k�pes vagy, hogy l�thatatlanul leskel�dj ut�na? – szaladt ki Ginny sz�j�n.

Harry elfeh�redett mag�t�l a gondolatt�l is, hogy annyira Anabella rabja legyen, hogy k�pes legyen a k�penyt felhaszn�lni annak �rdek�ben, hogy a k�zel�be f�rk�zhessen. Emellett nagyon sajn�lta, hogy a feles�ge m�g mindig ennyire ellens�ges vele. M�g mindig csak a rosszat l�tja a tettei m�g�tt. �gy d�nt�tt, hogy tesz egy utols� k�s�rletet arra, hogy jobb� tegye a kapcsolat�t a feles�g�vel. A n�h�z l�pett, �s a kez�be vette a n��t.

- Ginny, m�r sosem fogsz megb�zni bennem? – k�rdezte l�gy hangon. – Sosem fogod elfeledni a m�ltat? Sohasem lesz�nk m�r �jra b�kess�gben?

Ginnyt meglepte Harry reakci�ja, �gy egy pillanatig csak a f�rfi szemeibe meredt, majd t�n�d� hangon �gy felelt:
- Nem tudom, Harry. Szeretn�m azt hinni, hogy minden olyan lehet, mint r�gen, de egyszer�en nem tudom hov� tenni a tetteidet n�ha. Azt mondod, hogy m�r nem �rdekel az a n�, de m�gis k�pes volt�l le�tni Mr. Ordert, csakhogy �tvehesd a hely�t.

- Az�rt tettem, mert sz�ks�gem volt arra, hogy t�rleszthessek neki. Ginny, �rtsd meg k�rlek, hogy a s�rba tiporta a b�szkes�gem. Azt hittem, hogy ha �n is j�tszhatok vele egy kicsit, akkor majd jobb lesz.

- Megal�zt�l ezzel, Harry, ism�t megal�zt�l – mondta a n� csendesen. – El sem tudod k�pzelni, hogy mit �reztem akkor, amikor r�j�ttem, hogy te cs�kol�zt�l vele. Az el�z� botl�sodat valamilyen szinten m�g meg�rtettem, hiszen �n is hib�s voltam. Elhanyagoltalak, most teljesen mindegy, hogy ez is Anabella m�ve volt. De ez a mostani… semmi sz�ks�g nem volt erre.

- Nem az�rt tettem, mert v�gytam arra, hogy vele lehessek, hanem az�rt, mert �nmagam el�tt egy nagy nulla vagyok. Bizony�tanom kellett… bossz�t akartam.

- �s bej�tt?

- Nem. Egy�ltal�n nem lettem jobban t�le… ez a bossz��ll�s nem az �n vil�gom. Azt hittem, hogyha megteszem, akkor rendbe j�v�k, de t�vedtem. Amikor l�ttam, hogy Anabella mennyire v�gyik Dant�ra, akkor el�gt�telt �reztem, hiszen tudtam, hogy �n nem vagyok Dante. De ez csak egy kis ideig tartott. R�ad�sul megb�ntottalak t�ged, pedig megfogadtam magamnak, hogy sosem teszem �jra. A feles�gem vagy, a gyermekeim anyja, �s nem szeretn�k neked f�jdalmat okozni. K�rlek, bocs�ss meg, ha m�gis megtettem.

- Azt mondod, hogy �n vagyok a feles�ged, �s a gyerekeid anyja, s, hogy nem akarsz megb�ntani, de azt egy sz�val sem eml�ted, hogy szeretn�l.
- Nem akarok hazudni. Szeretlek t�ged, szeretet �rzek, ebben biztos vagyok, de arr�l fogalmam sincs, hogy szerelmes vagyok-e bel�d.

- Mi�rt nem tudod? Ezt �rezned kellene, Harry.

- De nem �rzek semmit.

- Akkor majd t�rj�nk vissza erre, ha mindennek v�ge – javasolta Ginny. – Eddig t�z k�r�mmel ragaszkodtam a h�zass�gunkhoz, de be kell l�tnom, hogy ap�nak igaza volt: ami nem megy, azt nem kell er�ltetni. Most �ssze vagy zavarodva, annyi minden t�rt�nik, ha t�l�lj�k ezt, majd megbesz�lj�k, hogy akarjuk-e folytatni. Van egy aj�nlatom a sz�modra, Harry.

- Mi lenne az?

