Ez a fejezet egy fontos felismer�s fejezete, emellett �gy t�nik, hogy Harry�k minden r�m�lma val�ra k�sz�l v�lni...

Albus �ppen a b�r�ndje tetej�t hajtotta le, amikor kopogtattak az ajtaj�n. James egy ugr�ssal az ajt� el�tt termett, s morcosan kit�rta.
- Most t�nyleg el akartok menni? – l�pett be Jade hitetlenked� arccal. – Ezt nem gondolhatj�tok komolyan!
- Pedig nagyon is komolyan gondoljuk – hajtotta be az ajt�t James a l�ny m�g�tt. – Ez az ember egy vicc, semmi kedvem tov�bb itt maradni.
- Dante Steinhauser nem fog eln�z�st k�rni, nektek pedig igenis sz�ks�getek van r� – mutatott r� a l�ny. – Ap�mnak el kellett mennie, de megk�rt, hogy besz�ljelek le a t�voz�sr�l.
- Jade, semmi es�lyed. – James a l�ny v�ll�ra tette a kez�t, �s sajn�lkozva n�zett a szem�be. – Nem a mi oldalunkon �ll, ez vil�gos, r�ad�sul � maga akart elzavarni minket. � mondta ki el�sz�r, hogy menj�nk el.
Jade arc�n enyhe p�r jelent meg. Nem volt hozz�szokva ahhoz, hogy a m�sik nem k�pvisel�i �rints�k.
- De ut�na meggondolta mag�t! – szedte �ssze mag�t. – K�rlek sz�pen, maradjatok! K�l�nben is, Lord Steinhauser m�g nem d�nt�tte el, hogy melyik oldalra �ll.
- Ez igaz, de mi akkor sem maradhatunk tov�bb, Jade – kapcsol�dott a besz�lget�sbe Albus. – �szint�n sz�lva, �gy v�lj�k a testv�reimmel, hogy a Lord direkt h�tr�ltat minket, mert m�r Anabella Watkinst t�mogatja.
- Ez nem lehet! – h�k�lt h�tra a l�ny. – � a S�rk�nyosztag tagja…
- Jaj, mit j�ssz m�r megint ezzel?! – csattant fel James, majd - l�tva az �ccse v�szj�sl� tekintet�t – megenyh�lten �gy folytatta: - Att�l, hogy az ap�d s�rk�nyosztagos �s rendes, m�g nem minden t�rsa ilyen ember. N�zd csak meg Mr. Ordert, apuk�dhoz k�pest � is el�g fura. Sokszor megfordult a fejemben, hogy tal�n… nem is tudom… n�ha nem tudom eld�nteni, hogy j�t akar-e vagy rosszat. Az igaz, hogy megmentett minket, de ez a folyamatos titkol�z�s!

Albus maga fel� ford�totta a l�nyt, majd gyeng�den ezt mondta:
- Jade, nek�nk nincs marad�sunk. Tudjuk, hogy csak a mi �rdek�nket n�zed, vagyis, hogy tanuljunk Lord Steinhausert�l, de jelen pillanatban az a mi �rdek�nk, hogy min�l messzebbre ker�lj�nk inn�t. M�r nem b�zunk meg benne. Igaz�b�l �n sosem b�ztam meg benne sz�z sz�zal�kig.
- Semmivel sem tudlak marad�sra b�rni?
A fi�k megr�zt�k a fej�ket.
- Akkor sz�lok ap�mnak.
- F�l�sleges, Jade, egy perccel sem maradunk itt tov�bb.
- Hogyan? De h�t hov� menn�tek? Nincs egy �rva galleonotok sem!
- Igaz is, James, hov� menj�nk? – fordult b�tyj�hoz Albus.
James v�llat vont.
- Mindegy, csak el inn�t. Majd csak lesz valahogy.
- V�rj�tok meg ap�mat, �s � majd hazavisz.
- Eszemben sincs itt elt�lteni m�g egy percet sem tov�bb. Az egy �ra lej�rt, � nem j�tt el hozz�nk, teh�t el kell menn�nk.
- James, Samir mestert igaz�n megv�rhatn�nk – v�lte Albus. – Gondolkodj, ember, semmink sincs!
- Akkor is elmegy�nk. Ha a birtok kapuja el�tt kell megv�rnunk a mestert, akkor is elindulunk! �n nem vagyok hajland� itt maradni!
Jade megragadta a fi� karj�t, �s k�ny�r�gve �gy sz�lt:
- James, legyen eszed, legal�bb ap�mat v�rj�tok meg! � majd hazavisz titeket, nem mehettek �gy el… odakint lassan s�t�tedik, �s nagyon hideg van. Nem tehetitek ezt!
- Egyet kell �rtenem Jad�val – b�lintott Albus.
- Maradjatok, �n biztosan elindulok ebben a szent percben! – James az �gyhoz l�pett, �s felemelte a b�r�ndj�t. Elindult az ajt� fel�, �m miel�tt oda�rt volna, Jade egy ugr�ssal el�llta az �tj�t.
