A reg�ny meg�r�sa el�tt az egyik olvas�m azt k�rte, hogy az �j t�rt�netbe csemp�sszek bele egy kis Dumbledore-t. H�t, ha m�g mindig olvasol, akkor ezt a fejezetet Neked aj�nlom! :) �s persze a t�bbieknek is:)

 

 

A Licht an poust kast�ly nappalij�ban �sszegy�lt a kast�ly �sszes lak�ja, s izgatottan v�rta, hogy az arab m�gus belekezdjen a S�rk�nyosztag t�rt�net�be. Harry a kandall� tetej�re t�maszkodott, s azon merengett, hogy vajon milyen �jdons�got tudhat meg Dumbledore-r�l. A S�rk�nyosztag tagja volt, ezt sem tudta r�la. Vajon mennyi dolog van m�g, amit nem osztott meg vele?

F�sultan s�hajtott, majd morcosan az arab f�rfihez fordult:

- Elkezdhetn�nk? Nem �r�nk r� eg�sz nap.

- Biztos vagyok abban, kedves Harry, hogy ha a v�g�re �r�nk a t�rt�netnek, akkor m�r nem akar majd elmenni inn�t – mosolyodott el a f�rfi, majd szem�vel v�gign�zett a t�relmetlen arcokon. – �gy l�tom, hogy mindenki itt van.

- Innod kellene egy kis L�t�sjav�t�-f�zetet – l�pett be a nappaliba Rufus Order nyom�ban a leszegezett fej� Emilyvel. – Tudom, hogy minket l�tnak itt a legkev�sb� sz�vesen, de tal�n a h�lgynek sem �rtana hallania a t�rt�netet, roppant tanuls�gos.

- J�jj�n csak – egyenesedett ki Harry. – Nem z�rhatjuk ki mindig mindenb�l.

- L�tom, megenyh�lt a sz�ve – jegyezte meg Rufus.

- �n meg azt l�tom, hogy kij�zanodott – fr�cs�gte Harry. – �s ami a sz�vemet illeti, a maga ir�ny�ban sosem fog megenyh�lni.

A m�gus lenyelte azt a mondatot, amit mondani k�v�nt a f�rfinak, s ink�bb var�zsolt mag�nak �s a l�nynak egy-egy �benfasz�ket. Emily sz�gyenl�sen foglalt helyet rajta, s lopva Albusra n�zett, aki t�ntet�en tornacip�je orr�t vizsg�lta.

- Akkor bele is kezden�k a t�rt�netbe. Azt szeretn�m k�rni, hogy a k�rd�seiket a mondand�m v�g�n tegy�k fel, mert k�nnyen kiz�kkenek a mesemond� szerep�b�l, s a v�g�n m�g elfelejtek valami fontosat. Rufus bar�tom, k�rlek ne engedd, hogy valamit kifelejtsek, vagy, hogy az id� folyam�n megkopott mem�ri�m megvicceljen.

- Nem fogom engedni, Samir. Erre m�rget vehetsz.

- K�sz�n�m – biccentett Samir, majd mindenki legnagyobb �r�m�re belekezdett a t�rt�netbe: - A S�rk�nyosztag nem �ppen �j fogalom. Tudom, hogy van �n�k k�z�tt olyan – itt jelent�s�gteljesen Bill Weasleyre n�zett - , aki abban a hitben �l, hogy egy csapat az �tlagosn�l alig tehets�gesebb var�zsl� �ssze�llt, s �ntelts�g�kb�l fakad�an a S�rk�nyosztag n�vvel illette mag�t. Ez teljesen hib�s felt�telez�s, m�r csak az�rt is, mert a S�rk�nyosztag, mint ilyen nev� t�rsas�g m�r �vsz�zadok �ta l�tezik. A jelenlegi osztag el�tt h�rom m�sik is l�tezett, s, hogy ne csak a leveg�be besz�ljek, szeretn�m megeml�teni, hogy annak idej�n Griffend�l Godrik is a tagja volt, ahogyan a Roxfort t�bbi alap�t�ja is.

- Ezek szerint n�k is lehetnek tagok – �lt�tt nyelvet b�tyja fel� Lily.

- Az r�gen volt. Az�ta r�j�ttek, hogy a n�k b�n�k – nevetett fel James.

- A boszork�nyokat sem szabad lebecs�ln�nk – mutatott r� Samir. – Sok nagyon tehets�ges h�lgyet ismerek.

- De �k m�gsem s�rk�nyosztagosok, vagy van n�i tag is?

- A jelenlegi feloszt�sban van n�i tag is.

- Na, l�tod, te h�m soviniszta! – Lily egy j�l ir�nyzott mozdulattal fejbe v�gta a b�ty�t.

- Nem �rtem, hogy vehetnek be n�ket? – vakarta a fej�t James.

- Mi a bajod a n�kkel? – csend�lt egy rideg hang a fi� h�ta m�g�tt.

James el�vette a „majd �n megmondom neked” – vigyor�t, �s h�trafordult, de amikor szembe tal�lta mag�t Morgannel, lehervadt a mosoly az arc�r�l.

- Semmi, a csajok klasszak.

- Nos, ha ezt siker�lt megbesz�ln�nk, akkor t�rj�nk vissza a t�rgyra. Teh�t a S�rk�nyosztag elnevez�st nem mi adtuk magunknak, ez m�r meg volt. A nevet arr�l kapta, hogy az els� tagok m�g s�rk�nyok h�t�n lovagolva fel�gyelt�k a vil�grendet…

- H�, de kir�ly! – lelkes�lt be James.

Az arab m�gus mit sem t�r�dve a fi� csillog� szemeivel, folytatta:

- A s�rk�nyok term�szet�kn�l fogva makacs teremtm�nyek, de az el�deink kifejlesztettek egy eszk�zt, amellyel a legvadabb bestia is szel�d b�r�nyk�v� v�lik: a s�rk�nyp�lc�t. Ezzel a var�zseszk�zzel lehetett kord�ban tartani a s�rk�nyokat, s ennek a seg�ts�g�vel v�lt s�rk�ny �s lovasa eggy�. El�deink kez�ben, amint hallhatj�k, nagy hatalom volt. Egy s�rk�ny �nmag�ban is hatalmas el�nyt k�lcs�n�z a m�gusnak, h�t m�g a p�lca �s a bestia �tv�zete! A kett� kombin�ci�j�val egy perc alatt elt�ntethet� egy eg�sz orsz�g a t�rk�pr�l. �ppen ez�rt a vil�g aurortan�csai betiltott�k a s�rk�nyhaszn�latot. Tudj�k, a vil�got az aurortan�csok ir�ny�tj�k, �k d�ntenek v�gs� soron mindenr�l. �gy a S�rk�nyosztag csak a nev�ben maradt meg S�rk�nyosztagnak…

- A teljess�g ig�nye miatt musz�j belev�gnom a szavadba, dr�ga bar�tom – sz�lalt meg Rufus. – Igaz, hogy a s�rk�nyokat elvett�k, de megengedt�k, hogy egyet megtarthassanak el�deink, ez a bestia egy finn hegyi s�rk�ny volt, Storm, akit Dant�n�l is l�thattatok.

- Akkor az a s�rk�ny mennyi id�s lehet? – t�n�d�tt James.

- T�bb mint h�romsz�z �ves – v�laszolt Rufus.

Szavait d�bbent csend k�vette, majd Samir megsz�lalt:

- Val�ban, egyet megtarthattak, s ezt a s�rk�nyt kaptuk meg mi is, amikor a r�gi osztag tagjai meghaltak, s megalakult az �j. A S�rk�nyosztag tagj�v� k�tf�le �ton v�lhat valaki, vagy leteszi a S�rk�ny-vizsg�t, vagy �let�ben v�grehajt egy olyan nagy tettet, amely indokoltt� teszi a felv�tel�t. Mi heten alkotjuk, illetve alkottuk az osztagot. �n letettem a vizsg�t, s �gy v�ltam tagg�, Rufus is �gy l�pett be k�z�nk, ahogyan Dante is. De p�ld�ul Albus Dumbledore az�rt kapott felv�telt, mert legy�zte Grindelwaldot. A nagy tett alatt azt �rtj�k, hogy olyat vitt v�ghez, amely a t�rsadalom sz�m�ra nagyon j�. A sz�vets�g�nk szeme el�tt c�lk�nt mindig is annak kell lebegnie, hogy a k�zj� megval�suljon. Err�l sz�l az osztag munk�ja voltak�ppen. Hossz� �veken kereszt�l j�rtuk a vil�got, hogy rendet tegy�nk, s ez id� alatt rengeteg tapasztalatot szerezt�nk. Szerett�nk egy�tt dolgozni, s, hogy �szinte legyek nagyon j�l kij�tt�nk egym�ssal.

