Ez egy r�videbb, aff�le �tvezet� fejezet lett. A folytat�s izgalamsabb lesz, �g�rem! :)

- Apa, seg�ts! – kiab�lta Lily, mik�zben a b�ty�i k�s�ret�ben lefel� szaladt a l�pcs�n. – Apa, ments meg minket!

A h�tuk m�g�tt egy fekete �rny volt, amely lepel m�dj�ra pr�b�lta �ket betakarni.
- APA! – �v�lt�tte James is.
Harry gyors mozdulattal el�kapta a p�lc�j�t, �s a lethifoldra szegezte:
- Expecto patronum! – A p�lca hegy�b�l ez�st szarvas sz�kellt ki, �s kecsesen a sz�rny el� ugrott. – Menek�ljetek, majd �n feltartom!

A gyerekek csak nem el�rt�k az apjukat, amikor a sz�rny hirtelen alakot v�ltott, egy k�gy�arc� ember jelent meg el�tt�k, eltorzul, diadalittas arccal, s ebben a percben fell�ngolt Harry sebhelye, s olyan er�vel f�jt neki, hogy csaknem �sszeroppantotta a fej�t. Nem tudta tov�bb tartani a p�lc�j�t, kiesett a kez�b�l, a k�gy�arc� r�m pedig f�ld�nt�li kacajban t�rt ki:
- Nem megmondtam, Harry Potter? – sziszegte. – Bolond vagy, ez�rt fogsz mindent elvesz�teni. T�nyleg azt hitted, hogy gy�zhetsz felettem, a vil�g leger�sebb var�zsl�ja f�l�tt? T�nyleg azt hitted?

Harry ver�t�kezett, �s eg�sz test�ben remegett, �gy �rezte, mintha ki akarn�nak t�pni egy darabot a test�b�l. A r�mre pr�b�lta emelni a tekintet�t, de ez nem siker�lt neki, t�l er�s volt a f�jdalom ahhoz, hogy k�pes legyen kinyitni a szem�t. Ek�zben valaki megfogta a kez�t, Lily volt az, s nagyon r�m�ltnek l�tszott.
- Mi ez a valami, apa?
- �… � nem m�s, mint Voldemort.
Amint kimondta a nevet, a k�gy� arc elt�nt, s visszat�rt a lethifold, amely egy szemvillan�s alatt r�borult a gyerekeire, � pedig minden erej�t �sszeszedte, �s megpr�b�lta megid�zni a patr�nus�t, p�lca n�lk�l, de mire a szarvas oda�rt volna, az �rny elnyelte �ket �r�kre.
- NEEE! – kiab�lta Harry, s egy er�s �t�st �rzett a h�t�n. Kinyitotta a szem�t, a szob�j�ban fek�dt, s az �t�st a padl� m�rhette r�, amikor leesett az �gy�r�l. Teh�t csak egy sz�rny� r�m�lom volt. Felkelt, �s az asztal�hoz s�t�lt, hogy t�lts�n mag�nak egy kis vizet. Az els� korty ut�n kopogtattak az ajt�n.
 

- J� reggelt, apa – k�sz�nt Albus ridegen. – Besz�lhetn�nk?
- H�t persze.
Albus bel�pett a szob�ba, �s amikor l�tta a f�ld�n hever� takar�t, �sszevonta a szem�t. Harry k�vette a tekintet�t, �s biztos volt abban, hogy a fia arra gondol, hogy val�sz�n�leg ez a jele az �jjeli hanc�roz�s�nak.
- Leestem az �gyr�l – sietett a magyar�zattal.
Albus sok�ig �llt sz�tlanul, Harry pedig �gy �rezte, hogy minden egyes csendben elt�lt�tt perc t�rd�f�s a sz�v�be.
- Az�rt j�ttem, mert tudni akarom, hogy mi�rt csaltad meg az any�mat – b�kte ki v�g�l a fi� olyan t�rgyilagoss�ggal, mintha arr�l besz�lne, hogy milyen sz�pen pislog a nap a felh�k m�g�l odakint.
- Albus, �n tudom, hogy nagy hib�t k�vettem el, �s…
- Nem a b�nb�natodra vagyok k�v�ncsi, hanem arra, hogy mi vezetett t�ged od�ig, hogy el�ruld azt a n�t, akinek �r�k h�s�get esk�dt�l.
 

Harry lehorgasztotta a fej�t, �s azon gondolkodott, hogy ak�rmit is mond, a fia nem fog megbocs�tani neki.