- Csak a holttestemen kereszt�l hagyhatod el a birtokot.
- Hogyan? – hallatszott az Albus-James k�rus.
- J�l hallottad. – A l�ny szeme v�szj�sl�an megvillant.
- Ugyan, k�rlek! – legyintett James. – Ne l�gy nevets�ges.
- Nem engedhetem meg, hogy odakint hal�lra fagyj.
- A sivatagot is kib�rtam, ez a kis h�v�s szell� nem okozhat probl�m�t. – Ebben a percben odakint hatalmas er�vel szakadni kezdett az es�, amelyet vill�m �s mennyd�rg�s k�s�rt. – Vagyis egy kis z�por nem okozhat probl�m�t.
- Ez nem z�por, ez vihar – mondta a l�ny, s el�r�ntotta a var�zsp�lc�j�t. A fi�k m�g sohasem l�ttak csontsz�n� p�lc�t. Jade �szrevette, hogy a p�lc�j�t b�mulj�k, ez�rt t�m�ren felvil�gos�totta �ket: - Arab specialit�s. Nos, akkor James Potter, hajland� vagy jobb bel�t�sra t�rni, vagy p�rbajt aj�nlasz egy h�lgynek?
A fi�k megbabon�zva meredtek a l�nyra, aki hossz� narancssz�n� kaft�nt viselt, s kipirult arccal szegezte Jamesre a p�lc�j�t. Albus megjegyezte mag�ban, hogy Jade egyszer�en leny�g�z�, James pedig most m�sodszor tekintett nagyobb �rdekl�d�ssel a l�nyra, mint Morgan Malfoyra. Szerette az er�s akarat�, m�r-m�r agressz�v l�nyokat.
- Nem felelt�l. Meggondolod magad vagy harcolni h�vsz egy h�lgyet f�rfi l�tedre? – Jade sz�ve a tork�ban dobogott az izgalomt�l. Nem volt kedve harcolni Jamesszel, mivel egyr�szt nem volt j� a p�rbajoz�s ter�let�n, s tudta, hogy a fi� sokkal jobb n�la, m�sr�szt vonz�dott James Potterhez. Mindezek ellen�re nem hagyhatta, hogy ekkora bakl�v�st k�vessenek el, s valahol azt is sejtette a lelke m�ly�n, hogy az apja Rufus Orderrel t�r majd vissza a spanyol utaz�s�r�l.
James v�gigm�rte a l�nyt, majd elmosolyodott:
- N�zd csak, Albus, h�t nem �des? Te t�nyleg egy �tkozott n�szem�ly vagy, Jade! Most ezek ut�n hogy mehetn�k el? J�l van, maradok, de nem az�rt, mert megijedtem t�led, hanem az�rt mert ilyen �desen agg�dsz miattam. – James a l�nyhoz l�pett �s hatalmas puszit nyomott a homlok�ra.
Jade a meglepet�st�l m�g a p�lc�t is kiejtette a kez�b�l, majd v�r�s fejjel hajolt le, hogy felvegye, de Albus gyorsabb volt n�la, amelynek eredm�nyek�nt �ssze�tk�z�tt a fej�k.
- Sajn�lom – ny�gte a fi� a fej�t vakargatva. – Nagyon meg�t�ttelek?
- Nem, dehogy, �n voltam figyelmetlen – motyogta a l�ny zavartan, s most m�r t�nyleg �gy �rezte, hogy a f�ld al� fog s�llyedni, de csak miut�n megf�tt, mert ugyancsak melege lett hirtelen. – Akkor �n megyek is… ���… sziasztok. De t�nyleg ne menj el, James!
- Kviddicskapit�ny-becsszavamra – tartotta fel a tenyer�t James, majd miut�n a l�ny t�vozott �gy sz�lt: - H�t most mondd meg, Al, nem egy �tokverte boszork�ny?!
- Szerintem ink�bb b�jos.
- H�t pont ez az! – csapta le a b�r�ndj�t az �gyra James. – Nem lehet neki ellen�llni.
- Csod�lkozom azon, hogy nem p�rbajozt�l vele – jegyezte meg Albus azzal a c�llal, hogy megtudja b�tyja �rez-e valamit a l�ny ir�nt, vagy csak az�rt nem harcolt vele, mert m�gis cs�nya dolog harcolni k�nyszer�teni egy l�nyt.
- Neked elmondom, mert az �cs�m vagy, semmi kedvem nem volt kikapni t�le.
- Kikapni? – d�bbent meg Albus. – M�rt kapt�l volna ki t�le?
- Figyelj, a mester l�nya, biztosan mindenre megtan�totta m�r. �n pedig nem akartam le�gni el�tte.
- Mi�rt fontos, hogy ne �gj le el�tte? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Albus. – Csak nem tetszik neked?