- Legal�bbis egy ideig – horkant fel Rufus. – Addig, am�g az �n�s �rdek nem ker�lt a k�zj� el�.

- Sajnos, Rufusnak igaza van… szeretn�m elfelejteni azt a napot, amikor az egys�g�nk felbomlott. Az osztagot csak f�l �vvel k�s�bb oszlatta fel az aurortan�cs hivatalosan, de igaz�b�l mi addigra m�r nem is igaz�n besz�lt�nk egym�ssal. – Az arab m�gus merengve kib�mult az ablakon. – Minden azzal kezd�d�tt, hogy tudom�sunkra jutott egy legenda, egy mese h�rom var�zserej� t�rgyr�l, h�rom testv�r erekly�j�r�l.

- A Hal�l erekly�i – suttogta Harry, s most el�sz�r pillantott fel a kandall�r�l. Eddig unott, m�r - m�r k�telked� arccal hallgatta a besz�mol�t, de most m�r elkezdte �rdekelni a t�rt�net. – A Peverell testv�rek t�rgyair�l van sz�?

- Igen, Mr. Potter, pontosan azokr�l – v�laszolta Samir. – A P�lca, a Felt�mad�s k�ve �s a L�thatatlann� t�v� k�peny. Eleinte a csapatb�l egyed�l �n fordultam �rdekl�d�ssel a mese ir�nt, a t�bbiek ki is nevettek. Tudj�k, ha valaki a sivatag sz�v�ben n� fel, akkor kev�sb� lep�dik meg olyan t�rt�neteken, mint Bog�rd b�rd mes�i… akkor elgondolkodik azon, hogy tal�n l�tezhetnek is azok a dolgok.

- Az arabok mindent elhisznek – b�kte oda enyhe g�nnyal Rufus. – Na, j�, mondjuk �gy, hogy ez aff�le kultur�lis k�l�nbs�g. Az arabok kev�sb� tartanak badars�gnak egy olyan l�gb�l kapott legend�t, mint a H�rom testv�r mes�je. �n voltam az utols�, aki elhitte, hogy ak�r l�tezhetnek is.

- Ez �gy volt, rengeteget kellett gy�zk�dn�m Rufus kem�ny fej�t, hogy seg�tsen felkutatni.

- Elindultak az erekly�k keres�s�re? – k�rdezte d�bbenten Hermione. – Csak nem az�rt, hogy haszn�lj�k �ket? Hogy az egyes�t�s�kkel a hal�l fel� ker�ljenek?

- Nem, kedves Mrs. Weasley, esz�nkbe sem jutott, hogy egyes�ts�k. Mi csup�n megtal�lni �s elrejteni szerett�k volna. Nem akartuk, hogy rossz kezekbe ker�ljenek. Esz�nk �g�ban sem volt haszn�lni �ket… - ezen a ponton a f�rfi von�sai megkem�nyedtek, hangja elbicsaklott. – Legal�bbis nem �gy, ahogy �n gondolja.

- Tal�n kellett maguknak a p�lca, hogy mindenkit legy�zhessenek – vetette fel Ron.

- Nem a p�lc�t szerette volna felhaszn�lni k�t tagunk is.

- Akkor a k�penyt, amely elrejt az ellens�geink el�l? – tippelt Mr. Weasley.

- A Felt�mad�s K�v�t – jelentette ki Harry teljes bizonyoss�ggal. – Legal�bbis Dumbledore azt akarta.

- Pontosan.

- A k�vet? – fintorodott el James. – Az meg mire j�? Nincs benne semmi men�!

- Dumbledore elvesztette a csal�dj�t, b�rmit megtett volna az�rt, hogy visszakapja h�n szeretett h�g�t. Amikor tudom�st szerzett a k� hatalm�r�l, m�ni�kusan gy�zk�d�tt minket, hogy el�bb azt kutassuk fel.

- �s maguk belementek?

- El�sz�r nem l�ttunk semmi kivetnival�t Albus k�r�sben… - kezdte Rufus.

- De azt�n Rufusnak gyan�ss� v�lt szenved�lye, amellyel a k�vet kereste – v�gott a szav�ba Samir. – A t�bbi ereklye nem is �rdekelte, csak ez a k�. Nagyon furcs�n, m�r-m�r megsz�llottan kutatott ut�na, s a term�szete is megv�ltozott. Albus mindig is �lmodoz�, idealista l�ny volt, de ugyanakkor nagyon bar�ts�gos, �s im�dott elm�lkedni a vele azonos �rtelmi szinten l�v�kkel. Viszont miut�n el�t�rbe ker�ltek az erekly�k, mag�ba fordult. Roppant visszah�z�d� �s t�vols�gtart� lett.

- Nem volt neh�z r��bredn�nk a sz�nd�kaira, ugyanis nagyon j�l ismert�k �t – folytatta a t�rt�netet Rufus. – Ne �t�lj�k el Albust, � egy nagyon j� ember volt, ritka �s �rt�kes kincs, de a szerettei ut�ni m�rhetetlen v�gya elvette az esz�t. Az sem �rdekelte, hogy a k� nem hozhatja vissza teljesen a h�g�t. De volt rajta k�v�l m�g valaki, aki v�gyott erre az erekly�re, csak ez a valaki j�l rejtette sz�nd�k�t.

- Lord Steinhauser? – emelte fel a fej�t Albus. Minden szem a fi�ra szegez�d�tt, aki azt k�v�nta, b�rcsak meg sem sz�lalt volna.

- Mi�rt r� gondolsz?

- Az�rt, mert tal�ltam egy fot�t a zseb�ben egy n�r�l, akit sosem l�ttam a birtokon.

- Eszes fi� vagy te – nevetett fel Rufus. – Gyorsan v�g az agyad, ez nagyszer� adotts�g.
- K�r, hogy nem kamatoztathatom m�r sok�ig. – Albus sz�ja sark�ban fanyar vigyor jelent meg.
- Nem fogsz meghalni! – csattant fel Harry. – Nem foglalkozunk ostoba j�slatokkal.

- Neked pont nem kellene ezt kijelentened – fordult Harryhez Hermione. – A te �letedet is meghat�rozta egy j�slat.

- Azt akarod mondani, hogy a fiam hal�lra van �t�lve? – k�rdezte a f�rfi elh�lve.

- Nem, eszemben sincs! – v�gta r� gyorsan Hermione. – Csup�n azt mondom, hogy meg kellene hallgatnunk a j�slat pontos tartalm�t, hogy megakad�lyozhassuk.

Harry elgondolkodva meredt maga el�, majd �k�lbe szor�totta a kez�t, s Rufusra n�zett:

- Hermion�nak igaza van, tal�n nagyobb figyelmet kellene szentelnem a prof�ci�nak. Szeretn�m, ha megosztan� vel�nk azt, amit hallott.

- Akkor tal�n �ssze is foglalhatn�m most azonnal.

- Ink�bb a S�rk�nyosztag t�rt�nete ut�n – k�rte Albus. Min�l k�s�bb tudja meg a hal�la k�r�lm�nyeit, ann�l jobb.

- Biztosan ezt akarod? – n�zett fia z�ld szemeibe Harry komor arccal.

- El�bb szeretn�m, ha a mester v�gre befejezhetn� a t�rt�netet. Megk�rt minket, hogy ne sz�ljunk k�zbe, erre egyfolyt�ban megszak�tjuk.

- Rendk�v�l tapintatos vagy, dr�ga Albus, pedig az �letedr�l besz�ln�nk – eml�keztette Samir.

- Tudom, de szeretn�m, ha befejezn� a t�rt�netet.

- Legyen, ahogy szeretn�d. K�sz�n�m a sz�t, Albus. Teh�t ott tartottunk, hogy a Felt�mad�s K�v�re m�snak is f�jt a foga, �s ez az ember Dante volt, aki elvesztette mennyasszony�t. Dante ifj� m�gustanonc volt m�g, amikor egy oxfordi l�togat�s alkalm�val megismerkedett egy leny�g�z� h�lggyel, Keir�val, aki az oxfordi egyetemen tanult jogot. A l�ny nem volt boszork�ny, �s fogalma sem volt a var�zsvil�g l�tez�s�r�l, de nemcsak gy�ny�r� volt, hanem eszes �s nemes lelk� is. Dante, ak�r hiszik, ak�r nem, els� l�t�sra beleszeretett. Egy �v jutott nekik a felh�tlen boldogs�gb�l, ugyanis a l�nyn�l egy gy�gy�thatatlan betegs�get diagnosztiz�ltak. Dante mindent megpr�b�lt, hogy megmentse, a var�zsvil�g legjobb doktorait is felkereste, de kifutott az id�b�l. Keira meghalt, a lobban�kony Dante pedig teljesen kih�lt. A vesztes�g el�tt �letvid�m f�rfi volt, de a l�ny hal�la ut�n teljesen elfordult mindenkit�l, s el�sz�r az �npuszt�t�s �sv�ny�re l�pett. Dante volt az els�, aki ki akart v�lni az osztagb�l, de amikor tudom�st szerzett err�l az erekly�r�l, el�adta, hogy �j �letet akar kezdeni, hogy tov�bb l�pett. Remek sz�n�szi k�pess�gekkel �ldotta meg a sors, de Albus ut�n � is leleplez�d�tt. �gy t�rt�nt, hogy felr�ppent a h�r, miszerint egy var�zsl� pontosan ismeri a k� hely�t, ekkor Albus �s Dante egym�ssal versengve pr�b�ltak eljutni az erekly�hez. Szerencs�tlens�g�kre Rufus �rt oda legel�bb, de semmit sem tal�lt.