- Any�ddal elt�volodtunk egym�st�l, ak�rh�nyszor k�zeledni pr�b�ltam hozz�, � elzavart engem, Albus. �n mindent megpr�b�ltam, hogy rendbe hozzam a kapcsolatunkat, de nem seg�tett semmi sem, �s akkor itt volt An… - Harry elharapta a mondatot.
- Mondd csak ki nyugodtan, itt volt Anabella Watkins, aki b�rmelyik f�rfi �rdekl�d�s�t felkelten�, �s neked musz�j volt az � seg�ts�g�vel bossz�t �llnod az any�mon, akinek annyi volt az �sszes b�ne, hogy nem akart lefek�dni veled.
- Ez az�rt nem �gy van, Albus, nem ilyen lesark�tott az eg�sz. Ginny eltasz�tott mag�t�l, �s nem az�rt csaltam meg �t Anabell�val, hogy bossz�t �lljak, hanem az�rt, mert szeretet�hs�gem volt. Sajn�lom, fiam, nem akartam megtenni, �n tudom, hogy ocsm�ny dolog volt, amit m�veltem.
Albus arca lassan olyan v�r�s sz�nt �lt�tt, mint amilyen a Weasley csal�d v�djegye volt.
- �s legal�bb j� volt?
- Tess�k? – h�kkent meg Harry.
- Jobb szeret�, mint az any�m? Meg�rte lecser�lned �t? – Albus hangj�ban a g�ny elegyedett a s�rt�d�tts�ggel, s olyan hangs�llyal besz�lt, amilyent m�g sohasem lehetett hallani n�la. Harry arra gondolt, hogy Albus valamiben m�giscsak hasonl�t Jamesre.
- Albus, fontos ez most?
- Tudni akarom, hogy �lvezted-e. Tudni akarom, hogy volt-e egy�ltal�n lelkiismeret-furdal�sod, felt�ve persze, hogy az �n der�k, becs�letes, h�sies ap�m rendelkezik lelkiismerettel.
- Term�szetesen mardosott a sz�gyen�rzet, nagyon b�ntott, amit az any�ddal tettem, de k�rlek, �rtsd meg, hogy Ginny �s k�ztem minden t�nkrement, el fogunk v�lni.
- Meg sem pr�b�lod rendbe hozni? Feladod csak �gy?
- Fiam, az any�d m�r r�g�ta nem szeret engem, �s m�r �n sem szeretem �t. Albus, �n beleszerettem Anabell�ba.
Albus tett egy l�p�st h�trafel� a meglepet�st�l.
- Igaz�n? – hangj�ban szemreh�ny�s bujk�lt.
- Igen, Albus, nem akarok hazudni neked, �n m�r r�g�ta gondolkodtam azon, hogy el akarok v�lni az�rt, hogy Anabell�val lehessek, csak nem tudtam, hogyan mondjam el nektek.
- H�t most m�r nem kell ezen agyalnod, m�r tudjuk – jegyezte meg Albus sz�razon. – M�r mindent tudunk, azt is, hogy el fogtok v�lni, �s hogy a tan�rn� nagyon �gyes lehet, ha k�pes vagy arra, hogy elengedd any�t miatta.
- Albus, ez nemcsak a testi szerelemr�l sz�l… Anabella nagyon figyelmes, �s kedves n�, �s igen, rendk�v�l vonz� is, de nekem nemcsak egy… egy olyan n� kell, akivel j�l meg�rtem magam az �gyban, �n nem vagyok ilyen felsz�nes.
- Nem? �rdekes, nem az�rt fek�dt�l le a tan�rn�vel, mert anya nem akart veled lenni? Akkor nem a szexr�l sz�lt a dolog?
- El�sz�r a szexr�l volt sz�, de azt�n sz�pen lassan beleszerettem, megszerettem, mint embert, mint t�rsat, �s szeretn�m, ha egy napon ti is elfogadn�tok.