- Sz�p l�ny, az tuti… - James megvakarta az �ll�t. – H�t most, hogy �gy mondod… ez az akci�ja felett�bb felkeltette az �rdekl�d�semet.

- Azt akarod mondani, hogy ak�r?
- Ak�r m�g bele is eshetek, ha nem vigy�zok – kacsintott James. Egy�ltal�n nem volt ellen�re a dolog.
- �s Morgan? – cs�szott ki Albus sz�j�n.
James lelki szemei el�tt megjelent a sz�ke haj� sz�ps�g, aki elrabolta a sz�v�t, s annyiszor utas�totta el a k�zeled�s�t. M�g mindig v�gyott Morgan elfogad�s�ra, de tudta, hogy tal�n sosem l�tj�k egym�st viszont, s mivel az apja az esk�dt ellens�g�nek dolgozott, m�g val�szer�tlenebbnek t�nt, hogy valaha egy p�r legyenek. Tal�n bele kellene szeretnie Jad�ba, elv�gre is a l�ny egyszer�en elb�v�l�.
– Tal�n r� kellene startolnom Jad�ra, Morgann�l �gy sincs es�lyem, meg az apja �gyis hal�lfal�.
– Att�l, hogy az apja rossz oldalra szeg�d�tt, � m�g lehet, hogy m�sk�nt gondolkodik Anabella terveir�l. Meg k�l�nben is, Jade teljesen m�s vil�gb�l j�n, mint te �s teljesen m�smilyen, mint azok a l�nyok, akikhez hozz�szokt�l. � finom �s nagyon k�nnyen megs�rtheted.
– Tiszt�ban vagyok ezzel, Al. Ha �gy d�nt�k, hogy megpr�b�lom megh�d�tani, akkor nagyon rendes leszek – �g�rte James. – � m�s b�n�sm�dot �rdemel, mert � olyan, mint egy… mint egy T�zvill�m a Nimbusz2001-esek k�z�tt.
– � t�bb mint egy T�zvill�m, � egy �l� ember! – csattant fel Albus idegesen. – Megtiltom, hogy megb�ntsd.
– Megtiltod? – k�pedt el James. – Hogyhogy megtiltod? Mi a fene �t�tt bel�d? �gy besz�lsz, mintha a tulajdonod lenne.
– Nem err�l van sz�, hanem arr�l, hogy kedvelem �t, �s az apja is sokat seg�tett nek�nk, nem akarom, hogy a b�ty�m megs�rtse a b�rdolatlan „�n-vagyok-a-legjobb-pasi” st�lus�val – jelentette ki Albus higgadtan.
– Sz�val szerinted b�rdolatlan vagyok?
– N�ha el�gg�.
– �s �gy gondolod, hogy nem �n vagyok a legjobb pasi?
– Tess�k? – fintorodott el Albus. – Azt meg honn�t tudjam? Nem vagyok l�ny, nem tudom meg�t�lni.
– Az�rt azt csak meg tudod �llap�tani, hogy a tes�d j�k�p�-e vagy sem! – ki�ltotta James. – H�t sz�pen n�z�nk ki, ha m�r a tulajdon �cs�m szerint is egy l�zer vagyok. – James csal�dottan lebiggyesztette az ajk�t.
– Jimmy, k�rlek, van fontosabb gondunk is, mint, hogy azt vitassuk meg, hogy j�k�p� vagy-e vagy sem.
– Jelen pillanatban v�runk, �s addig igaz�n meg tudjuk dum�lni.
Albus hallgatott.
– Sz�val szerinted nem vagyok m�lt� egy olyan l�nyra, mint Jade. Szerinted egy l�zer vagyok, egy troll.
– Sz� sincs err�l, James. Egy sz�val sem mondtam ilyet.
– De valahol erre c�lozt�l a b�rdolatlan „�n-vagyok-a-legjobb-pasi” st�lusom megeml�t�s�vel.
– Ide figyelj, James, �n nem arra c�loztam, hogy m�ltatlan vagy Jad�hoz, hanem arra, hogy ha neki udvarolsz, akkor ne azzal kezdd, hogy te vagy a legjobb parti, ez�rt kell veled j�rnia.
James az ajak�t biggyesztve az ablakhoz csoszogott. Hossz� csend k�vetkezett, csak az odakint d�l� vihar t�rte meg a csendet.
– James, ide figyelj – s�t�lt b�tyja mell� Albus. – �n csak azt akarom, hogy nagyon finom l�gy hozz�. Jade rendes sr�cot �rdemel, �gy �rtem, olyat, aki gyeng�d hozz�. Nem tartalak l�zernek, s�t! B�rcsak olyan lehetn�k, mint te.
James az utols� mondatra felkapta a fej�t.