- Csak pletyka volt az eg�sz, a k� nem volt ott, �s a k�t bar�tom percre pontosan egyszerre jelent meg. Amikor megpillantott�k egym�st, p�rbajjal akart�k eld�nteni, hogy melyik�k haszn�lja el�sz�r a k�vet. Elborult az elm�j�k, teljesen kikeltek magukb�l, �n pedig egy k�zeli h�zb�l figyeltem a jelenetet. Nem sz�ltam nekik azonnal, hogy nincs itt az ereklye, mert azt akartam, hogy sz�nt valljanak. El�b�jtam rejtekemb�l, s azt hazudtam, hogy n�lam van. Nem t�l eleg�ns megold�s, de roppant hat�kony a bl�ff. Egym�st t�llicit�lva gy�zk�dtek, hogy adjam oda, de �n hajthatatlan voltam. V�g�l Dante r�ntott p�lc�t el�sz�r. Abban a percben, amikor r�m k�ld�tt egy igen cs�nya �rt�st, megjelentek a t�bbiek is, �s siker�lt �rtalmatlann� tenn�nk �r�lt bar�tainkat. Bevallottam nekik, hogy l�pre csaltam �ket, mondanom sem kell, igen d�h�sek lettek. Albus nyugodott le el�sz�r, s � nagyon elsz�gyellte mag�t. Kisz�llt az osztagb�l, nem tudtuk meggy�zni, hogy maradjon. Dante nem b�nta meg a tett�t, �s nem is akart kisz�llni. V�lasz�t el� ker�lt�nk: vagy kitess�kelj�k mi, vagy hagyjuk, hogy tov�bb nyomozzon vel�nk. Egyikhez sem f�l�tt a fogunk. Dante mindig is k�zel �llt hozz�m, ugyanis �n voltam a mentora. Ritka tehets�ggel �ldotta meg a sors, �s tudtam, hogy sz�ks�gem van r�… hogy a vil�gnak sz�ks�ge van r�. Dante gyorsan tanult, �s az �vek alatt a legjobb� fejl�d�tt. Egy ilyen tehets�get nem volt szabad magunk ellen ford�tanunk. �gy d�nt�ttem, hogy v�llalom a felel�ss�get �rte. Most m�r bel�tom, hogy rossz d�nt�s volt. Eltelt k�r�lbel�l h�rom �v, mi lecs�kkent l�tsz�mmal folytattuk a rem�nytelen hajsz�t az erekly�k ut�n. K�zben Albusr�l csak annyit hallottunk, hogy a Roxfortban helyezkedett el. Hi�nyzott, ezt nem tagadom, de jobb volt nek�nk n�lk�le, hiszen �gy nem mart�k egym�st Dant�val.

- Igen, jobb, hogy nem voltak mind a ketten egyszerre jelen a csapatban – �rtett egyet vele Samir. – �s akkor el is �rkezt�nk a legrosszabb mozzanathoz. Kit�rt a h�bor� a var�zsl�k �s a koboldok k�z�tt ism�telten. Ez a harc �t �vig tartott, s a koboldok nagyon elsz�ntan k�zd�ttek. Be kellett avatkoznunk, rendet kellett tenn�nk.

- Mi�rt nem b�zt�k az aurors�gra? – k�v�ncsiskodott Ron. – Ez nem olyan nagy dolog, amit az aurorok ne tudn�nak megoldani.

- A koboldok sz�z�val m�sz�rolt�k le a var�zsl�k gyermekeit.

- Rettenetes! – kapta a sz�ja el� a kez�t Ginny.

- Azt akart�k, hogy p�lc�t adjanak a kez�kbe – mondta Hermione. – Olvastam r�la.

- Pontosan. Gyerekeket ejtettek fogs�gba, s v�geztek ki. Be kellett avatkoznunk. Alaszk�ban esett meg a v�gs� �tk�zet, amelyben gy�zelmet arattunk. Ekkor megjelent az aurortan�cs, �s felsz�l�tott minket, hogy t�rj�nk haza. Az �regebbek, mint Rufus �s �n, sz�vesen eleget tett�nk volna a parancsnak, �m a forr�fej� Dante nem akart lenyugodni. � harcolni akart, de igazi sz�nd�ka az volt, hogy megtal�lja a Felt�mad�s K�v�t. El�g cs�ny�n �sszeveszett Rufusszal a csatamez� k�zep�n, s meg is t�madta mentor�t.

Rufus arca megr�ndult.

- Nem hiszem, hogy meg akart volna �lni, vagy, hogy t�nyleg �rtani akart volna nekem. Dante csup�n meg akart gy�zni, de ezt akkor m�g f�lre�rtettem.

- Ahogyan az aurortan�cs is f�lre�rtette. Dant�ban egy j�v�beni vil�gh�d�t�t l�ttak, �s megijedtek, s mint kider�lt, abban a hitben voltak, hogy mi egyes�teni akarjuk a Hal�l erekly�it. Micsoda esztelen felt�telez�s! Az aurortan�cs az�rt akart minket �gymond nyugd�jba tenni, mert megtudta, hogy az erekly�k ut�n kutattunk. Els� l�p�sk�nt finoman k�z�lt�k, hogy menj�nk haza. Mi, kis naivok, azt hitt�k, hogy t�nyleg csak �gy gondolj�k, hogy meg�rdemelj�k a pihen�st. De Dante kirohan�sa kimondatta vel�k az igazs�got. Az osztagot feloszlatt�k, kit�ntet�seinket visszavett�k, �rdemeinket elvitatt�k, h�r�nket rossz� tett�k. A s�rk�nyp�lc�t �s a s�rk�nyt is el akart�k venni, de �n egy hamis�tott p�lc�t adtam nekik. Nem t�l sz�p dolog, de �gy gondoltam, hogy a p�lc�nak n�lam van a legjobb helye. Az aurortan�csba n�ha bevesznek olyat is, akit nem kellene. – Samir halkan mormogott valamit, mire a kez�ben megjelent egy hossz� m�rv�nyp�lca, amely markolat�n egy s�rk�nyfej d�szelgett. – Ez lenne az a h�res s�rk�nyp�lca, s igaz�b�l m�r a var�zsp�lc�m is, egyes�tettem �ket.

- A s�rk�ny pedig Dant�n�l van – sz�lalt meg James.
– Dante mindig is szenved�lyesen vonz�dott ezekhez a besti�khoz. Stormmal k�l�nleges kapcsolat alakult ki k�z�tt�k, s Dante mag�val vitte. �gy is mondhatjuk, hogy ellopta. De ne besz�lj�nk most r�la �s a s�rk�nyr�l. T�rj�nk vissza a S�rk�nyosztaghoz – javasolta Rufus.
- Teh�t ez volt a S�rk�nyosztag t�rt�nete. Tiszta sz�nd�kkal indultunk �s haraggal �s keser�s�ggel v�ltunk sz�t. Dante �s Rufus nem is tal�lkoztak att�l fogva eg�szen addig, am�g id�n musz�j nem volt – fejezte be a t�rt�netet Samir.

- De most m�r ism�t enged�lyt kaptak az akci�hoz – sz�lalt meg Ron.

- Val�ban, de nem vagyunk elegen. Albus �s Francois halottak, Dante pedig a m�sik oldalon �ll. Sz�ks�g van az ut�np�tl�sra. – Rufus jelent�s�gteljesen Harryre �s Ronra n�zett. – Maga m�r megj�rt egy h�bor�t, Mr. Potter. Az �nfel�ldoz�sa szinte �nmag�ban feljogos�tja, hogy az osztag tagja legyen…
- Hagyjuk ezt a t�m�t, Mr. Order. Haladjunk kis l�p�sekben, el�bb gy�zz�k le Anabell�t, azt�n visszat�rhet�nk a dologra. De szeretn�m el�re is felh�vni a figyelm�t arra, hogy semmi kedvem egy�tt dolgozni mag�val.