- A csata v�g�ig nem fogok besz�logatni neked, s �gy teszek, mintha csak aff�le bar�tok lenn�nk. Nem fogom tov�bb j�tszani a megs�rtett feles�get. Adok id�t, hogy �tgondolhasd, hogy rendezhesd magadban a dolgot. De cser�be azt k�rem, hogy amint minden �jra vil�gos, l�gy velem �szinte. Nem akarom az �letem h�tral�v� r�sz�t olyan mellett le�lni, aki csak megszok�sb�l, vagy m�g rosszabb, k�teless�gb�l van velem. Mit sz�lsz ehhez?

- Legyen �gy – egyezett bele Harry.

- �gy legal�bb Rufus Order nem v�dolhat azzal, hogy az agyadra megyek – jegyezte meg a n� szemtelen mosollyal.

- Val�ban nem mondhatja – mosolyodott el Harry. – Szerintem mindenkinek jobb lesz, ha nem marjuk egym�st tov�bb.

- Most pedig t�rj�nk vissza a k�penyre. Mi�rt akarsz bemenni a Roxfortba?

- Mert vissza kell szereznem a P�lc�k Ur�t.

- A P�lc�k Ur�t?

- Sz�ks�gem van r�, hogy gy�zhess�nk.

- Azt hittem, hogy nem akarod haszn�lni.

- Nem is akartam, de Dumbledore azt javasolta, hogy haszn�ljam.

- Dumbledore? Hogyan?

- �lomutaz�ssal behatolt az elm�mbe, �s elbesz�lgett�nk. A k�penyt is � aj�nlotta, �gy megmenthetem Albust.

- Micsoda? Megmenteni? H�t van r� es�ly? – Ginny szem�ben rem�ny csillant.

- Az egyik Peverell testv�r az�rt k�rte a k�penyt, hogy elb�jhasson a hal�l el�l… - kezdte Harry.

- Akkor ez�rt k�rdezted, hogy hogy volt a mes�ben! – v�gott a szav�ba Ginny.

- Igen – b�lintott Harry. – De most sehol sem tal�lom.

- Seg�tek megkeresni – aj�nlkozott Ginny. – Musz�j megtal�lnunk, ha ez seg�thet Albuson.

- Rendben. Itt nincs, �tkutattam az �sszes holmimat, de elt�nt. Mintha a f�ld nyelte volna el.

- Menj�nk �t az �n szob�mba, h�tha ott van valamelyik l�da alj�n.

�gy gyorsan �tszaladtak a n� szob�j�ba, amely nem messze volt Harry�t�l. �tkutattak mindent, de legnagyobb csal�dotts�gukra a k�penyt sehol sem tal�lt�k.

- Nem t�nhetett csak �gy el – d�lt f�sultan az �gy l�b�nak Harry. – Vagy tal�n a h�zunkban maradt? Jaj, ne! Akkor el�gett…

- Nem, csak nem… Biztosan nem maradt ott, ekkora pech�nk nem lehet! Tal�n Rufus Order tudja, hogy hol van… vagy Teddy, hiszen egyszer k�lcs�nadtad neki!

- Igen, k�rdezz�k meg �ket – �llt fel Harry.

Teddy �ppen a nappaliban �ld�g�lt egy fotelban, �s a kandall�ban lobog� vid�m l�ngokba veszett tekintete.
- Minden rendben, Ted? – l�pett hozz� Harry homlokr�ncolva.

- Persze, keresztapu – v�gta r� a fi�, s m�g egy megnyugtat� mosolyt is er�ltetett az arc�ra.

- Nem �gy n�zel ki – mondta Harry. – T�rt�nt valami?

- Semmi, csak a szok�sos.

- Megint veszekedtetek Victoire-ral? – k�rdezte Ginny.

- M�st sem csin�lunk m�r hetek �ta. Most meg kital�lta, hogy nekem bej�n Morgan Malfoy. K�sz agyr�m.

- Nem is tudtam, hogy Victoire ennyire f�lt�keny – jegyezte meg Harry bujk�l� mosollyal. – Ha f�lt�keny, akkor az azt jelenti, hogy szeret t�ged.

- Vagy, hogy nem b�zik meg bennem.

- Ha nem b�zik meg benned, akkor el�g buta. – Ginny le�lt a fi� fotelj�nak t�ml�j�ra. – Te sosem tenn�l semmi olyat, amivel megb�nthatn�d.

- Sosem adtam neki okot arra, hogy ilyen f�lt�keny legyen, m�gis kiakadt, ha csak sz�ba �llok egy l�nnyal. Morgan csak azt k�rdezte meg, hogy nem l�ttam-e a b�tyj�t. Victoire annyira kibukott ezen, hogy hatalmas pat�li�t csapott. Csoda, hogy ti nem hallott�tok. M�g a s�rk�nyosztagosok is beszaladtak az udvarr�l, mert azt hitt�k, hogy valami nagy baj van.

