H�t, kedves Olvas�im, neh�z sz�l�s volt, de v�gre elk�sz�lt:) El�rkezt�nk az inferusokkal val� harchoz. Mindenkinek j� olvas�st hozz�!

 

 

S�r� k�d vette k�r�l �ket a long barrow-i s�rkamr�k bej�rata el�tt. N�h�ny m�sodperce �rkeztek meg, s a sz�v�k �sszefacsarodott annak a gondolat�ra, hogy ilyen k�zel �llnak ahhoz a helyhez, amely elv�lasztja a t�lvil�got az � vil�gukt�l. Olyan k�zel voltak hozz�juk a szeretteik, de nekik fogalmuk sem volt err�l.
- �vtizedekig kutatott any�m a temet� ut�n – t�rte meg a csendet Emily. – Hossz� �veken kereszt�l utazgatott ide-oda a vil�gban, holott itt volt a szomsz�dban.

- Gyakran a megold�s n�lunk van – eml�kezett vissza James Samir tan�t�s�ra a sivatagban, amikor az elrejtett rizsszemet kellett felkutatniuk.

- Hallj�tok ezt a furcsa hangot? – k�rdezte Albus.

- Ez bizony a f�ld al�l j�n – t�j�koztatta Otgon.

- Te m�r csak tudod, hogy mi van a f�ld alatt, hiszen onnan j�tt�l – pimaszkodott Heinrich.

Otgon eleresztette a f�le mellett a megjegyz�st, s f�l�t a f�ldre tapasztotta.

- Hall valamit? – k�rdezte Harry.

- Valami mozgol�dik odalent.

- �s valami mozgol�dik idefent is – d�lt neki egy ny�rf�nak Heinrich.

- Honnan veszi? L�t valakit? – n�zett r� Ginny.

- Bizony�ra lesz fogad�bizotts�gunk.

- L�t valakit? – hunyor�tott James.
- M�g senkit – szegezte el�re a p�lc�j�t a n�met m�gus. – De jobb, ha szorosan magunk el�tt tartjuk a p�lc�t.

A kis csapat tagjai egy emberk�nt emelt�k a magasba p�lc�ikat. Otgon fel�llt, arca els�t�t�lt.

- B�rmelyik percben megny�lhat a f�ld alattunk.

- Errefel� nem szoktak f�ldreng�sek lenni – mondta Anne.

- Nem is a f�ldrajzi saj�toss�gokb�l ad�dik, hanem a felborult egyens�lyb�l. Mong�li�ban a v�z�z�n v�ltakozik a f�ldreng�sekkel.

- De Mong�lia nagyon messze van, az egyens�ly itt borult fel, s Nagy-Britanni�ban ennyire nem v�szes a helyzet – cs�v�lta a fej�t Albus.

- A term�szetfeletti dolgok �tjai kif�rk�szhetetlenek – magyar�zta sejtelmesen Otgon.

- Mennyire van messze a temet� bej�rata? – fordult Emilyhez Harry.

- K�r�lbel�l �tpercnyire lehet t�l�nk, Mr. Potter, de inn�t nem l�tom a k�dt�l.

- Ideje nekiv�gnunk – tett egy l�p�st el�re Harry. – Mindenki tartsa nyitva a szem�t �s a f�l�t, �s szorosan maga mellett a p�lc�t.

A kis csapat elindult azon az �ton, amely val�sz�n�leg �let�k leghosszabbnak t�n� �tja lesz. James v�letlen�l r�l�pett egy �gra, mire az apja, Teddy, Anne, Kinglon �s a k�t aurortan�cstag egy emberk�nt fordult meg, �s szegezte r� a p�lc�j�t. James felemelte a tenyer�t, hogy jelezze: megadja mag�t.

- Sose tedd el a p�lc�d – morogta Otgon.

- Csak nem szegezek p�lc�t a saj�t ap�mra? – nevetett fel James.

- Elj�het annak az ideje, hogy a saj�t nagyap�dra kell p�lc�t fognod – eml�keztette Harry.

- Az nem lesz neh�z, �gysem ismertem – cs�szott ki a fi� sz�j�n, mire Morgan hitetlenkedve felhorkant.

- Nem hiszem el, hogy ilyen �rz�ketlen vagy!

- De most mi�rt? – �rtetlenkedett James v�r�s fejjel.

- A nagyap�d!

- De nem ismertem… az ap�m sem ismerte! – v�dekezett James.