- Azt r�gt�n gondoltam – vakarta meg az �ll�t a m�gus. – Nem is kell egy�tt dolgoznia velem, Harry, maga az �j osztag �l�re ker�lne. Mi Samirrel t�nyleg meg�regedt�nk, ideje visszavonul�t f�jnunk. Rem�nyeim szerint ez lesz az utols� csat�m. De legyen, ahogy k�v�nja, haladjunk l�p�sr�l l�p�sre.

- �s a t�bbi tag? Sz�m�t�saim szerint m�g kell lennie h�rom s�rk�nyosztagosnak – mondta Hermione.

- J�k a sz�m�t�sai. M�g itt van Layla Liu �s Brian Maxwell is, de �k nem sz�vesen �llnak csatasorba most sem. Ami pedig Francoist illeti, �t n�h�ny h�nappal ezel�tt hal�lra marta egy k�gy�.

- Az a repedtsark� ribanc volt! – ki�ltott fel Ginny.

- Ginny, ne besz�lj �gy! – Hermione Emily fel� b�k�tt a fej�vel.

- Nem �rdekel, ha az � l�nya. Az a n� egy repedtsark�!

- Nem zavar a v�lem�nye, Mrs. Potter – vett er�t mag�n Emily. – Az any�m meg�rdemli a cs�nya jelz�ket.

- Egy fikarcnyit sem �rdekel, hogy zavar-e t�ged, vagy sem. – Ginnyb�l csak �gy �radt az ellenszenv.

- Ne is t�r�dj vele, anya mindig hisztizik - s�gta a l�ny f�l�be Lily.

- Mit sutyorogtok ti ott el�l? – k�rdezte Ginny felh�borodva.

- Semmit, anya! – sietett a v�lasszal Lily.

- Szerintem van enn�l fontosabb t�m�nk is az osztag t�rt�nete ut�n – tett pontot a vita v�g�re Harry. – Mondja el nek�nk a j�slatot.

- Legyen h�t. El�sz�r is, szeretn�k bocs�natot k�rni az�rt, ami�rt olyan nyersen k�z�ltem.

- Az�rt nem akar bocs�natot k�rni, ami�rt csak most mondta el? Ami�rt eltitkolta?

- Nem, az volt az egyetlen dolog, amit j�l csin�ltam ebben az �gyben.

- Tess�k?! – h�ledezett Harry. – J�l csin�lta azt, hogy �gy nevelte a fiamat, mint a v�g�h�dra sz�nt malacot?!

- Sosem kellett volna megtudniuk, hogy van ez a j�slat. Nem akartam elmondani, m�g pedig az�rt nem, mert ha megtudj�k, hogy a fi�, �gysz�lv�n hal�lra�t�lt, akkor elkezden�k sajn�lni. Albus am�gy is instabil lelki�llapot�, nem tenne j�t neki, ha mindenki sajn�ln�, �s, ha biztosan tudn�, hogy k�zel a v�g. Figyeltem a fi�t, Harry, �s Samir is figyelte. Albus nem b�nn�, ha el�rkezne �lete utols� napja.

- Ez badars�g! – legyintett Harry. – A fiam nem akar meghalni. Maga csak ezzel pr�b�l k�nny�teni a lelkiismeret�n.

- Ak�rhogy is van, a l�nyeg az, hogy a fi� �rdek�ben nem cselekedtem. Azt akartam, hogy Albus ism�t szeressen �lni, hogy megtal�lja �lete elveszett �rtelm�t. A hal�lra�t�lt belet�r�dik a v�gzet�be, elfogadja azt. �n nem akartam, hogy ez a csod�latos ifj� elfogadja a hal�lt.

- Maga �ssze-vissza besz�l, az �n fiam sosem akarna meghalni! – tiltakozott hevesen Ginny, majd a fi�hoz sietett, �s �tkarolta a nyak�t. – Ugye �gy van, �desem?

Albus nem felelt azonnal, hanem hatalmasat nyelt. Nem tagadhatta, hogy t�bbsz�r is megfordult a fej�ben, hogy itt kellene hagynia az �l�k sor�t. De most, hogy biztosan tudta, hogy ez a nap nincs is olyan messze, s, hogy r�tal�lt Jad�ra, m�r nem akar�dzott elmennie. Arr�l nem is besz�lve, hogy ha Anabella gy�z, akkor bel�le is akarat n�lk�li inferust csin�lhat. M�g r�m�lmaiban sem akart volna a n� b�bja lenni.

- Igaz, hogy sosem fordult meg ilyen butas�g a fejedben? – duruzsolta Ginny.

Albus seg�lyk�r�en b�tyj�ra lesett, aki �ppen sokatmond�an n�zett �ssze Lilyvel. H�t, persze. Biztosan a sivatagban t�rt�nt incidensre gondolnak. Amikor Albus azt akarta, hogy hagyj�k ott meghalni. M�g szerencse, hogy James sosem foglalkozik a k�r�seivel.

- �szint�n sz�lva, megfordult m�r a fejemben – vallotta be a fi�.

James hitetlenkedve az �l�be temette az arc�t, Lily pedig m�rgesen megr�zta a fej�t. Mindkett�j�knek ugyanaz fogalmaz�dott meg a fej�ben: hogy lehet Albus olyan ostoba, hogy bevallja ezt pont az anyjuknak?

- Hogyan? – m�r Harry is a fia el�tt �llt.

- De nem gondoltam igaz�n komolyan! – pr�b�lta sz�p�teni a dolgot Albus.

- De h�t mi�rt? – tudakolta Harry.

- Szerinted?! – f�rmedt r� a f�rj�re Ginny. – Megmondom �n neked, hogy mi�rt! Mert egy �r�lt pszichopata ki akarja v�gezni a csal�dj�t. Mert a h�n szeretett apj�r�l kider�lt, hogy egy gyenge jellem. Mert kis bar�tn�je csak kihaszn�lta. Na, most m�r vil�gos?

Harry komoran b�lintott.

- Annyira sajn�lom, fiam.

- H�t sajn�lhatod is! A fiunk a kis kalandod miatt �ngyilkos akart lenni! �s te… - itt Emilyhez rohant, �s megragadta a tark�j�n�l fogva. – Te �s a sz�gyentelen any�d majdnem s�rba vitt�tek a fiamat!

- Az�rt ez nem ilyen durva, anya – �llt fel Albus. – Csak megfordult a fejemben, k�s�rletet sosem tettem r�.

- Nem lett volna szabad eszedbe jutnia sem! Err�l ti tehettek! – �v�lt�tte a l�ny szem�be eltorzult arccal.

- Tudom, asszonyom… �s annyira sajn�lom…

- Teszek a sajn�latodra!

- Anya, hagyd abba – k�rte Albus. – Engedd el, ennyire nem v�szes a helyzet. Sosem akartam igaz�n meghalni.

Ebben a percben James ellenkez�sre nyitotta a sz�j�t, de Lily egy bok�nr�g�ssal elhallgattatta. Ginny m�g mindig Emily tark�j�t szor�totta, a szeme v�rben forgott.

- Ne v�dd ezt a kis csitrit, Albus!

- Nem �t v�dem, csak nem jogos az, amit csin�lsz.

- M�r mi�rt ne lenne jogos? – �rtetlenkedett Ginny. – Ez a l�ny t�nkretett t�ged.

Harry m�r nem b�rta tov�bb n�zni a feles�ge t�nyked�s�t, �gy odament, �s lefejtette Ginny kez�t a l�nyr�l.

- El�g volt, viselkedj, Ginny.

- L�m, hogy v�ded a mostohal�nyod!

- Emily nem a mostohal�nyom. �n is haragszom r� az�rt, amit a fiunkkal tette, de � akkor is csak egy gyerek. Hagyd b�k�n.

- Ha ahhoz nem volt gyerek, hogy r�m�sszon a fiamra, akkor a felel�ss�gre von�sakor sem gyerek.

- El�g legyen ebb�l, Mrs. Potter. Ez a l�ny m�r a mi oldalunkon �ll, �s az �n felt�tlen bizalmamat �lvezi – mennyd�r�gte Rufus Order megel�gelve ezt az esztelen vit�t. – T�rj�nk vissza a pr�f�ci�hoz.

Ginny elindult vissza a Hermione melletti hely�re, de m�g miel�tt le�lt volna, m�g visszab�k�tt:
- Nem mintha a maga bizalma t�l sok galleont �rne.

Rufus eleresztette a f�le mellett a megjegyz�st.

- Akkor, Mr. Order, ossza meg vel�nk a j�slatot.