- A szob�nkban voltunk, �s a l�thatatlann� t�v� k�peny miatt felt�rtuk az eg�szet. Biztosan ez�rt nem hallottunk semmit sem.

- �s megtal�lt�tok?

- Abban b�ztunk, hogy m�g mindig n�lad van – vallotta be Ginny. – Harry egyszer k�lcs�n adta neked.

- De �n vissza is adtam, nem eml�kszel keresztapu?

- Nem, sajnos nem.

- H�t persze! – csapott a fej�re a fi�. – Hiszen nem is neked adtam oda, hanem Jamesnek. Eml�kszem m�r, beugrottam, hogy visszaadjam neked, de csak James volt otthon, �gy megk�rtem, hogy tov�bb�tsa.

- Mikor volt ez?

- �gy egy �ve.

- James – n�zett egym�sra Ginny �s Harry.

- Akkor ezek szerint nem adta oda – �llap�totta meg Teddy cinkos vigyorral. – Biztos kellett neki a Roxfortba, hogy csajozhasson.

- Csak j�ra haszn�ld… neki is megmondtam, hogy a k�peny nem j�t�kszer – m�rgel�d�tt Harry. – Melegen aj�nlom neki, hogy n�la legyen.

- Biztosan vigy�zott r� – nyugtatta meg Teddy. – Kint van az udvaron, a s�rk�nyosztagosokt�l vesznek �r�t.

- K�sz�nj�k, Ted – biccentett Ginny. – �s ne agg�dj, csak rendez�dnek majd a dolgaitok.

- H�t �n m�r lassan nem rem�nykedem ebben.

- Tal�n csak egy kis sz�netre van sz�ks�getek – v�lte Harry.

- Lehet.

- Szerintem menj�nk Jameshez – �llt fel Ginny.

 

James, Albus, Lily �s a kast�ly t�bbi fiatal lak�ja a gyakorl�t�ren p�rbajozott a S�rk�nyosztag k�t tagj�val, Layla Li�val �s Brian Maxwell-lel. A n� id�s kora ellen�re hihetetlen f�rge volt, olyan gyorsan v�ltoztatta a hely�t, hogy a gyerekek nem tudt�k szemmel k�vetni, Brian pedig egy cseppet sem t�r�d�tt azzal, hogy az ellenfelei csak tizen�vesek, agressz�ven k�ldte r�juk az �tkokat.

- Tedd k�zelebb egym�shoz a l�baidat, fi� – utas�totta Brian Hug�t.

- Mi�rt? – �rtetlenkedett Hugo, mire a f�rfi elg�ncsolta.

- Ez�rt.

Hugo a fenek�t markol�szva felt�p�szkodott, s vetett egy cs�nya pillant�st n�v�r�re, aki j�t mulatott �ccse esetlens�g�n.

Brian fintorogva Rose-ra pillantott, majd egy ront�ssal gennyes kel�seket var�zsolt a l�ny arc�ra.

- Nehogy kimaradj a m�k�b�l, te l�ny.

Most Hug�n volt a sor, hogy nevessen.

- Mi olyan vicces, te troll? – f�rmedt �ccs�re Rose.

- Csak az, hogy ilyen fejjel tutira egy sr�c sem h�vna el randizni. Nem mintha most tolongan�nak �rted.

 Lily az unokan�v�re seg�ts�g�re sietett, s elt�ntette a kel�seket a l�ny arc�r�l.

- K�sz�n�m, Lily. Te meg menj a pokolba, Hugo! Stupor!

Hugo m�g �pp id�ben hasalt f�lre az �tok el�l, �gy az a k�zeled� Harry fel� sz�llt tova.

- Protego! – A f�rfi p�lc�j�b�l el�bukkan� pajzs elnyelte Rose �tk�t. – Azt hittem, hogy az aurorok ellen harcoltok, nem egym�ssal.

- Ne haragudj, b�csik�m! – ki�ltotta Rose.

- Semmi gond.

- Csak nem akar csatlakozni, Mr. Potter? – tudakolta neg�des mosollyal Layla Liu.

- Nem, csup�n a fiammal szeretn�k n�h�ny sz�t v�ltani.

- K�r, pedig megn�ztem volna, hogy Rufus �jabb kegyeltje t�nyleg olyan �gyes-e, mint amilyennek Rufus mondja – morogta Brian.

- Tal�n majd legk�zelebb – �g�rte Harry.