- Err�l egy kicsit korai besz�lni, nem, apa? A testv�reim sosem fogj�k elfogadni, �s ami engem illet, n�lam kicsit �rnyaltabb a helyzet, mivel Anabella Watkins a bar�tn�m �desanyja, de nem hiszem, hogy k�pes leszek elfogadni �t, mint az ap�m szerelm�t, hiszen vele verted �t az any�mat, �s �n �gy gondolom, hogy � is hib�s vastagon, �s undor�t� dolog egy n�s f�rfival kezdeni. Szerintem pedig felsz�nes ember vagy, ap�m, �s teljesen f�lreismertelek. A p�ldak�pem volt�l, �n olyan akartam lenni, mint te, olyan b�tor… - Albus hangja elcsuklott. – Olyan tisztess�ges ember, olyan nagyszer�… �n mindent megtettem, hogy b�szke legy�l r�m, �n… �n m�g a k�l�n szakk�r�dbe is elj�rtam, holott nem �rdekel a S�t�t �tkok Kiv�d�se, csak az�rt, hogy boldogg� tegyelek. De l�tom, hogy f�l�sleges volt.
- Albus, �des fiam, mi�rt lett volna f�l�sleges? – Harry megpr�b�lta meg�rinteni a fi�t, de az a felemelt kar�val jelezte, hogy ne k�zel�tsen.
- Az�rt, mert neked nem volt el�g, az�rt mert ak�rmit teszek, ak�rhogyan is sz�tszakadok, neked soha nem el�g. Van h�rom gyereked, �s igaz, hogy a testv�reim n�ha nem �gy viselkednek, ahogy kellene, de j�k, remek emberek, �n pedig mindent megtettem, hogy b�szke legy�l r�m, de neked ez nem volt el�g, neked nem volt el�g a sz�p csal�dod, neked t�bb kellett. Azt hittem, hogy mi vagyunk a legfontosabbak az �letedben, abban a hitben �ltem, hogy b�rmit megtenn�l �rt�nk, de t�vedtem. Te csak saj�t magadat n�zed, �nz� vagy.
- Albus, sok mindenben igazad van, de abban t�vedsz, hogy �n nem szeretn�lek titeket, ti vagytok a legfontosabbak sz�momra, �s nagyon b�szke vagyok r�tok, de �rtsd meg, nem �lhetek rossz h�zass�gban, nem mehet �gy tov�bb.
Albus megt�r�lte a szem�t, majd hatalmas f�jdalommal a hangj�ban, ennyit mondott:
- Csin�lj, amit akarsz, csak amikor majd magadra maradsz, jusson eszedbe, hogy mindened megvolt.
Harrynek f�ldbe gy�kerezett a l�ba, legsz�vesebben t�rden �llva k�ny�rg�tt volna a fi�nak, hogy ne hagyja ott egyed�l, hogy bocs�sson meg neki, de k�ptelen volt r�.
Albus, miut�n elhagyta az apja szob�j�t, nekid�lt a falnak, �s pr�b�lta �sszeszedni mag�t, mert volt m�g egy ember, akivel besz�lnie kellett. Ez az ember Emily volt, a bar�tn�je, a szereleme, akit mindenn�l jobban szeretett. Tudni akarta, hogy a l�nynak volt-e valamif�le fogalma az apja �s Anabella viszony�r�l, s el�re rettegett a v�laszt�l. F�lt, hogy Emily b�nt�rsnak bizonyul ebben a kapcsolatban, nem akart benne is csal�dni.
A l�nyt a k�nyvt�rban tal�lta meg, �ppen egy �rtekez�st olvasott a vil�g h�t leger�sebb, �s legvesz�lyesebb besti�j�r�l. Amikor megpillantotta a fi�t elmosolyodott.
- Albus, hogy ker�lsz ide ilyen kor�n?
- Besz�lnem kell veled. – A fi� hangja el�rulta idegess�g�t, s ezt a l�ny is r�gt�n meg�rezte.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte aggodalmas arckifejez�ssel.
- K�rdezni akarok valamit, �s k�rlek, �szint�n v�laszolj.
- H�t persze.
- Tudtad, hogy ap�m �s az any�d szeret�k?
Emily remeg� k�zzel letette a k�nyvet, majd megcs�v�lta a fej�t.
- Biztos?
- Igen, nem tudtam, Al. Fogalmam sem volt err�l… - er�s�tette meg a l�ny, de Albus valahogy nem �rezte mag�t sz�z sz�zal�kig meggy�zve.
- Emily, k�ny�rg�m, mondd el, ha tudtad.
- Nem tudtam, Al. Hogy t�rt�nhetett ez meg?
Albus kib�mult az ablakon, odakint sz�pen pisl�kolt a nap.
- Nem tudom, �sszemelegedtek.
Emily megfogta a fi� kez�t.
- �s vel�nk most mi lesz? El akarsz hagyni az�rt, mert az any�m elcs�b�totta az ap�dat?