- A j�slat szerint ahhoz, hogy visszatehess�k a jogart a hely�re, �ldozatot kell bemutatnunk, s ez az �ldozat a legtiszt�bb sz�nd�k� �lete lesz. A j�slat m�g arr�l is eml�t�st tesz, hogy a maga gyerekei k�z�l kell valakinek visszahelyeznie a jogart, s �n arra k�vetkeztettem, hogy ez a valaki nem lehet m�s, mint Albus.

- Mi�rt pont Albus?
– Az�rt, mert � a leg�rtatlanabb a h�rom gyerek k�z�l.
A nappaliban tart�zkod�k egyszerre horkantak fel, kifejezve egyet nem �rt�s�ket.
– Rendben van, tal�n nem fejeztem ki j�l magam. Mind a h�rman csod�latos jellemek, de Albus az, aki a legjobban kil�g a sorb�l. Bel�le hi�nyzik minden turpiss�g, � teljesen egyszer�.
– Maga egy�gy�nek tart? – k�rdezte Albus.

- Nem egy�gy�nek, hanem egyszer�, tiszta l�leknek. Ez�rt gondolom �gy, hogy a j�slat r�d vonatkozik.

- �rtem, v�g�l is, teljesen jogos. James �s Lily nagyon hasonl�tanak egym�sra, s mivel egy �ldozatr�l volt sz�, csak �n j�hetek sz�ba.

- Akkor a gyerekeim nem viszik vissza a jogart – jelentette ki Ginny. – Nem fog beteljesedni a j�slat, majd valaki m�s visszaviszi. Biztosan akad m�g egyszer� l�lek ezen a f�ld�n.

- Meg�rtem az aggodalmait, Mrs. Potter, de mint mondtam, a pr�f�cia kimondottan az �n gyerekeir�l sz�lt.

- Akkor nem ker�l vissza a jogar!

- �s mit fogsz csin�lni? Le�lsz te�zgatni az inferusokkal? – k�rdezte g�nyosan Ron.

- Te k�nnyen besz�lsz, nem a te fiadat k�ldik a hal�lba!

- Ez igaz, de gondolkozz m�r el, Ginny. A jogart vissza kell vinni, vagy lehet, hogy hamarosan mindannyian meghalunk.

- Akkor vidd vissza te!

- Vissza is vinn�m, de a j�slat szerint a te gyerekeidnek kell megtenni�k. Sz�vesen v�llalkozn�k a feladatra.

- Majd �n elviszem – mondta Harry. – Kell lennie valami m�dnak arra, hogy megmentsem Albust.
– Harrynek igaza van – �llt mell� Hermione. – Ezek csak j�slatok, ami a legk�d�sebb m�gia�g. Valahogy csak meg lehet oldani.

- �n is veled megyek, keresztapu – pattant fel Teddy.
– Mi? – kapta fel a fej�t Victoire. – Hogyhogy vele m�sz? Ez nagyon vesz�lyes!
– Nem hittem, hogy �rdekel, ha vesz�lyes helyre megyek.
– Mert nem is. – Victoire duzzogva elfordult.
– H�k�s, m�r megint haragban vagytok? – k�rdezte James.
– M�g mindig – s�hajtott Teddy.
– �s abban is maradunk – jelentette ki fagyosan Victoire.
– N�k, csak a baj van veletek! – �llap�totta meg James mindentud�an.

- Mintha ti jobbak lenn�tek – �lt�tt nyelvet a b�tyj�ra Lily.
– Jobbak is vagyunk – fordult h�tra James, de amikor r�j�tt, hogy Morgan m�g mindig m�g�tte �l, elhallgatott a nap folyam�n m�sodszor.
– Na, mi van? Elvitte a cica a nyelved, Jimmy fi�? – g�nyol�dott Fred Weasley, aki Teddy mellett �llt.
– Fogd be.
Fred nem is sz�lt t�bbet, hanem cinkosan �sszemosolyogtak Teddel.
– �n is elk�s�rlek, Harry – csatlakozott a csapathoz Neville.
– Elmehetek ap�val? – k�rdezte Lun�t�l Frankie.
– Nem tartom t�l j� �tletnek…
- Senki nem megy sehov�! – csattant fel Albus. – Nek�nk kell elvinni a jogart, s �n leszek az �ldozat. Mi megy�nk.