– M�g, hogy olyan akarsz lenni, mint �n? Vigy�zz, mit k�v�nsz! – figyelmeztette �ccs�t, majd keser�en felnevetett. – Ugyan mi az, ami jobb bennem, mint tebenned, Al? Te okos vagy �s mindenki im�d. Nekem csak a nagy sz�m van, m�g soha semmit sem �rtem el, �s nem is fogok.
– Ne mondd ezt. Igenis �rt�kes ember vagy, �s ezt nemcsak az�rt mondom, mert a b�ty�m vagy. James te a kisujjadb�l r�zod ki a var�zslatokat. Olyan k�nnyed�n tanulsz meg neh�z b�b�jokat, amelyeket nekem egy csom�t gyakorolnom kell. Irigylem, hogy mindig olyan laz�n �llsz a dolgokhoz, nem idegeskedsz, mint �n.
– Vagy legal�bbis ezt pr�b�lom elhitetni mindenkivel. Igaz�b�l tiszta g�rcs vagyok – vallotta be James. – Magam sem �rtem, hogy mi�rt, de musz�j hangoskodnom, mert azt hiszem, olyankor er�snek �rzem magam.
– Tal�n csak arra v�gysz, hogy figyeljenek r�d – mondta ki Albus, s azonnal be is villant el�tte egy fejezet, amelyet egy pszichol�giai k�nyvben olvasott. – Te vagy a legid�sebb k�z�l�nk, s ez�rt folyton arra v�gysz, hogy figyeljenek r�d. Ez tot�l logikus! Mi�rt nem j�ttem r� eddig? Ez�rt olyan nagy a sz�d, �s ez�rt vannak rossz jegyeid. Eleinte nem volt�l ilyen pocs�k tanul�, legal�bbis a nagyi egyszer ezt mondta. De azt�n j�ttem �n az �r�k�s k�nyvb�j�sommal, s mindenki annyira oda volt, hogy �vfolyamels� lettem m�r r�gt�n els� oszt�lyban, te akkor �llt�l be a kviddicscsapatba, s att�l fogva mindig csak azzal foglalkozt�l, hogy kit�nj vele. Mert �n nem �rtek a kviddicshez.
– Sz�p diagn�zis, pszichom�kus! – tapsolta meg James. – Tal�n valami ilyesmi �llt a h�tt�rben, vagy csak szimpl�n rossz g�neket �r�k�ltem. James nagypapa…
Albus felnevetett.
– Fogjuk arra. Ak�rhogy is volt, �n akkor is irigyeltem mindig a l�tsz�lagos lazas�god.
– �n pedig azt, hogy te vagy apa kedvence – b�kte ki James pironkodva. – Mindig oda volt �rted, de �n sosem �rtettem, hogy mi�rt. �gy �rtem, tudtam, hogy j�l tanulsz meg minden, de nem �rtettem, hogy mi�rt t�rt�nik veled minden j�. Ne �rts f�lre, nem sajn�ltam t�led semmit, �s most sem sajn�lok, de nem fair, hogy valakinek mindig m�zlija legyen, �n meg mindig csak a lecsesz�st kapjam. Folyton mondogatta a nagyi, hogy mi�rt nem tanulok �gy, mint te, mi�rt nem vagyok olyan szorgalmas, mi�rt nem hozok haza olyan rendes kisl�nyt, mint te…
Albus keze �k�lbe szorult az utols� mondatr�sz hallat�n, James pedig a sz�ja el� kapta a kez�t.
– Sajn�lom, �csi, nem akartam felhozni Emilyt…
- � m�r a m�lt, James – mondta Albus nem t�l nagy meggy�z�d�ssel.
– Sosem fogsz megbocs�tani neki, igaz?
Albus megr�zta a fej�t, sz�ve g�rcs�sen �sszer�ndult.
Ekkor kiny�lott az ajt�, s nagy meglepet�s�kre Rufus Order, Lily, Jade �s az arab m�gus l�ptek be a szob�ba.
- Sz�p est�t k�v�nok, uraim – k�sz�nt Rufus. – Azt hiszem, valamir�l besz�ln�nk kellene.
– Mr. Order, nem maradunk itt – kezdte Albus.
– De igen, itt maradtok, ez most fontosabb, mint eddig b�rmikor – vetett ellent a f�rfi.
– Ki van z�rva! – makacsolta meg mag�t James. – Az az alak megs�rtett!
– Ahogy hallottam, te is ugyanezt tetted. Egyik�t�k sem jobb a m�sikn�l, ezt lesz�gezhetj�k. Nincs sok id�m, �gy elmondom a feladatot.
– Feladatot?
– Sz�ks�gem van Dante hajsz�l�ra a Sz�zf�l�-f�zethez, ezt kellene megszereznetek nekem min�l el�bb. Teh�t most elmegy�nk h�zigazd�nkhoz, �s te megmondod neki, hogy m�gis maradn�tok. Ezut�n folytat�dik a kik�pz�s, amelyen �gy kell igyekeznetek, mint a kisangyalnak, s ha letett�tek Lord Steinhauser vizsg�j�t, akkor kezdet�t veszi a Jogar-akci�.