- Nem mondtam, hogy az any�d cs�b�totta volna el az ap�mat – vonta �ssze a szem�ld�k�t a fi�, majd megragadta a l�ny �ll�t. – Honn�t veszed, hogy az any�d kezdem�nyezett?
Emily zavartan elkapta a tekintet�t, majd nyelt egyet, �s �gy sz�lt:
- Onn�t, hogy any�m szereti a f�rfiakat az ujja k�r� csavarni, �s apuk�d nagyon fess f�rfi, biztosan megtetszett neki.
- Mi�rt besz�lsz �gy a saj�t any�dr�l? Durva szavak ezek, Emily, �gy mondtad mindezt, mintha any�d egy k�nny� erk�lcs� n� lenne.
- Mit csin�ljak, ha egyszer az?! – csattant fel a l�ny hevesen. – Ami�ta ap�m meghalt legal�bb h�rom pasit cs�b�tott m�r el, befoly�sos embereket, �s igen, nem egy k�z�l�k n�s volt. Ut�lom, hogy ezt csin�lja, olyan gusztustalan, de egyszer�en nem tud parancsolni a v�gyainak.
- Ez most komoly? M�g sohasem eml�tetted.
- Ecsetelnem kellett volna tal�n azt, hogy any�m �gy viselkedik n�ha, mint egy utcasarki kis… - Emily nem tudta kiejteni a K-bet�s sz�t. – �lvezi, ahogyan k�r�lzsongj�k a f�rfiak, szeret uralkodni f�l�tt�k.
- �gy besz�lsz, mintha �desany�d rossz lenne, velej�ig romlott n�.
- Mert n�ha t�nyleg �gy viselkedik. Jaj, Albus, �n annyira sajn�lom, hogy r�m�szott az ap�dra!
- Ez az�rt k�t emberen �ll – jelentette ki keser�en Albus, majd mag�hoz vonta a l�nyt, �s finoman megcs�kolta. Szerencs�re nem kellett csal�dnia benne, Emily semmit sem tudott az eg�szr�l.
Amint a fi� elhagyta a k�nyvt�rat, a l�ny arca elkomorult, s felpattant. Ezt meg kell besz�lnie az anyj�val. Anabell�t a szob�j�ban tal�lta meg, �ppen egy fekete napl�szer� k�nyvet olvasott az �r�asztal�n�l.
- Nem tudsz kopogni? – vonta k�rd�re a l�ny�t, aki csak �gy betoppant a szob�j�ba. – Mif�le viselked�s ez?
- �s az mif�le viselked�s, hogy n�s f�rfiakkal sz�rakozol?! – tette cs�p�re a kez�t a l�ny d�h�sen.
- Mit vagy �gy meglepve, ez is a terv�nk r�sze volt, �desem. K�l�nben is, nekem olyan ne papoljon, aki majdnem ugyanezt teszi.
- Albus nem n�s.
- De nem szerelemb�l vagy vele, ugyeb�r – Anabella fel sem n�zett a k�nyvb�l.
- Ez most l�nyegtelen, anya, a l�nyeg az, hogy kider�lt a kis viszonyod, �s te a f�rads�got sem vetted, hogy figyelmeztess. Albus az el�bb k�rd�re vont, �n meg csak hebegtem-habogtam �sszevissza.
- Ugye nem mondtad meg neki, hogy tudt�l r�lunk? – emelte fel a tekintet�t a n�.
- Persze, hogy nem mondtam el, hogy az elej�t�l fogva tudtam, hogy any�m r� fog m�szni az apj�ra!
- Helyes, akkor mi a gond?
- Az, hogy nem voltam felk�sz�lve arra, hogy let�mad.
- Az �letben nem k�sz�lhet�nk fel mindenre, arra sem k�sz�lhettem fel, hogy James Potter fog lebuktatni minket, azt�n olyan cs�ny�n �sszeveszik az apj�val, hogy m�g a Gyeng�lked�re ker�l.
- Hogyan? James volt?
- Bizony – b�lintott Anabella, �s hangosan felkacagott. – Ha l�ttad volna szerencs�tlen arc�t! Jobban alakultak a dolgok, mint v�rtam, �gy legal�bb kiborult a bili, �s nem kell t�bbet enyelegnem Potterrel, arra v�rva, hogy v�gre kider�lj�n a kis viszonyunk.
Emily h�ledezve megcs�v�lta a fej�t.