James �ppen Albust seg�tette fel a f�ldr�l, amikor Layla elord�totta mag�t:

- Tartunk egy r�vid sz�netet, hogy Mr. Potter besz�lhessen a fi�val. Azt�n folytatjuk a j�tszm�t.

- A francba – dobbantott egyet m�rg�ben James. – �ppen most akartam kipr�b�lni azt az �tkot, amit Dant�t�l tanultunk a v�n Maxwellen. Erre most miattad sz�net van.

- Miattam? – csod�lkozott Albus. – Ki mondta, hogy velem akar besz�lni?

- Kivel m�ssal? Te vagy a j�slat f�szerepl�je.

- Att�l m�g lehet, hogy hozz�d j�tt.

- Hozz�m? Ugyan! Hiszen t�k mintagyerek lettem, semmi stikli m�r j� ideje.

Ekkor �rt hozz�juk Harry.

- James, besz�lhetn�k veled?

- Na? – vigyorodott el Albus. – M�gis csin�lt�l valamit?

James kelletlen�l k�vette apj�t, aki Ginny mell� vezette a fi�t.

- Nem csin�ltam semmit! – kezdte James. – Ha a konyha miatt j�tt�k, akkor �n esk�sz�m, hogy nem direkt �ztattam el…

- Te el�ztattad a konyh�t? – k�rdezte meglepetten Ginny.

- Nem ez miatt j�ttetek?

- Nem, nem is tudtunk err�l.

- Akkor csak vicceltem! – James er�ltetetten felnevetett. – Nem is �n voltam �m.

- De a l�thatatlann� t�v� k�penyemet te vitted el.

- Ja, igen, az n�lam van. De �n csak vigy�ztam r� – f�llentette James. – Eltettem �s nagy becsben tartottam.

- Akkor itt az ideje, hogy visszaadd nekem.

- Ok�, fent van a szob�mban az �gy alatt. Felmenjek �rte?

- Veled tartunk.

- Teh�t, mi t�rt�nt a konyh�val? – t�rt vissza a konyha �gyre menetk�zben Ginny.

- Honn�t tudjam? Nem �n voltam – ism�telte James.

- James! – Ginny szeme v�szj�sl�an megvillant.

- J�l van, na! – adta be a derek�t a fi�. – Csak reggelit akartam csin�lni, de v�letlen�l oda�gettem a toj�st, �s megpr�b�ltam eloltani a p�lc�val, amit Teddy az asztalon hagyott, �s h�t az megbokrosodott, �s nem akarta abbahagyni a vizel�st.

- A vizel�st?

- H�t egyfolyt�ban j�tt bel�le a v�z.

- Mi�rt haszn�ltad egy�ltal�n m�s p�lc�j�t? Mi�rt nem a saj�todat?

- Mert azt fent hagytam az �gyamban.

- Engem ink�bb az �rdekelne, hogy mi�rt nem k�rted meg R�mert, hogy elk�sz�tse a reggelidet. M�g egy szendvicset sem tudsz megcsin�lni – cs�v�lta a fej�t Ginny.

- Mert �n akartam csin�lni.

- De mi�rt?

- Csak, mert. – James �sszefonta a karjait jelezve, hogy nem k�v�n t�bbet elmondani err�l.

M�r a l�pcs� tetej�n j�rtak, amikor �sszefutottak Ronnal.

- Minden k�szen �ll, Harry.

- Rendben, Ron, hozom a k�penyt, �s indulhatunk.

- Hov� mentek? – k�v�ncsiskodott James.

- Mi�rt �llt�l neki reggelit csin�lni? – k�rdezett vissza Harry.

- Nem �r a k�rd�sre k�rd�ssel felelni.

- Sz�val nem mondod el. Ok�, akkor �n sem – vont v�llat Harry, majd folytatta �tj�t felfel�.

James szob�j�ban hatalmas rendetlens�g uralkodott. Minden ruhadarabja ott hevert, ahol �ppen levette mag�r�l. R�ad�sul orrfacsar� b�z terjengett az eg�sz helyis�gben. Ginny befogta az orr�t, majd az ablakhoz sietett, s kit�rta mind a k�t sz�rny�t. A be�raml� friss, hideg leveg� �l�nk�t�en hatott r�juk.

- Mi�rt nem tesz rendet R�mer?

- Mert �n megtiltottam neki, hogy a szob�mba j�jj�n.

- Mi�rt?

- Mert ez az �n birodalmam. V�gre nem Albusszal meg Frankie-vel vagyok egy�tt.

- A saj�t szoba felel�ss�ggel j�r – mondta Harry. – Rendbe kell tartanod. Mikor szell�ztett�l utolj�ra?

- M�rt kellene?