- Akkor is a nagyap�d! Az �s�d. De h�t, mit is v�rhattam t�led? – Morgan g�g�sen felszegte a fej�t, �s be�llt az el�l l�v�k k�z�.

Ginny �sszen�zett Harryvel, mindkett�j�k fej�ben ugyanaz a gondolat fogalmaz�dott meg: James mi�rt nem veszi �szre, hogy ez a l�ny �szre sem veszi, s�t egyenesen unszimpatikusnak tartja? A szerelem vak. Harry a fi�hoz l�pett, �s a v�ll�ra tette a kez�t b�tor�t�sk�nt.

- J�l vagyok – motyogta James.

- Akkor folytathatn�nk az utat? – k�rdezte Heinrich, piperk�c mozdulattal a haj�ba t�rt. – Min�l el�bb v�gezni akarok, ugyanis ez a p�r�s leveg� nem tesz j�t a hajamnak.

- A te hajadnak az tenne j�t, ha lev�gn�k kopaszra – jegyezte meg Otgon.

- Legal�bb nekem van mit lev�gni – fintorgott Heinrich.

Ebben a percben mindenfel�l sz�nes f�nycs�v�k �rkeztek fel�j�k. Harry egy mozdulattal Lily �s Albus el�tt termett, hogy pajzzsal v�dje meg �ket; Heinrich a Malfoy gyerekeket �s Emilyt vette oltalm�ba; m�g Anne �s Otgon a t�bbiek el�l vert�k vissza az �tkokat. Hatalmas csattan�ssal tal�lkoztak az �tkok a Protego b�b�jjal, majd James kil�pett Anne takar�s�b�l, �s hunyorogva pr�b�lta megkeresni t�mad�ikat.

- Nem volt b�lcs dolog kil�pned a ny�lt terepre, Jimmy – mondta Anne.

- Nem az�rt szenvedtem h�napokig a kik�pz�sen, hogy ne l�pjek a tettek mezej�re, ha elj�n az ideje.

- F�LDRE! – mennyd�r�gte Otgon.

- Mi�…? – kezdte James, de Morgan ler�ntotta maga mell�.

Ebben a percben k�k f�ny s�p�rt v�gig azon a helyen, ahol az el�bb m�g a fej�k volt �gy, mint egy kasza a f�ben.

- Te j� �g… - suttogta Lily. – Ez le is v�ghatta volna a fej�nket.

- M�g szerencse, hogy nem �gy t�rt�nt – fogta meg a kez�t Scorpius.

James lassan Morgan fel� fordult, szem�ben a h�la f�nye csillant meg.

- Megmentett�l – ny�gte �h�tattal.

- Ugyan! – Morgan zavartan elt�rte a f�le m�g� egyik sz�ke hajtincs�t.

- K�sz�n�m.

A l�ny Jamesre n�zett, tekintet�k �sszefon�dott, de nem �lvezhett�k ki a pillanatot, ugyanis a k�dben emberi alakok kezdtek kibontakozni. Harry�k felt�p�szkodtak, a gyerekeket k�rbev�ve a j�vev�nyekre emelt�k fegyver�ket. Hamarosan j�l l�tt�k az �ket k�rbez�r� csukly�sokat. Harry sz�mtalanszor �llt m�r szemben hal�lfal�kkal, de most valahogy a hideg is kir�zta, ahogy r�juk n�zett. A csukly�sok meg�lltak, majd a Harryvel szemben �ll� levette a csukly�j�t. Harry keze megremegett, amikor az apja szem�be n�zett.

- H�t nem is �r�lsz, hogy l�tsz? – sz�lalt meg James g�nyos mosollyal. – Ejnye, h�t �gy kell k�sz�ntened ap�dat?

- Nem tanulta meg az illemet – tolta h�tra a csukly�j�t Lily Potter is. – Pedig azt hittem, hogy az iskol�ban megtan�tott�k az alapvet� illemszab�lyokra, ha m�r arra nem tan�tott�k meg, hogy tisztelje a halottait.

- �n tisztellek titeket – felelte Harry, a sz�ve �sszeszorult, ahogyan az agyatlan b�bokk� var�zsolt sz�leire n�zett.

- H�t nem �gy n�z ki.

- Egy�ltal�n nem. – Lily szem�ben rideg f�ny csillant. – Elfelejtett�l minket, nem t�r�dt�l vel�nk.