- Hogy besz�lhetsz minderr�l ilyen kem�nyen, ilyen k�z�mb�sen? H�t nem �rzel sajn�latot ir�ntuk? T�nkretetted egy csal�d �let�t!
- �s akkor meg mi van? Ez volt terv�nk els� felvon�sa, ha nem eml�kezn�l. Mit kellene �reznem egy �ltalam oly nagyon gy�l�lt fam�lia ir�nt?
- N�ha megijesztesz, anya. Lefek�dt�l Harry Potterrel, akkor sem �rezt�l semmit sem?
- Mi�rt, te �rzel valamit, amikor �gyba b�jsz Albusszal?
Emily leszegte a fej�t, �s hallgatott. Anabella �szrevette a l�ny haboz�s�t, �s gyors l�ptekkel mell� �llt.
- Emily, �rzel valamit? �n minden alkalommal, amikor Potterrel vagyok undort, �s megvet�st �rzek, te sem �rezhetsz egyebet az ir�nt az ostoba k�ly�k ir�nt, uyge?
- Igen, anya.
- Nagyszer�, akkor ezt megbesz�lt�k, menj a dolgodra, �s hagyj engem magamra, fontosabb dolgaim is vannak – itt fej�vel az asztalon hever� k�nyv fel� b�k�tt -, mint hogy ilyen l�nyegtelen dolgokr�l besz�ljek veled.
- H�t persze, a csod�latosan s�t�t k�nyved.
- Ne besz�lj �gy r�la, ez itt egy szent k�nyv, ami a vil�guralomhoz vezet majd engem, ez itt Voldemort hagyat�ka.
Emily beleborzongott a n�vbe.

***

Harry m�r a tanteremben �lt, az els� �r�ja az �t�dikesekkel volt, s legal�bb annak a t�nye felvillanyozta, hogy a di�kok val�ban elkezdtek tanulni, s a k�l�n�r�in is egyre t�bb tanul� jelent meg. Lassan megtelt a terem, Harry pedig a h�zi feladataikat gy�jt�tte �ssze, s ahogyan gyarapodtak a pergamentekercsek, egy kis �r�m gy�lt a sz�v�ben, l�m, m�gis csak megv�ltoznak.
- Tesh�k, b�csikh�m, a h�zhim – tett le a tan�ri asztalra egy pergamentekercset Hugo, mik�zben a reggelire k�sz�tett szendvics�t r�gta.
Harry �tvette a pergament, s ekkor arra lett figyelmes, hogy valami piros cs�p�g bel�le. �vatosan sz�ttekerte a h�zit, �s egy hatalmas ketchupos foltot tal�lt az irom�ny v�g�n. Harrynek azonnal a fiatalkori Ron jutott az esz�be, aki szint�n nagyon szerette a has�t, �s alig tudta visszafojtani a nevet�s�t.
- Nos, Hugo, finom volt a ketchupos szendvics?
- H�, nagyon j� volt! – v�gta r� a fi�, most m�r v�gre �res sz�jjal, majd hirtelen l�ngba borult az arca. – Kicsit r�cs�ppent.
- Kicsit? – emelte fel Harry a pergament, amelyb�l �gy cs�p�g�tt a ketchup, mint a v�r a sebekb�l.
- Bocs�nat, �hes voltam, �s tegnap sok�ig �ltem Jamesn�l a Gyeng�lked�n, ez�rt nem tudtam meg�rni m�skor, csak ma reggel.
- J�l van, semmi probl�ma – nyugtatta meg Harry eln�z� mosollyal. – James, hogy van?
- J�l, ma m�r ki is j�het, gyorsan hatott a csontn�veszt�.
- Ez nagyon j� h�r.
- Aha, �gy hamar visszaj�het edzeni hozz�nk.
Mik�zben Hugo visszat�rt a t�rsaihoz Harry azon morfond�rozott, hogy vajon tud-e a fi� a t�rt�ntekr�l. Vajon James elpanaszolta neki, hogy mi�rt vesztek �ssze? Mert ha igen, akkor hamarosan mindenki meg fogja tudni, s neki semmi kedve sem volt �sszeveszni Ronnal is, aki nyilv�n nagyon meg fog r� haragudni, ami�rt ilyen cs�ny�n �tverte a h�g�t. �s mit fognak sz�lni Arthur�k? Biztosan nagyon meg fogj�k �t ut�lni, �gy, ahogyan a gyerekei is gy�l�lik �t. Egy dologban igaza volt az �lombeli Voldemortnak: mindent el fog vesz�teni.