- Te nem �rzed ezt a b�zt?! – csattant fel Ginny.

- Ez nem b�z, hanem James-illat – jav�totta ki s�rt�d�tten anyj�t James.

- Ez k�rlek, b�z.

Harry ek�zben lehajolt, �s beny�lt az �gy al�. Az els� dolog, ami a kez�be akadt, az egy f�nyk�p volt, amelyen Morgan Malfoy mosolygott r�.

- H�t ez meg? – lep�d�tt meg.

James egy ugr�ssal apja mellett termett, s elvette t�le a k�pet.

- A fene egye meg, kiesett a p�rn�m al�l – szaladt ki a sz�j�n. Amikor eljutott a tudat�ig, hogy ezt hangosan mondta, azonnal a sz�ja el� kapta a kez�t.

- Sz�val a p�rn�d alatt tartod – nevetett fel Harry. – Ezzel alszol?

- Mi az? – k�rdezte Ginny.

- A fi�nk �j szerelme.

- Nem a szerelmem! – tagadta James hevesen, v�r�s fejjel.

- M�r megint? – Ginny f�sultan s�hajtott. – Ki az a szerencs�tlen?

- M�r m�rt lenne szerencs�tlen? – hallatszott a James-Harry k�rus.

- Mert �gyis csak p�r h�tig tart, mint minden kapcsolatod.

- H�t k�pzeld, hogy m�r h�napok �ta oda vagyok �rte.

- H�napok �ta? – kerekedtek el Ginny szemei. – M�g a Roxfortb�l?

James b�lintott.

- Akkor hogyhogy nem mutattad be nek�nk?

- Mert � nem akar engem – felelte James lehorgasztott fejjel.

- Ahhoz k�pest a m�ltkor olyan j�l el voltatok a k�dban.

- Az t�nyleg csak tot�l v�letlen volt. Nincs k�zt�nk semmi sem, apa.

- Pedig �n meg voltam gy�z�dve r�la, hogy ti ketten… - kezdte Harry.

- � nem akar engem.

- Tal�n hozz� is el�rt a sz�vt�r� h�red – v�lte Harry.

- A l�nyok nem szeretik a cs�lcsap fi�kat – tette hozz� Ginny.

- Tudom.

Harry a James kez�ben tartott fot�ra n�zett, s ekkor vette �szre, hogy a f�nyk�p jobb oldala olyan, mintha �gy t�pt�k volna le valahonn�t.

- Mi�rt olyan a k�p sz�le, mintha elt�pt�k volna?

- Mert �gy is t�rt�nt. Nekem csak � kellett, nem akartam Scorpius k�p�t is b�mulni.

- Scorpius? – horkant fel Ginny. – Csak nem? Csak nem Morgan Malfoy az?

- Csak de – grimaszolta James. – Tudom, hogy el�g ciki, de mit tehetn�k?

- H�t egyik gyerekem r�sz�r�l sem lesz norm�lis n�szom �s n�szasszonyom?! – fakadt ki Ginny. – Lily Scorpiust akarja, Albus meg �sszekeveredett egy olyannal. Csak benned b�ztam! Erre neked is egy Malfoy kell?

- A szerelem vak.

- De, hogy mind a h�rom gyerekem ilyen vak legyen! – h�ledezett Ginny.

- Szerintem nem a sz�l�k a fontosak, hanem az, hogy a gyerekeink p�rjai rendes emberek legyenek – v�lte Harry.

- Ebben igazad van, v�g�l is.

- Sz�val t�nyleg szereted ezt a l�nyt?

- B�rmire k�pes lenn�k �rte, azt hiszem.

- M�g arra is, hogy reggelit k�sz�ts neki? – sand�tott a fi�ra Harry.

James nem felelt, csak elv�r�s�d�tt.

- Sz�val igen. – Harry mosolyogva beny�lt ism�t az �gy al�, s ekkor egy pap�rgalacsin ker�lt a kez�be. – Ez meg?

- Nehogy kihajtsd! – sz�lt r� James.

Harry �rdekl�dve elkezdte kihajtani a pap�rt.

- Ne olvasd el! – k�ny�rg�tt James. – Bevallom, hogy vagy sz�z ilyet tal�lsz odalent, szerelmes levelek… neki.

- Te t�nyleg komolyan gondolod – d�bbent meg Ginny.

- Egyszer ennek is be kellett k�vetkeznie, nem? – Harry f�lretette a galacsint, �s �jra beny�lt az �gy al�. – Egyszer Jamesnek is meg kell tapasztalnia a szerelmet. �h, megvan.

- L�tod, vigy�ztam r� – terelte a sz�t James.