– Hajsz�l, Jogar-akci�… de m�rt pont �n mondjam meg neki?
– Az�rt, dr�ga James, mert te vagy a legid�sebb. Azt hiszem, ezt igaz�n elv�llalhatod, hiszen korodn�l fogva m�r nagykor� vagy.
– Ez igaz, de �n akkor sem akarok itt maradni!
– Egy k�rd�sre v�laszolj: le akarod gy�zni Anabell�t, vagy sem?
– Le, nan�, hogy le.
– Akkor nincs m�s v�laszt�sod, itt kell maradnod. De ha nagyon ellenkezel, akkor kiveszlek a csapatb�l, �s hazaviszlek. Majd megmondhatod ap�dnak, hogy megh�tr�lt�l.
James az ajk�ba harapott.
– J�l van, legyen, ahogy akarja. �s mi a csuda az a Jogar-akci�?
– Megtudod, fiam, a maga idej�ben. M�g pontosan �n sem terveltem ki, de m�r k�rvonalaz�dik. A hajsz�l kell hozz�, roppant fontos �sszetev�je.
– Megtessz�k, amit k�r – mondta James olyan hangs�llyal, mintha az ujj�ba harapott volna egy kerti t�rpe.
Rufus Order elmosolyodott, Jade sz�v�r�l pedig nagy k� g�rd�lt le. Szerencs�re minden helyre �llt.

***

Harry �s Ginny a Godric’s Hollow temet�j�ben �ppen egy liliomb�l k�sz�tett koszor�t helyeztek el James �s Lily Potter s�rj�ra, amikor furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba �ket. Harry �vatosan h�tran�zett, de semmi rendk�v�lit nem tal�lt. Csak a sz�l z�rgette az �gakat. H�v�s novemberi nap volt, s igencsak k�s�re is j�rt m�r az id�.
– Ideje indulnunk, Harry.
– Igen, menj�nk – biccentett a f�rfi, de ekkor megint �tj�rta a test�t az a furcsa �rz�s, s ez�ttal mintha hallotta volna, hogy valaki sz�vbemarkol�an sik�t. Harry eml�keib�l el�sz�kkent egy arc, a keresztapja arca, aki a seg�ts�g�t k�rte. Fogalma sem volt arr�l, hogy mi�rt villant be az elgy�t�rt arc� Sirius k�pe, de f�ldbe gy�kerezett a l�ba.
– Harry? – r�zta meg Ginny. – Menn�nk kellene.
– Persze, menj�nk.
A h�zasp�r elindult visszafel� az �sv�nyen, amikor l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�ket.
– Biztosan a rossz lelkiismereted �z el a s�runkt�l – csend�lt egy ismer�s, de m�gis idegennek t�n� hang a h�tuk m�g�tt.
Harryt kir�zta a hideg �s a hatodik, aurori �rz�ke is riad�t f�jt, de lassan megfordult. Azt hitte, �lmodik, amikor szembe tal�lta mag�t az apj�val, az anyj�val �s a keresztapj�val. Nem voltak �tl�tsz�ak, �gy t�nt, mintha �k is h�s-v�r emberek lenn�nek.
– Te j� �g… Merlin szak�ll�ra! – kapta a sz�ja el� a kez�t Ginny.
– Ti meghaltatok – kezdte Harry.
– Meg – b�lintott a halott-�l� James. – Az �let�nket adtuk, hogy �lhess.
– �s �n ez�rt h�l�s is vagyok.
– Furcs�n mutatod ki, �des fiam – sz�lalt meg most Lily is. – Olyan kev�s ideig maradt�l a s�runkn�l, �pp csak ledobtad azt a koszor�t, �s am�gy is csak az�rt j�tt�l el, mert halottak napja van.
– Att�l, hogy nem �l�k �r�k hosszat a s�rotokn�l, �s nem j�v�k el minden nap, m�g szeretlek �s tisztellek titeket. – Harry hangja meglep�en nyugodt volt.
– Hazudsz – mondta James.
– Szerintem pedig ti csak ostoba hal�lfal�k vagytok. Mondj�tok meg Anabell�nak, hogy el�sz�r majdnem bevettem, de most m�r �tl�tok a szit�n – hadarta Harry, majd megragadta a neje karj�t, �s hoppon�lt.
A kast�lyba �rve Harry teljesen kikelve mag�b�l az egyik sz�kre v�gta a kab�tj�t, �s idegesen j�rk�lni kezdett, mik�zben eff�l�ket motyogott:
- M�gis mi a fen�t k�pzel mag�r�l ez a n�?! Hogy veszi a b�tors�got ahhoz, hogy a sz�leim k�p�t haszn�lja fel?! Csak kapjam egyszer a kezem k�z�!
Ginny egy ideig n�m�n n�zte a v�v�d�sait, majd nem b�rta tov�bb:
- �s ha nem hal�lfal�k voltak… hanem t�nyleg �k?