- Harry nem �lhet �r�kk� a temet�ben! – csattant fel Ginny.

- Meg sem pr�b�lt�l minket visszahozni.

- A halottakat semmi sem hozza vissza – mondta Harry csendesen.

- Igen? Akkor Anabell�nak hogy siker�lhetett? � legy�zte a hal�lt, �j �letet adott nek�nk. – James hangj�b�l csak �gy �radt a rajong�s. – � b�tor volt, te pedig gy�va vagy.

- � meglopta, nem pedig legy�zte a hal�lt – jav�totta ki Harry. – Ha lett volna arra egy szemernyi es�ly is, hogy vissza tudlak hozni titeket, akkor megtettem volna.

- Hazudik – csend�lt Sirius j�l ismert baritonja. – Nagyon is j� volt neki �gy, hogy fel�ldoztuk magunkat �rte.

- H�l�tlan gyermek – sziszegte Lily. – �s most is az�rt j�tt�l, hogy visszak�ldj minket a s�t�t hal�lba. De ez nem fog siker�lni. B�ntess�k meg. Crucio!

- Protego! – k�ld�tt pajzsot keresztapja el� Teddy. – Keresztapu, szedd m�r �ssze magad!

Harry f�ldbe gy�kerezett l�bbal �llt csak egy helyben, s hal�lra v�lt arccal n�zett hol a sz�leire, hol a keresztapj�ra. Tudta, hogy a szerettei sosem v�doln�k ilyesmivel, hogy ezek az emberek nem azok, akiknek kin�znek, de most d�bbent csak r� arra, hogy igazuk van. Sosem pr�b�lta meg visszahozni �ket. Egyszer�en elfogadta a t�nyt, hogy a hal�lb�l nincs vissza�t. Pedig a vil�gon annyi mindent el lehet �rni m�gi�val, de � belenyugodott ebbe. Ebben a pillanatban m�rhetetlen�l sz�gyellte mag�t, s felt�madt lelk�ben a k�nz� lelkiismeret-furdal�s. Lehet, hogy lett volna megold�s arra, hogy visszahozhassa �ket az �l�k sor�ba, de � meg sem pr�b�lt ut�naj�rni a dolognak.

- Harry! – r�zta meg Ginny. – J�l vagy?

Ekkor m�r jav�ban zajlott az �tk�zet az inferusokkal �s a t�bbi csukly�ssal. K�sz szerencse, hogy Teddy pajzsa kitartott.

- Igazuk van, Ginny.

- M�r hogy lenne igazuk? Ezek nem is �k!

- �n meg sem pr�b�ltam.

- Harry, vigy�zzatok! – rikkantotta Neville, aki egy tagbaszakadt hal�lfal�val k�zd�tt.

- Stupor! – mondta Harry, majd visszafordult a feles�g�hez. – Elfogadtam, hogy meghaltak, nem is pr�b�ltam meg �letre kelteni �ket.

- A hal�lb�l senkit sem lehet visszahozni, nem tehett�l semmit. Harry, ezek csak manipul�lni akarnak!

- Igazuk van… Protego!

- Akkor igazuk van, �s? Vissza kell tenn�nk a jogart, ez a feladat. Teljes�ts�k, azt�n r��r�nk �let�nk h�tral�v� r�sz�ben az ut�n kutatni, hogy �letre lehet-e �ket kelteni, vagy sem.

- Azt mondtad, �let�nk, t�bbes sz�mban – sand�tott a feles�g�re Harry.

- Ha egy�tt folytatjuk tov�bb.

- Csin�ljuk meg – biccentett Harry.

�gy �k is csatlakoztak a harcol�khoz. Harry igyekezte nagy �vben elker�lni a sz�leit �s Siriust, s olyan ellenfeleket v�lasztott, akik nem a szerettei k�z�l ker�ltek ki. Egy ideig k�t hal�lfal�val k�zd�tt egyszerre, de miut�n elk�b�totta �ket �rezte, hogy valaki h�tulr�l Zsibbaszt�-ront�st k�ld�tt r�, ugyanis szinte alig �rezte a l�b�t.

- Csak nem zsibbad a l�bad, Harry?

Harry megfordult, s Remus Lupinnal tal�lta szemben mag�t. A f�rfi pont olyan volt, mint amilyennek utolj�ra l�tta, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy gonoszan csillogott a szeme.