- Ink�bb nem akarom tudni, hogy mire haszn�ltad – �llt fel Harry. – Csak egy j� tan�cs, James: ha t�nyleg � kell neked, akkor udvarolj neki. Ne f�lj kimutatni az �rzelmeidet. De, ha �t semmi sem hatja meg, akkor nem val� hozz�d. Akkor nem �rdemel meg t�ged.

- K�szi, apa.

Harry elindult az ajt� fel�, Ginny is sarkon fordult, de a n� az ajt�b�l m�g visszafordult a fi�hoz:

- Rakj rendet, vagy elpletyk�lom a nagyinak, hogy az unok�ja szerelmes.

- Ne, csak a nagyit ne! – s�p�tozott James. – Akkor ennyi er�vel be is mondhatn�d a hangosba. Folyton �lelgetni fog, �s duruzsolja, hogy v�gre tal�ltam egy rendes l�nyt. Nagyon g�z lenne.

- Akkor ragyogjon ez a szoba! – Ginny becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Harry a folyos�n v�rta m�r. – Az�rt elmondhattad volna ezt a k�das dolgot.

- Nem akartam pletyk�lni.

 

***

 

Ron csak a roxforti birtok bej�rat�ig k�s�rte el Harryt. A kaput�l k�t m�terre hoppon�ltak, s az ott terjeng� s�r� k�d eltakarta �ket.

- Szerencs�nk van v�gre – suttogta Ron egy ak�cfa m�g�l.

- Semmi k�ze a szerencs�hez, ez Anne m�ve.

- Anne-�? – k�rdezte Ron.

- K�dsz�ll�t�-b�b�j – magyar�zta Harry. – Mr. Order tan�totta meg neki.

- Bezzeg az Auror F�iskol�n ilyet nem tan�tott nek�nk – jegyezte meg duzzogva Ron. – Minden men� dolgot a s�rk�nyosztagosok tudnak.

- Ha csatlakozol hozz�juk, akkor te is megtanulsz majd mindent. – Harry el�vette a tariszny�j�b�l a k�penyt.

- �n sz�vesen be�lln�k k�z�j�k – t�n�d�tt el Ron. – Te nem?

- Fogalmam sincs. – Harry mag�ra ter�tette a k�penyt. – V�rj meg itt, �s ne keveredj z�rbe.

- H�, nem szoktam!

- B�rmit is l�ss, ne gyere ut�nam.

- Ok�, de te se h�sk�dj.

- Nem fogok, csak kiveszem a p�lc�t, �s m�r mehet�nk is haza.

- Sok sikert.

Harry �vatosan kinyitotta a roxforti birtok kapuj�t, s elindult a Fekete t� fel�. Furdalta az oldal�t a k�v�ncsis�g, hogy vajon mi t�rt�nhet a kast�ly falain bel�l, s, hogy vajon a szerettei is itt vannak-e valahol a birtokon, de nem engedhette meg mag�nak, hogy kiel�g�tse a k�v�ncsis�g�t. A P�lc�k Ur��rt j�tt, nem �llhat meg k�mkedni. Nem sodorhatja vesz�lybe az akci�t. Nem akart okot adni Rufus Ordernek arra, hogy megint k�zvesz�lyesnek �s �nz�nek nevezze, vagy Ginnynek, hogy ism�t f�lt�kenys�gi jelenetet rendezzen. Igaz, hogy a n� meg�g�rte, hogy visszafogja mag�t, de Harry j�l tudta, hogy Ginny lobban�kony, el�bb cselekszik, minthogy gondolkodna. �gy sz�lsebesen a t� fel� vette az ir�nyt, s �gy t�z perc m�lva meg is pillantotta Dumbledore m�rv�ny kript�j�t. Csod�lkozott azon, hogy Anabella megt�ri a s�rt a birtok�n, hiszen Dumbledore az apja f�ellens�ge volt. Tal�n tartott volna a f�lddel egyenl�v� tenni az �sz m�gus v�gs� nyughely�t? Nem volt ideje ezen gondolkodni, mivel megpillantott egy sz�rke k�penyt visel� f�rfit. A var�zsl� a kripta el�tt �ld�g�lt egy s�mlin, s �gy t�nt, hogy nagyon unatkozik. Amikor k�zelebb settenkedett hozz� (�gyelve, hogy elt�ntesse maga m�g�tt a h�ban keletkez� l�bnyomait), felismerte benne az egyik aurorj�t, Ramadant. A f�rfi most m�r Draco aurorjai k�z� tartozott, s Harry tudta, hogy hi�ba volt az � embere, most m�r egy m�sik parancsnok utas�t�sait kellett k�vetnie, s az Auror-esk� k�telez. �gy meg sem pr�b�lt besz�lni vele, hanem el�vette a var�zsp�lc�j�t, �s a f�rfira szegezte:
- Stupor! – Ramadan a v�ratlan �tokt�l zs�kk�nt hullott a h�ba.