- M�g mit nem! – ki�ltotta Ginny. – Ti itt maradtok, nem mentek sehov�!
– Nem az�rt tanultam agyon magam, hogy a c�lkeresztben meg�lljak – �llt fel James szenved�lyesen. – Mit gondolsz, hogy unalmamban tanultam? Unalmamban viseltem el Dante Steinhauser minden rigoly�j�t? Unalmamban haltam csaknem szomjan a sivatagi pr�b�n? H�t nem, anya! Nem az�rt t�rtem magam, hogy meg�ll�ts. �n elmegyek Allal.
– �n is! – ugrott fel Lily.
– Nem v�lok el t�bb� t�led, �gy �n is megyek – �llt bar�tn�je mell� Scorpius.
– Ha a b�ty�m megy, akkor veletek tartok – mondta Morgan nem t�l nagy lelkesed�ssel.
– Ne legyetek h�ly�k! – Ginny hangja k�ny�rg�re v�ltozott.
– Te ne legy�l az – szaladt ki James sz�j�n.
– James! – emelte fel mutat�ujj�t Harry.
– Bocsi, anya, nem �gy gondoltam…
- Ne menjetek, k�rlek.
– Nincs m�s v�laszt�sunk – tette anyja v�ll�ra a kez�t Albus. – Menn�nk kell.
Ginny beleegyez�en s�hajtott.
– Akkor azt hiszem, hogy ezt meg is besz�lt�k. – Rufus lelk�r�l nagy k� g�rd�lt le. – Akkor �ll�tsuk �ssze azt a csapatot, amely elk�s�ri a Potter testv�reket a Lelkek temet�j�be. �gy v�lem, hogy nincs sz�ks�g t�l sok emberre, ugyanis nekem itt minden p�lc�ra sz�ks�gem lesz az ellen�ll�shoz.
– De Anabella m�r biztosan a temet�h�z k�ldte az embereit – jegyezte meg Ron.
– Ez igaz, de van egy �tletem, amellyel k�t legyet �thet�nk egy csap�sra.
– �s mi lenne az?
– Divide et impera.
– Ezt csak �n nem �rtem? – hajolt h�g�hoz James.
– Nyugodj meg, �n sem tudom, hogy mit jelent ez.
Rufus megv�rta am�g az el�tte l�v�k homlokr�ncolva fordulnak a mellett�k �ll�khoz, majd nevetve kifejtette haditerv�t:
- Oszd meg, �s uralkodj. Megt�madjuk az Azkabant, �gy elterelj�k Anabella f�l szem�t a temet�r�l, s hozz�jutunk egy kis ingyen munkaer�h�z.
– Ingyen munkaer�? – �rtetlenkedett Ron.
– Igen. Az Azkabanba sok var�zsl�t �s boszork�nyt bez�rtak az ut�bbi h�napokban.
– A b�tyj�t is t�bbek k�z�tt – eml�keztette Harry.
– �h, igen, Alan is ott cs�cs�l. – Rufus hangj�ban enyhe megvet�s csillant.
– Nem is �rtem, hogy mi�rt tesz �gy, mintha nem is lenn�nek testv�rek. Amikor elmondtam mag�nak, hogy bez�rt�k, maga nem is foglalkozott vele.
– Mi�rt, mit kellett volna tennem? S�rni? Rohanni �s megmenteni? – Rugus felszisszent.
– �n biztosan mindent megtettem volna, hogy kihozzam a testv�remet – vont v�llat Harry.
– Alannek nem �rt egy kis h�v�s, �gyis t�ls�gosan is felhev�lt.
– Maga nem is szereti – cs�v�lta a fej�t hitetlenkedve Harry. – Pedig a testv�re.
– A rokonait nem v�logathatja meg az ember.
– Van, aki a f�rj�t is rosszul v�lasztja ki – jegyezte meg keser�en Ginny.
Harry nem reag�lt a megjegyz�sre, csak f�sultan legyintett. Belef�radt a feles�g�vel val� hadakoz�sba.
– Teh�t kiszabad�tjuk a bez�rt szerencs�tleneket, �s igen, a testv�remet is, �gy megosszuk elvetem�lt ellenfel�nk figyelm�t.
– Valamir�l megfeledkezt�l, dr�ga bar�tom. Dante is itt van.
– �t b�zz�tok csak r�m. A b�rt�n ut�n a Roxfortba megy�nk, �s ott kicsalogatjuk Anabell�t a v�r�b�l. Harc lesz, k�kem�ny �tk�zet, de biztos vagyok abban, hogy meg tudjuk oldani.
– Ez mind sz�p �s j�, de ki mondta, hogy mag�val tartunk? – akad�koskodott Harry. – Elv�gre is, �ppen indulni k�sz�lt�nk.
– Ha igaz�n el akart volna menni, dr�ga Harry, akkor bizony m�r r�g elment volna. Maga is tudja, hogy egyed�l nem gy�zhet.
– Sajnos tudom, de ez nem jelenti azt, hogy megb�zn�k mag�ban. Ez csak azt jelenti, hogy a kisebbik rosszat v�lasztom.
– Akkor fogjuk fel �gy, mint pillanatnyi fegyversz�netet egy nagyobb �gy �rdek�ben – javasolta a m�gus.
– Rendben – ny�jtott kezet Harry. – Akkor megosztjuk Anabella figyelm�t, elterelj�k, hogy a temet�re kev�sb� figyeljen. De igaz�b�l a temet� a legfontosabb a sz�m�ra, �n a hely�ben nem t�r�dn�k az Azkabannal.
– Ez�rt tessz�k tisztelet�nket a Roxfortban is. Ha m�r az ajtaj�n kopogtatunk, akkor k�nytelen lesz foglalkozni vel�nk.
– Ez bev�lhat – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe f�l�nken Emily. – Nem tud v�ratlan helyzeteket j�l kezelni. Any�m mindent eltervez el�re, �s megb�nul, ha valami �jdons�g t�rt�nik.
– Akkor b�n�tsuk meg – lelkendezett James. – Alig v�rom, hogy elkezdj�k!
– Mikor indulunk?
– �gy tartom c�lszer�nek, hogy v�rjunk �t napot.
– Mi�rt v�rjunk olyan sok�ig?
– A v�rakoz�s fokozza a fesz�lts�get, �s ez id� alatt teljesen felk�sz�lhet�nk. Fogadni merek arra, hogy Anabella arra sz�m�t, hogy azonnal a temet�be siet�nk. H�t ez nem �gy lesz. V�rakoztassuk meg egy kicsit, igaz, hogy azt is kock�ztatjuk ezzel, hogy a vil�gv�ge bek�vetkezzen. Azt m�r eml�tettem, hogy ha nem vissz�k vissza a jogart, akkor elj�n az Apokalipszis? �h, igen, sz�val tan�csos lenne min�l el�bb visszahelyezn�nk, de h�t �n nem szeretem a tan�csokat. – Rufus sz�ja szemtelen vigyorba h�z�dott. – Kock�ztatunk egy kicsit, aki mer, az nyer alapon. Hadd rettegjen, hadd �r�lj�n bele a v�rakoz�sba. �s ebben az �t napban adok m�g egy-k�t plusz leck�t maguknak, aff�le „hogyan gy�zz�nk le egy inferust”.
– T�zzel, ezt mindenki tudja.
– �, igen, igaza van, Hermione kedves, de megfeledkezett arr�l az apr�cska t�nyr�l, hogy ezek a l�nyek a szeretteik. A lelk�ket kell megedzeni�k.
– Az r�nk f�r – emelte a plafonra a tekintet�t Angelina. – George az�ta teljesen lelkibeteg, ami�ta tal�lkoztunk Freddel.
– M�r j�l vagyok! – vonta �ssze a szem�ld�k�t George. – Eleinte val�ban nem voltam a toppon, de m�r minden rendben.
– Ez nem igaz – r�zta meg a fej�t Fred. – Nem vagy �nmagad.
– Apa mindig szomor� – mondta Artie, George �s Angelina kisebbik fia.
– J�l vagyok – bizonygatta George, s, hogy szavainak nyomat�kot adjon, m�g egy mosolyt is megpr�b�lt az arc�ra er�ltetni.
– Majd ez �gyis kider�l, ha itt lesz az ideje. – Rufus a kez�n sz�molgatni kezdett. – Azt hiszem, hogy a temet�be el�g, ha a gyerekekkel tart Mr. Potter, Mr. Lupin, Mr. Longbottom �s a feles�ge, valamint az �n embereim k�z�l Anne �s Kinglon.
– �s vel�nk mi lesz? – tudakolta Scorpius. – �n nem hagyom mag�ra Lilyt.
– A gyerekek kateg�ri�ba mag�t is belesz�moltam, Mr. Malfoy, valamint a h�g�t, Miss Watkinst, �s Mr. Longbottomot is.
– Nem lesznek kevesen? – aggodalmaskodott Ginny. – Nekem is vel�k kellene mennem.
– Maga ink�bb tartson a sz�leivel, semmi sz�ks�g arra, hogy a f�rje lelk�t t�nkretegye a megjegyz�seivel.
– Tess�k?!
– J�l hallotta. Nem tartom j� �tletnek, hogy egy leveg�t sz�vjanak a legfontosabb feladat megold�sa k�zben. Mivel ism�telten haragszik a f�rj�re, k�rem, hagyja b�k�n. Nem kell elvonni Harry figyelm�t a fontosabb dolgokr�l.
Ginny megsz�lalni sem tudott a f�rfi okfejt�se ut�n. Harry hossz� id� �ta el�sz�r aj�nd�kozta meg a f�rfit h�l�s pillant�ssal. Egy�ltal�n nem b�nta, hogy Ginny esetleg nem tart vel�k. Ami azt illeti, nagyon is �r�lt neki.
– De a fiam ott fog meghalni! �n mellette szeretn�k lenni, �s nem t�ntor�that el.
A n� �rvel�s�be Rufus nem k�thetett bele. A j�slatra nem is gondolt akkor, amikor kijelentette, hogy Ginny nem tarthat Harry�kkel. Harry sz�ve �sszeszorult annak a gondolat�ra, hogy Albust az utols� �tj�ra kell k�s�rnie. A feles�g�hez s�t�lt, �s mag�hoz vonta. Ginny el�sz�r ellenkezni pr�b�lt, de Harry olyan gyeng�ds�ggel sim�tott v�gig az arc�n, hogy ell�gyult.
– Ginnynek vel�nk kell j�nnie, mert lehet, hogy sosem t�r�nk vissza.
– Legyen �gy – egyezett bele Rufus, s f�rk�sz� tekintettel p�szt�zta Albus arc�t. Arra volt k�v�ncsi, hogy vajon a fi� fej�ben mi j�rhat most. Haszn�lhatott volna gondolatolvas�st, de ezt a m�dszert sosem tartotta igazs�gosnak, �gy most is mell�zte. – Akkor, azt javaslom, hogy pihenj�nk le egy kicsit. Neh�z id�szak �ll m�g�tt�nk, s m�g nehezebb el�tt�nk. Pihenj�k ki magunkat, s holnap folytatjuk az edz�st.
A t�rsas�g feloszlott, mindenki elindult vissza a szob�j�ba. Emily Rufushoz l�pett, s halkan �gy sz�lt:
- K�sz�n�m, hogy ki�llt mellettem, Mr. Order.
– Nem tesz semmit sem.
– Komolyan mondta, hogy megb�zik bennem?
– Term�szetesen. Mi�rt k�telkedik ebben?
– Mert nem �rdemlem meg – hajtotta le a fej�t a l�ny. – Nem vagyok j� ember.
– Fel�lkerekedett a m�lton, �s itt van. Nem az sz�m�t, hogy mit tett, hanem az, hogy mit tesz �s, hogy mit fog tenni. Maga j� ember, Emily, higgye csak el.
 