– Ne besz�lj s�letlens�geket! – f�rmedt r� Harry. – A sz�leim meghaltak m�r t�bb, mint negyven �ve! Nem lehet �ket visszahozni.
– M�g gonosz var�zslattal sem?
– Azzal sem – jelentette ki kategorikusan Harry, de ink�bb saj�t mag�t akarta meggy�zni, mint a feles�g�t. Nem, az nem lehet…
Ek�zben George �s csal�dja abban a temet�ben tart�zkodtak, amelyben a Weasley csal�d t�bb tagj�t is v�gs� nyughely�kre helyezt�k. M�g ennyi �v ut�n is rettent�en hi�nyzott neki az ikertestv�re. Freddel egy darab szakadt ki a lelk�b�l. George minden h�ten ell�togatott testv�re s�rj�hoz, s besz�molt neki az �zletben t�rt�nt esem�nyekr�l. Tudta, hogy Fred nem fogja komment�lni a t�rt�neteit, de akkor, amikor itt �cs�rg�tt testv�re s�rja mellett, �gy �rezte, mintha Fred itt lenne vele.
– Fred, ne rohang�lj a s�rok k�z�tt! – sz�lt r� fi�ra Angelina. – Gyere ide hozz�nk!
– J�l van, mami, megyek m�r.
– Indulnunk kellene, George.
– Csak m�g egy perc… - George szeme megtelt k�nnyel. – Annyira hi�nyzik.
– Tudom – �lelte �t f�rj�t Angelina. – Nekem is.
– Annyira hi�nyzom neki, hogy hozz�d ment feles�g�l, pedig az �n bar�tn�m volt – jelent meg el�tt�k Fred a s�rk�re k�ny�k�lve.
George �s Angelina h�trah�k�lt ijedt�ben, Fred pedig �rdekl�dve tett egy l�p�st el�re.
– Pont �gy n�z ki, mint te, apa.
– Fred? – k�rdezte f�l�nken George.
– �n, bizony. Visszat�rtem, Georgie, nem siker�lt �r�kre megszabadulnod t�lem.
– �n soha… - ny�gte hal�lra v�ltan George. – �n nem akartam megszabadulni t�led…
- Pedig egy id�re siker�lt, Georgie. A hal�lba k�ldt�l, hogy elvehesd a bar�tn�met.
– Ez nem igaz! – csattant fel Angelina. A hangja hat�rozottan csengett, de a l�ba remegett az ijeds�gt�l. – Nem George a hib�s, �s te nem lehetsz Fred! � sosem mondana ilyet, m�g akkor sem hib�ztatn� George-ot, ha val�ban � k�ldte volna a m�svil�gra. Most pedig mondd el, hogy ki vagy, vagy kotr�dj inn�t!
– �n vagyok az, Fred.
– Hazugs�g! – �v�lt�tte Angelina.
Fred ekkor el�kapott egy var�zsp�lc�t a seb�b�l, �s a s�rk�re szegezte.
– Ne mer�szeld… - sziszegte Angelina.
– Az Fred p�lc�ja! – ki�ltotta George.
Fred elt�vol�totta a s�rk�vet �s kivar�zsolta a kopors�t a s�rb�l. Angelina eltakarta fia szem�t, George pedig t�rdre rogyott.
– George, csin�lj m�r valamit! Ez az alak megbecstelen�ti a testv�red s�rj�t! – Angelina hangja hiszt�rikuss� v�lt.
A kopors� kiny�lt, de Fred maradv�nyainak a h�lt hely�t tal�lt�k.
– Neee! – borult a kopors�ra George. – Hov� t�nt�l? Mit tettek veled?
– Itt vagyok, te t�kfilk�. �lek, �jra �lek – r�zta meg a temet�beli idegen, a felt�madott halott.
– T�nyleg te vagy az! – George s�rva a testv�re karjaiba vetette mag�t. – T�nyleg �lsz! Dr�ga testv�rem, �des kis Freddie! Annyira hi�nyozt�l.
Fred undorodva eltolta mag�t�l.
– Na ide figyelj, m�r nem vagy a testv�rem, �rted? Kitagadlak, �s bossz�t fogok �llni, ami�rt meg�lt�l.
– De �n nem! �n nem tehetek r�la! Nem �n �ltelek meg, Freddie!
- De hagytad, hogy megtegy�k. Nem volt�l mellettem, amikor sz�ks�gem lett volna r�d. De meg fogsz fizetni ez�rt, �s az�rt is, ami�rt n��l vetted a szerelmemet. Mind meg fogtok fizetni.
– Nem! Fred, k�rlek, bocs�ss meg! – s�rta George teljesen �sszet�rten.
Angelina a f�rj�hez sietett, majd megragadta a karj�t, �s elkezdte h�zni felfel�.