Harry a s�rhoz l�pett, �s var�zslattal felnyitotta azt. A sz�ve a tork�ban dobogott, amikor a m�rv�nyfed� felemelkedett a kopors�r�l. Vett egy nagy leveg�t, �s ben�zett a kopors�ba. Dumbledore mit sem v�ltozott az�ta, hogy utolj�ra l�tta �t, amikor visszahelyezte a P�lc�k Ur�t, de m�gis �sszeszorult a sz�ve, ha arra gondolt, hogy hi�ba fest �gy, mintha csak aludna, ez csup�n egy �lettelen test. Majd m�sfel� terel�dtek a gondolatai. Esz�be jutott a m�ltkori �lma Dumbledore-ral, s az, hogy a f�rfi figyelmeztette arra, hogy vele is szembe kell majd n�znie. M�rhetetlen d�h �radt sz�t a lelk�ben a miatt, amit Anabella tett azokkal az emberekkel, akik a legt�bbet jelentett�k neki. Hogy volt mersze Anabell�nak meggyal�zni a szerettei s�rj�t �s eml�k�t?! Hogy ford�thatja �ket ellene? Ez�rt meg fog fizetni. Mereng�s�b�l l�ptek zaja riasztotta fel. Gyorsan elvette a p�lc�t az �sz m�gust�l, majd visszahelyezte a s�r fedel�t. Kisv�rtatva felcsend�lt egy ismer�s hang:

- Ramadan, minden rendben van?

Hab�r a s�r� k�d miatt nem l�thatta a j�vev�ny arc�t, biztos volt abban, hogy Draco Malfoy k�zel�t fel�j�k.

- Ramadan?

Harry a saj�t tork�hoz szegezte a var�zsp�lc�j�t, majd Ramadan hangj�n v�laszolt:
- Minden rendben, parancsnok �r. Mi�rt k�rdezi?

- Csak, mert Watkins paranoi�s. Azt hiszi, hogy a k�d m�gia m�ve. Vigy�zz Dumbledore s�rj�ra, mert a n�nek sz�ks�ge van a holttest�re, hogy felt�maszthassa.

- Rendben van, parancsnok �r. A t�bbi inferussal minden rendben?

- M�rt ne lenne rendben? A Tiltott Rengetegben van, mint mindig. Csak akkor j�nnek el�, ha Steinhauser kik�pzi �ket.

- J�l halad a kik�pz�s?

- J�l. – Draco ekkor m�r annyira k�zel ker�lt, hogy �szrevette Ramadan �jult test�t. – Ez meg mi?

- Petrificus Totalus! – rikkantotta Harry imm�r a saj�t hangj�n. Harry var�zslata telibe tal�lta volna Drac�t, ha az nem von pajzsot maga k�r�.

- Potter? – Draco a fej�t forgatta, hogy megtudja, hol �ll az ellenfele.

Harry levette a k�penyt, hogy farkasszemet n�zhessen Drac�val.

- L�tom, tanult�l valamit, Malfoy.

- �n meg azt l�tom, hogy m�r megint keresed a bajt, Potter. – Draco szeme megvillant, a p�lc�j�t Harryre szegezte.

- Csak beugrottam.

- Minek j�tt�l ide, Potter?

- Az el�bb mondtad, Dumbledore test��rt.

- Akkor sajnos �res k�zzel kell hazamenned, mert nem engedem, hogy elvidd. Locomotor mortis!

- Protego! Stupor!

- Deprimo! – Draco var�zslata eredm�nyek�nt egy nagyobb darab let�rt Dumbledore kript�j�r�l.  – A francba! �llj f�lre a s�rt�l, Potter, mert a v�g�n felrobbantom.

Harrynek be kellett l�tnia, hogy Drac�nak igaza van, ez�rt a t� fel�li oldalra s�t�lt �t.

- Erecto! – szegezte p�lc�j�t a t�ra Harry, mire abb�l kiemelkedett egy hull�m. Ezut�n a p�lc�j�t ellenfel�re szegezte, mire a hull�m Draco fel� suhant.

Drac�t meglepte a t�mad�s, �ppen hogy csak f�lre tudott ugrani el�le.

- Incarcerandus!

- Protego!

- Stupor!

- Stimula!