***

Aznap �jjel nehezen j�tt az �lom Harry szem�re. �r�kon kereszt�l forgol�dott az �gy�ban, �s az elhangzottakon t�prengett, a S�rk�nyosztag t�rt�net�n; azon, hogy be kellene l�pnie �s a j�slaton. A pr�f�cia sz�m�ra nem volt olyan egy�rtelm�, mint Rufus Ordernek. Mi�rt sz�lna �ppen Albusr�l? Csak az�rt, mert a fi� nagyon k�l�nb�zik a testv�reit�l, m�g nem felt�tlen�l � a legtiszt�bb jellem. Egy dologban volt biztos: az �lete �r�n is megv�di a fi�t, jobban mondva a gyerekeit. Egy j�slat nem �llhat k�z�j�k. Azt�n a gondolatai Anabell�ra siklottak. A n� eddig is vesz�lyes volt, de most, hogy Dante Steinhauser �ll mellette, m�g veszedelmesebbnek �rezte. Pedig volt id�, amikor gyeng�d �rzelmeket t�pl�lt ir�nta. Hogy megv�ltozott minden. Ezen a ponton Harry sz�ve f�sultan csavarodott �ssze, s lelk�ben ism�t felt�madt az a k�nz� �rz�s, amit lelkiismeret furdal�snak neveznek. Ha � nem d�l be Anabella b�jainak, akkor most nem tartan�nak itt. Voltak�ppen nagyon is s�ros abban, hogy �gy alakultak a dolgok. R�ad�sul Ginny ism�t nagyon haragszik r�, ami�rt felvette Dante alakj�t, �s cs�kol�zott a n�vel. Ginny egyszer�en k�ptelen meg�rteni, hogy � csak szerette volna kik�sz�r�lni a csorb�t, amelyet a b�szkes�g�n ejtett Anabella. Hiszen becsapta, t�nkretette a h�zass�g�t, a s�rba tiporta f�rfi�i b�szkes�g�t, elv�lasztotta a gyerekeit�l, �s vil�goss� tette sz�m�ra, hogy nincs helye az Auror F�parancsnoks�g �l�n, hiszen ez a n� k�nny�szerrel legy�zte p�rbajban. Az igazs�ghoz hozz�tartozik, hogy Harryt el�tte �r�kon �t k�nozta �s legyeng�tette, de nem k�telkedett abban, hogy Anabella akkor is legy�zte volna, ha ereje telj�ben van. Egyszer�en �gyesebb volt n�la. Szemei el�tt megjelentek a Titkok Kamr�j�ban t�rt�ntek, �s a p�rbajuk, s Harryt v�gre elnyomta az �lom. Egy s�t�t folyos�n tal�lta mag�t, amelyen szinte csak �gy s�v�tett a sz�l. A folyos� v�g�n megpillantott egy apr�cska f�nyforr�st, �gy a karj�t az arca el� tartva igyekezett arrafel�. Sz�v�t mintha jeges kezek markolt�k volna, a l�b�t �loms�ly�nak �rezte, de kitart�an menetelt a f�ny fel�. Min�l k�zelebb �rt a folyos� v�g�hez, ann�l nagyobb� v�lt a f�nyforr�s, s amikor siker�lt v�gre oda�rnie, m�r akkor�ra n�tt, mint egy ajt�. Harry megkapaszkodott a falban, �s belehajtotta fej�t a f�nybe. Legnagyobb d�bbenet�re egy hatalmas szakad�kot l�tott a l�bai el�tt, amelyben egym�s k�r�l �rv�nylettek az �tl�tsz� l�nyek, a szellemek f�ls�ket�t� sikoltoz�s k�zepette. Harry azon gondolkodott, hogy vajon � is egy ilyen �tl�tsz� lenyomata-e egykori �nmag�nak, amikor megsz�lalt egy r�g nem hallott hang a h�ta m�g�tt:
- Te csak �tutaz�ban vagy itt, Harry.
Megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s Albus Dumbledore-ral tal�lta szemben mag�t. Az �sz m�gus p�r l�p�snyire �llt t�le, �s f�radtnak l�tszott.
- Professzor �r – ny�gte Harry. – Hogy �rti, hogy csak �tutaz�ban vagyok?
- Nem vagy halott, Harry, csup�n az �lomutaz�st felhaszn�lva ker�lt�l ide. Ez a hely �tj�r� a t�lvil�g �s az �l�k vil�ga k�z�tt.
- Ez a Lelkek temet�je?
- Nem, de nem vagyunk messze att�l. �n hoztalak ide, s amint l�tod, el�gg� megviselt a b�b�j.
- Hogy tudott idehozni, hiszen �n meghalt?
- �lomutaz�ssal, Harry. A holtak k�pesek az �l�k �lmait uralni, de ennek �ra van… legal�bbis �n megfizetek �rte.
- M�g mindig nem �rtem, mi az, hogy megfizet �rte?
- Nyilv�n furcs�llod, hogy mi�rt hoztalak ide. Nos, a v�lasz nagyon egyszer�, k�rd�seid vannak, �s �n felelhetek r�juk. Nem tudod, hogy hogyan gy�zd le Voldemort l�ny�t, pedig a v�lasz ott van az orrod el�tt.
- T�nyleg nem tudom, uram. Tal�n ha siker�l visszahelyezni a jogart, akkor meggyeng�l.

- A jogar fontos eszk�z, de nem ez az, amire � mindenn�l jobban v�gyik. Anabella kez�ben az inferusok csak a bossz�j�nak eszk�zei, csak a j�t�kszerei. Neki nem az volt a c�lja, hogy felt�masszon minden halottat, �s leig�zza a vil�got.
- �n azt hittem, hogy vil�guralmat akar.
- Valamilyen szinten azt is, de egy dolog mindenn�l jobban motiv�lja: a bossz�. T�nkre akar tenni mindent, ami neked valaha is fontos volt. Szenvedni akar l�tni, Harry.

- Ezt m�r el�rte – mondta Harry keser�en. – T�nkretette az �letem.
- M�g k�pes vagy szembesz�llni vele, �gy m�g nem �rte el a c�lj�t.
- De hamarosan el�ri, professzor. Minden hatalom az � kez�ben van, �s most a vil�g legjobb p�rbajmestere is seg�t neki.
- Dante t�nyleg nagyon tehets�ges, de van valami, ami �t is legy�zheti.
- Mi az?
- Ne but�skodj, Harry, tudod azt te nagyon j�l. Ez a valami n�lad van, a te birtokodban. Magadhoz kell venned, �s haszn�lnod kell. Ez a valami nagyon fontos Anabell�nak, mag�hoz akarja venni, mert akkor Dante felett is diadalt arathat. Anabella l�tsz�lag nyer�sre �ll, de van egy nagy el�ny�t�k vele szemben.

- �s mi lenne az? Hogy n�lunk van a jogar?
- Nem, Harry. Az, hogy a b�lon lefegyverezted �t, �gy jogot szerezt�l arra a dologra.

- Mi�rt nem mondja ki ny�ltan, hogy mi az? – t�relmetlenkedett Harry.
- Mert azt te is tudod.
Harry a l�ba alatt elter�l� lelkekre pillantott. Van valami a birtok�ban, amellyel ak�r m�g Dant�t is legy�zhetn�. Valami, amire Anabella v�gyik.

- Annyit seg�tek, hogy a h�lgy nagyon hasonl�t az �desapj�ra. Voldemort is ezt akarta, de sajnos nem siker�lt megszereznie.

Harry gondolatai a m�lt hom�ly�ba mer�ltek, felid�zte mag�ban a S�t�t Nagy�rral v�vott �veket. Voldemort meg akarta �lni �t. Voldemort le akarta gy�zni a hal�lt. Ekkor v�gre megvil�gosodott minden. Hiszen Dante Steinhauser a legjobb p�rbajmester, s egy ilyen embert csakis a legjobb p�lc�val lehet legy�zni.

- A P�lc�k Ura – csapott a homlok�ra Harry. – Hogy nem jutott eddig ez az eszembe? Hiszen az az eny�m jelenleg.

- Igen, Harry.

- De az �n s�rj�ban van.

- Tal�n f�lsz felnyitni a s�romat, Harry? Hiszen m�r egyszer megtetted.
- Csak f�lek haszn�lni a p�lc�t.
- Ne f�lj ett�l, t�ged nem r�szeg�thet meg a hatalom �ze.

- Nem az miatt, professzor, hanem att�l tartok, hogy nem vagyok el�g j� ahhoz, hogy haszn�ljam. F�lek, hogy esetleg �ltalam Anabell�hoz ker�lhet.

- Ez nem fog megt�rt�nni, hiszen te a temet�be m�sz, a h�lgy pedig a Roxfortban van. Ha minden �gy alakul, ahogy dr�ga �reg Rufus bar�tunk eltervezte, s megjegyzem, �ltal�ban siker�lnek a tervei, akkor neked nem is kell szemben�zned Anabell�val.

- Pedig sz�vesen megk�zden�k vele… m�g akkor is, ha val�sz�n�leg k�ptelen lenn�k legy�zni.

- Senki sem legy�zhetetlen, Harry. S, ha ez vigasztal, �n biztos vagyok abban, hogy te aratn�l diadalt. Anabella sok rosszat elk�vetett, de nem tarthat �r�kk� a s�t�t, el�bb vagy ut�bb felragyog a f�ny. Vedd magadhoz a p�lc�t, Harry, ezt melegen aj�nlom neked. Siess, miel�tt valaki m�s tenn� ezt meg.

Harry von�sai megkem�nyedtek, sz�ve egyre hevesebben kezdett zakatolni. Dumbledore eln�z� mosollyal tekintett r� a f�lhold alak� szem�vege m�g�l, s b�lintott:
- J�l sejted, Harry, hamarosan �n is visszat�rek a testembe, mint Anabella b�bja.