– Szedd �ssze magad, George, te m�r egy feln�tt f�rfi vagy, nem egy kisgyerek. Ne s�rj m�r… Ami pedig t�ged illet, Fred, tartsd t�vol magad a f�rjemt�l.
– Hogy v�ded a kis szerelmedet! – nevetett fel Fred. – M�r akkor is egy�tt voltatok, amikor m�g �ltem?
Angelina pofon v�gta Fredet, majd mag�val vonszolva George-ot, a megszeppent fi�hoz s�t�lt.
– Ak�rki is vagy te, menj vissza a pokolba! – kiab�lta, majd k�dd� v�ltak.
– Hamarosan mindannyian megtudj�tok, hogy ki vagyok �n – fogadkozott Fred s�t�t tekintettel.
Haza�rve George holts�padtan a f�ld�n t�rdepelve s�rt, Angelina pedig pr�b�lta megnyugtatni a fi�t.
– Merlin szak�ll�ra! Mi t�rt�nt? – rohant fi�hoz Mrs. Weasley.
– Fred… Freddie… - szipogta George.
Molly azonnal felkapta a fej�t halott fia nev�nek hallat�n.
– No, de mi t�rt�nt?
– Valami nagyon furcsa, Molly, a temet�ben egyszercsak megjelent maga… - kezdte Angelina, de a n� a szav�ba v�gott:
- Fred? Maga Fred?
– Igen – r�k�ny�d�tt meg Angelina. – Honn�t tudta?
– Onn�t, hogy a t�bbi halott bar�tunk is megjelent – magyar�zta Molly. – Remus, Tonks, Sirius, Lily �s James, Alastor Mordon… h�tborzongat� volt. De nem kell f�lni, Harry biztos abban, hogy ez csak Anabella �jabb ocsm�ny tr�f�ja. Ezek csak hal�lfal�k.
– Ebben nem vagyok olyan biztos – s�hajtott Angelina. – Fred maradv�nyai elt�ntek, a kopors�ja �res… �s a p�lc�j�t is megszerezt�k, s azt t�k�letesen uralja.
Molly h�trat�ntorodott a hallottakt�l.
– Akkor is lehetetlen visszahozni a halottakat.
– Mi a baja a b�ty�mnak? – futott le a l�pcs�n Ginny nyom�ban Harryvel.
– L�tta Fredet.
Ginny idegesen Harryre n�zett, aki paprikav�r�s lett.
– Sz�val mindenkit meggyal�ztak?!
– Az nem kifejez�s – l�pett be az ajt�n Rufus Order. Ny�zottnak t�nt, mintha egy hossz� �tr�l t�rt volna haza.
– H�t maga meg hol csatangolt? – tette cs�p�re a kez�t Molly. – Azt �g�rte, hogy hazaj�n eb�dre, de nem j�tt, pedig az egyik specialit�somat k�sz�tettem.
– Bocs�sson meg, Molly, de el kellett utaznom. �r�l�k, hogy egy�ltal�n haza�rtem m�g ma. Ami pedig a temet�ben t�rt�nteket illeti… - itt megvakarta az �ll�t – A helyzet rosszabb, mint gondoltam. Azonnal �ssze kell h�vnom az aurortan�csot. Anabella a saj�t csal�dunkat akarja hadba bocs�tani ellen�nk.
– Ezt hogy �rti?
– �gy, kedves Harry, ahogy hangzik. Ne vesse el azt a gondolatot, amely megfogalmaz�dott az agy�ban, dr�ga bar�tom. Val�ban visszat�rtek, csakhogy tov�bbfejlesztett inferusk�nt.
– Tov�bbfejlesztett?
– Ezek pont �gy festenek, mintha �l� emberek lenn�nek, emellett a p�lc�val is tudnak b�nni. Nagy p�cban vagyunk.
Ginny elfojtott egy sikolyt, Harry agya pedig l�zasan zakatolni kezdett.
– Most azonnal mennem kell tov�bb, addig is, pr�b�ljanak valami m�sra gondolni.
– M�sra? Hogyan gondolhatn�nk m�sra?! – h�borodott fel Angelina.
– Pont azt akarj�k el�rni, hogy maguk meggyeng�ljenek, mert akkor sebezhet�bbek lesznek. Ne adj�k meg nekik ezt az �r�m�t.