Draco egy hirtelen j�tt �tlett�l vez�relve Ramadan mell� ugrott, �s a f�rfire szegezte a p�lc�j�t:
- Finite!

A f�rfi felt�p�szkodott a h�b�l, s ler�zta mag�r�l a k�peny�re ragadt havat.

- Mi t�rt�nt?

- K�sz�nj a r�gi f�n�k�dnek, Ramadan – fr�cs�gte Draco.

Ramadan ekkor vette csak �szre Harryt. Amikor tekintete tal�lkozott Harry�vel, k�k szeme f�jdalmasan sz�k�lt �ssze.

- Parancsn… - kezdte, de hirtelen �szbe kapott. – Mr. Potter…

- �dv�z�lj�k m�lt�k�ppen Harry Pottert – utas�totta Draco.

Ramadan k�nyszeredetten felemelte a p�lc�j�t, s Harryre szegezte:
- Capitulatus!
Kezdet�t vette a ketten egy ellen k�zdelem. Harry sz�v�t melegs�ggel t�lt�tte el, hogy egykori aurorja nem akart neki �rtani. Ezt onn�t tudta, hogy Ramadan saj�t mag�hoz k�pest nagyon alul teljes�tett. Harry ismerte minden embere k�pess�geit, s tudta, hogy a f�rfi visszafogja mag�t. Csak alap �tkokat haszn�lt, olyanokat, amelyeket a Roxfortban is tan�tanak. Semmit sem alkalmazott az Auror F�iskol�n tanultak k�z�l.

- Te meg mi a fen�nek vigyorogsz?! – f�rmedt Harryre Draco.

- Csak �lvezem a harcot – f�llentette Harry.

Amikor Ramadan Draco h�ta m�g� ker�lt, Harry l�tta, hogy a f�rfi tisztelettel fejet hajt, majd Drac�ra k�ldi az �tk�t. Draco a h�ba roskadt.

- Ez�rt m�g meg�t�m a bok�m, de nem baj. Egy f�n�k�t ismerek csak el, �s az Harry Potter.

- K�sz�n�m, Ramadan – mondta Harry. – Nem kellett volna kock�ztatnod miattam.

- Mint m�r mondtam, csak egy embert ismerek el f�n�k�mnek.

- �s az esk�d?

- Az esk�m �rv�ny�t vesztette, amikor egy idi�t�t �ltettek a parancsnoki sz�kbe. Az esk�m megsz�nt, amikor �rtatlanokat kellett b�rt�nbe z�rnom. Ott akartam hagyni a parancsnoks�got, amikor azt mondt�k, hogy meghalt�l, uram. De Anne meggy�z�tt, hogy sz�ks�g van tisztess�ges emberekre ott is. Azt�n hallottam, hogy itt volt�l a b�lon. Annyira m�rges voltam, hogy pont az Azkabanba osztottak be aznap.

- Az Azkabant nemcsak dementorok v�dik?

- Nem, sok ott az auror is.

- Minek ekkora felhajt�s?

- Mindenkit oda z�rnak, aki ellenkezik. A miniszter azt hiszi, hogy a b�rt�n majd r�veszi �ket, hogy �t�lljanak.

- �s ha nem �llnak �t?

- Azokat, akik r�g�ta ott vannak, �s hajthatatlanok, azokat nyilv�nosan ki fogj�k v�gezni a h�tv�g�n a miniszt�rium el�tti f�t�ren.

- Kiket fognak meg�lni?

- Azok k�z�l, akik t�ged �rdekelhetnek, uram, McGalagonyt, Charlie Weasleyt… �s Alan Ordert, Mr. Order testv�r�t. Pillanatnyilag ennyi jut az eszembe, de vannak ott m�g sokan. F�leg a miniszt�rium egykori oszt�lyvezet�i.

- Ezt nem hagyhatom.

- Szerintem �k is tudj�k, hogy nem fogod hagyni. F�l f�llel hallottam, hogy Miss Watkins els�sorban Rufus Ordert akarja el�csalogatni, �s persze t�ged is, uram.

- Melyik nap lesz a kiv�gz�s?

- Szombaton hajnalban, uram.
- K�sz�n�m, Ramadan. – Harry a f�rfira szegezte a p�lc�j�t. – Nem engedhetem, hogy bajba ker�lj miattam. Sz�vesen magammal vinn�lek, de sz�ks�g van bels� emberekre is. Mondd azt, hogy Ron t�madott h�tulr�l, Draco ezt be fogja venni. Stupor!

Ramdan eszm�let�t vesztette, Harry pedig mag�ra kanyarintotta k�penyt, �s sietve t�vozott. 

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s