- De hogyan?
- Hogy eddig mi�rt nem tudott visszahozni? Mert ellen�lltam. Te magad is l�ttad azokat a szerencs�tleneket odalent. Am�g a jogar a hely�n volt, azok a szellemek teljes nyugalommal keringtek ide�t. De ami�ta elt�nt a jogar, felbolydult az eg�sz egyens�ly. �n meg tudtam sz�kni �gy, hogy feljutottam ide. Ez a folyos� egy kis ideig m�g biztons�got ny�jt nekem, de m�r nem sok�ig. Elfogy az er�m, Harry, ez az �lomutaz�s is rengeteg var�zser�t ig�nyelt.
- De akkor mi�rt?
- Mi�rt pr�b�ltam meg m�gis? Mert felt�tlen�l besz�lnem kellett veled. Mert r� kellett vezesselek a megold�sra, hiszen magadt�l sosem ny�lt�l volna a P�lc�k Ur�hoz. Sz�ks�ged van r�, a vil�gnak pedig r�d van sz�ks�ge. Ne �rezz lelkiismeret furdal�st akkor, amikor szembe kell n�zned velem, vagy a csal�doddal oda�t. Mi nem vagyunk m�sok, csak b�bok. Jobb nek�nk, ha v�geztek vel�nk.
- Ez annyira drasztikusnak hangzik – jegyezte meg csendesen Harry.
- Lehet, de �gy igaz. Harry, mi m�r egyszer meghaltunk, gondolj arra, hogy nem halhatunk meg �jra. Ha nem j�rtok sikerrel, akkor a lelk�nk �r�kk� megcsonk�tva kering majd. Nem lelhet�nk t�bb� nyugalmat. B�znod kell Harry bennem, �s b�znod kell a t�bbiekben. A S�rk�nyosztag seg�teni fog, de ha nincs meg a bizalom, akkor nem j�rhattok sikerrel. B�zz meg Rufusban, Harry, de mindenekel�tt b�zz meg magadban. K�pes vagy r�.

- Nem tudom, uram… �gy �rzem, hogy elfogy az er�m. A fiam… a fiam �lete vesz�lyben van, de m�gis csak � teheti vissza a jogart. �n k�ptelen vagyok fel�ldozni �t.

- Harry, a hal�l nem a v�g, hanem valami �jnak a kezdete. �s k�l�nben is van egy m�dja annak, hogy visszahozd �t.

- De az csak aff�le anyagtalan form�t adna.

- Nem a Felt�mad�s K�v�re c�lzok.

- Akkor mire?

- Az �letben mindenki elnyeri m�lt� jutalm�t, Harry. T�ged sem hagytak ki a sorb�l, b�r jelenleg �gy t�nik, mintha k�l�n�sen kegyetlen lenne veled az �let.

- Ezt most nem igaz�n �rtem. Hogy seg�t ez Albuson?

- Mindenki elnyeri a meg�rdemelt jutalm�t, aki tiszteli a hal�lt.

- M�g mindig nem �rtem, hogy ez hogyan seg�t abban, hogy Albus �letben maradjon?

- Albusnak el�bb meg kell halnia, hogy visszat�rhessen.

- �n azt akkor sem engedem meg.

- Nem k�rik az enged�lyedet, Harry. A hal�l elj�n, ha itt az ideje. �s jobb, ha t�lem tudod, nagyon m�rges a felborult rend miatt.

- �gy besz�l a hal�lr�l, mintha az �lne.

- Harry, dr�ga Harry, h�t nem eml�kszel a Peverell testv�rek mes�j�re?

- De igen.

- Mit k�rtek a hal�lt�l?

- Az egyik a legy�zhetetlen p�lc�t, a m�sik a Felt�mad�s K�v�t, a harmadik pedig a l�thatatlann� t�v� k�penyt.

- �s mi�rt k�rte a k�penyt?
- Hogy elrejt�zhessen az ellens�gei el�l.

- Nem eg�szen.

Harry megvakarta a fej�t. B�nta m�r, hogy nem figyelt oda jobban, amikor Hermione elmes�lte a H�rom Testv�r t�rt�net�t, vagy amikor Ginny elalv�s el�tt ezt a mes�t mondta a gyerekeknek.

- T�rj vissza a val�s�gba, Harry, �s k�rdezz meg valakit err�l. – Dumbledore alakja egyre t�volibbnak t�nt.

- Ne! V�rjon m�g! – ny�jtotta ki a kez�t Harry, de az �sz m�gus elt�nt a folyos�val egy�tt.

Harry verejt�kezve riadt fel. Hossz� percekig csak lihegve �lt az �gy�ban. majd beleb�jt s�t�tk�k mamusz�ba, �s elhagyta a szob�t. A folyos�n pont abba botlott bele, akire sz�ks�ge volt: Ginny �ppen egy b�gre g�z�lg� te�val sietett a szob�j�ba. T�rdig �r� feh�r selyemh�l�ingj�ben olyan volt, mint egy angyal. Harry meg is torpant a l�tv�nyt�l.
- Ginny – sz�l�totta meg Harry.
- Mit akarsz? – A var�zs megsz�nt, amint a n� rideg arccal r�n�zett.

- Mi�rt k�rte a harmadik Peverell testv�r a k�penyt?
- Mi van?
- Mi�rt kellett a l�thatatlann� t�v� k�peny a testv�rnek?
- Mit tudom �n! Hogy elb�jhasson… - vonta meg a v�ll�t Ginny.

- Mi el�l?
- Az ellens�gei el�l, gondolom… de mi�rt k�rdezed?
- Mindegy, nem tudod, hogy hol van Hermione?
- A szob�jukban.

Harry fak�pn�l hagyta az �rtetlenked� Ginnyt, s m�r rohant is Hermion�hoz. A n� �s Ron m�g az igazak �lm�t aludt�k, s Harry kopog�s sem �bresztette fel �ket. Hermione Ron karjaiban fek�dt, s olyan idilli k�p volt ez, hogy Harry azt k�v�nta, b�rcsak � is ilyen t�k�letes h�zass�gban �lne. Egy pillanat erej�ig l�legzetvisszafojtva n�zte �ket, majd megk�sz�r�lte a tork�t. Bar�tai term�szetesen erre sem nyitott�k ki a szem�ket, �gy Harry kicsit hangosan becsapta az ajt�t. Hermione a p�lc�j�hoz kapott ijedts�g�ben, Ron pedig kiugrott az �gyb�l, �s az �jjeli l�mp�t tartotta Harry fel�.
- Harry? Mi a k�nk�ves m�nk�t akarsz?
- Csak k�rdezni szeretn�k valamit – hadarta Harry izgatottan. – Bocs, hogy felkeltettelek titeket.

- Mondd gyorsan.

- Mi�rt akarta a harmadik fiv�r a l�thatatlann� t�v� k�penyt?
- Hogy elrejt�zhessen a hal�l el�l.

- Bing�! – csapott a t�rd�re Harry. – Meg van a megold�s!

- Milyen megold�s? – r�ncolta a homlok�t Hermione. – �s mi�rt �rdekelt?

- Albust a k�pennyel megmenthetem – lelkendezett Harry, s m�r ki is fordult a szob�b�l. – K�sz�n�m az inform�ci�t, Hermione!

- Sz�vesen… de honn�t veszed ezt? – ki�ltotta ut�na a n�.

- H�t Dumbledore-t�l! – Harry m�r a folyos� v�g�n�l j�rt.

- Kit�l? – n�zett Ronra Hermione.

- Mintha Dumbeldore-t hallottam volna.
- H�t ez az, �n is.
- Szerinted meg�r�lt?
- Csak ez lehet a magyar�zat.
- Nem kellene ut�na mennem?
- Fel�lt�z�k, �s �n is csatlakozom – b�lintott Hermione. – Siess, Ron!

�gy Ron Harry nyom�ba eredt. Utol is �rte bar�tj�t a nappaliba vezet� l�pcs� tetej�n.
- Harry, j�l �rzed magad?
- Soha jobban! V�gre tudom, hogy mit kell tenn�nk. Kiveszem Dumbledore s�rj�b�l a p�lc�t, �s a k�pennyel megmentem a fiamat.

- V�rj, nem tudlak k�vetni. Milyen p�lc�t? Mi van?

- �lmomban besz�ltem Dumbledore-ral, �s � mondta, hogy vegyem magamhoz a P�lc�k Ur�t.
- De az a roxforti s�rban van. Hogy akarsz bejutni oda?
- Nem tudom, majd kital�lom.

Ekkor idegen hangok �t�tt�k meg a f�l�ket. Lepillantottak a nappaliba, s k�t idegen embert l�ttak odalent Rufusszal besz�lgetni: egy morcos f�rfit, �s egy mandulaszem� boszork�nyt.

- �h, Mr. Potter �s Mr. Weasley! – vette �ket �szre Rufus. – J�jjenek, hadd mutassam be �n�ket a S�rk�nyosztag k�t tagj�nak. V�gre meg�rkeztek a vil�g m�sik fel�r�l, hogy er�s�thess�k a csapatunkat. 

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s