***

Scorpius Malfoy merengve figyelte, ahogyan a sz�l megszabad�tja a f�kat a leveleikt�l. Csodasz�p �szt �rtek meg az id�n, s � ezt a mes�s �vszakot nem tudta megosztani Lilyvel, aki im�dta a sz�nes falevel� �szt. Arra a napra gondolt, amikor tal�lkoztak Roxmortsban a Szellemsz�ll�s m�g�tt, ott, ahol senki sem j�rt. Lily annyira �r�lt a h�z m�g�tt falev�l kupacnak, hogy belevetette mag�t, �s csilingel� hangon kacar�szott mik�zben fel-felmarkolt egy-egy lev�lcsom�t �s a feje f�l� dobta. Im�dta, ahogyan a levelek az arc�ra hullanak. Ezut�n egy�tt fog�csk�ztak a fi�val azon a kis helyen, amely v�dve volt a leskel�d�k el�l. V�g�l ajkuk egyetlen forr� cs�kban v�lt eggy�. Ezen a ponton Scorpius megremegett, s gyomra f�radtan �sszer�ndult. M�r h�napok �ta elvett�k t�le az egyetlen embert, aki igaz�n boldogg� tette, s � m�g csak a l�ny s�rj�hoz sem tudott eljutni sohasem. Tal�n jobb is, hogy nem tudott jelen lenni a temet�sen, hiszen �gy �gy marad meg az eml�keiben a l�ny, amilyen volt: cserfes �s gy�ny�r�.
– Min gondolkozol? – tette v�ll�ra a kez�t Morgan.
Scorpius megr�zk�dott a h�ga hangja hallat�n.
– Ne haragudj, mit is mondt�l?
– Azt k�rdeztem, hogy min gondolkozol.
– Nem fontos.
– Ha nem akarod, nem kell elmondanod – hagyta r� Morgan.
Hossz� percekig �lltak egym�s mellett, majd Morgan v�llat vont, s elindult a kanap� ir�ny�ba.
– Szerette az �szt.
Morgan megtorpant, Scorpius pedig folytatta:
- A kedvenc �vszaka volt, pedig a suli kezdet�t is jelenti, s � ut�lt suliba j�rni, de akkor is szerette az �szt. Szerette a horror t�rt�neteket is, amelyekt�l neked bors�zik a h�tad. Szerette a hipogriffeket �s a kentaurokat. �s szeretett engem. – Scorpius arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig. – �n meg sem �rdemlem �t. Nem tudtam megv�deni.
– De bossz�t �llsz �rte, megbosszulod a hal�l�t.
– Az semmit sem jelent, Morgan. A bossz� nem hozza vissza �t, ahogyan Albust sem �s Jamest sem.
Morgan elfordult �s megt�r�lte a szem�t, majd ennyit mondott:
- Megn�zem, hogy k�szen van-e a vacsora.
Scorpius egy fejbiccent�ssel konstat�lta testv�re mondat�t, azt�n m�ly leveg�t vett, s pr�b�lta elterelni a gondolatait Lilyr�l.
– Hi�ba pr�b�lkozol, �gysem fogsz tudni m�sra koncentr�lni – s�t�lt le a nappaliba vezet� fal�pcs�n Emily. – Tudom, hogy mit �rzel. Nekem is nagyon hi�nyzik Albus.
– K�r, hogy � sosem fogja megtudni, hogy megb�ntad azt, amit tett�l.
– Val�ban. Nagy k�r.
Ekkor ajt�csap�d�sra lettek figyelmesek.
– V�gre, megj�tt Mr. Order! – lelkes�lt fel Scorpius. – Tal�n t�rt�nik is valami m�r. Nagyon unom, hogy csak itt teng�nk-leng�nk h�rom hete.
– De Mr. Order �r�kat ad nek�nk…
- Az igaz, de akkor is! – er�sk�d�tt Scorpius. – Ez csak aff�le gyorstalpal�, olyan t�l�l�csomag.
– J� est�t! – �rkezett meg a nappaliba a m�gus. – Morgan! K�rlek, gyere ide!
Morgan siet�s l�ptekkel tett eleget a f�rfi k�r�s�nek.
– Mi t�rt�nt, uram? – tudakolta rosszat sejtve Scorpius.
– �desany�d – itt nyomat�kosan Emilyre n�zett – arra haszn�lta fel a jogart, hogy inferust alkosson mindenkib�l, aki k�zel �ll a Potter csal�dhoz. Ma a halott szeretteikkel kellett farkasszemet n�zni�k. Nem v�rhatunk tov�bb, a b�lon visszaszerezz�k a jogart. Biztos vagy abban, hogy tudod, hol van?
Emily b�lintott.
– Rendben, k�sz�ljetek fel lelkileg, holnap visszat�rek �s folytatjuk a tan�r�kat.
– Uram, ez azt jelenti, hogy Lily �s a t�bbiek… - kezdte Scorpius f�lig rem�nykedve, f�lig elborzadva.
Rufus szem�n �tfutott egy sajn�lkoz� mosolyf�les�g, majd k�dd� v�lt.
– Most meg mi�rt nem v�laszolt?! – csapott az �vegasztalra Scorpius.
– Nem tudom – vonta meg a v�ll�t Morgan, mintha nem is �rdekeln� az, amit hallott. Pedig legbel�l kir�zta a hideg annak a gondolat�ra, hogy James inferusk�nt t�rt vissza.
Emilyt hasonl� �rz�sek ker�tett�k a hatalm�ba. Nem akarta Albust magatehetetlen b�bk�nt l�tni.