- Finite – ny�gte Harry, mire �jb�l �rezte a l�b�t. Csakhogy �r�me nem tartott sok�ig, mivel Remus egy p�lcasuhint�ssal �gy �tkozta meg, hogy Harry �gy �rezte, mintha kezek tapadn�nak a tork�ra �s fojtogatn�k. Fulladozni kezdett, s t�rdre rogyott.

- K�nnyebb eset vagy, mint hittem – magasodott f�l� Lupin.

- Ha meg�lsz… Anabella d�h�s… lesz.

- M�r nem � akar meg�lni t�ged, Harry. Enged�lyt kaptunk, hogy v�gezhess�nk veled.

- Lehet�leg min�l el�bb – l�pett hozz�juk Tonks hatalmas vigyorral. – Hogy t�ged is visszahozhasson inferusk�nt, �s meg�lesse veled a saj�t gyerekeidet.

- Meg szeretn�d tenni, vagy �ljem meg �n a nagy Harry Pottert? – k�rdezte Remus.

- �lj�k meg egy�tt – csapta �ssze a tenyer�t Tonks.

- Itt senki sem fogja meg�lni Harryt – t�nt fel m�g�tt�k Teddy alakja. A fi� arca elsz�nts�got t�kr�z�tt, de Harry l�tta, hogy remeg a kez�ben a p�lca.

- Nocsak, p�lc�t tartasz a saj�t sz�leid ellen? – p�rd�lt meg a tengelye k�r�l Tonks. – Ez nem sz�p dolog.

- Ti nem a sz�leim vagytok. �k sosem lenn�nek ilyen ridegek.

- �rul� gyermek. – M�r Remus is a fia fel� fordult.

Teddy l�tta, hogy James �szrevette �ket, s elindul az apja fel�, hogy seg�tsen neki.

- Na, mi lesz? Nem mertek ki�llni egy �rul� gyermekkel?

- �letre sz�l� leck�ben lesz r�szed – �g�rte Remus, s a k�nz� �tkot k�ldte a fi�ra.

Am�g a Lupin h�zasp�r Teddel volt elfoglalva, addig James levette az �tkot az apj�r�l, s felseg�tette a f�ldr�l.

- J�l vagy? – aggodalmaskodott.

- Igen, k�sz�n�m, fiam.

- Ugyan, csak erre j�rtam!

Id�k�zben a k�d felsz�llt, s csillog� naps�t�s vette �t a hely�t, holott �jszaka volt. A szem�k el� t�rult a Long Barrow domb, a hely, ahol minden elkezd�d�tt, s ahol mindennek v�get kell �rnie. A domb �szaki oldal�n egy lyuk t�tongott, amelyet hatalmas k�darabok vettek k�r�l, s amelyb�l z�ld f�ny �radt kifel�. Ahogy Harry k�zelebb jutott hozz�, ki tudta venni a z�ld f�nyben �sz� lelkek alakjait, s hallotta f�jdalmas hangjukat. Anabella t�nyleg elvetette a sulykot. Tekintet�vel megkereste Albust, aki �ppen a nagyapj�val k�zd�tt. Harry vett egy m�ly l�legzetet, s �gy hat�rozott, hogy ideje szemben�znie a sz�leivel. Nem hagyhatja seg�t� k�z n�lk�l a fi�t, akkor sem, ha az olyannal harcol, akivel neki nagyon neh�z ki�llnia. Neh�z sz�vvel sietett fel�j�k, majd k�z�j�k ugrott, s egy suhint�ssal h�trarep�tette az apj�t. El�sz�r megijedt, hogy a f�rfi tal�n nagyon meg�t�tte mag�t, amikor az egyik f�nak csap�dott, de amikor az egy csataki�lt�ssal felugrott, s ism�t �tkot sz�rt r�, elhessegette mag�t�l a lelkiismerete hangj�t.

- Be kell vinnem a jogart! – ki�ltotta Albus az apj�nak.

- N�lad van a k�peny? – k�rdezte Harry.

- Igen!

- Hogy volt�l k�pes megt�madni ap�dat?! – bukkant fel Albus m�g�tt Lily. – Hogy volt�l k�pes megt�madni ap�dat, te h�l�tlan?!

- Al, hasra! – ki�ltotta Harry, s az anyj�ra szegezte a p�lc�j�t. – Protego!

Albus l�tta ahogyan a v�d�b�b�j f�nye �s a z�ld f�ny �sszecsap nem messze Harry el�tt. N�gyk�zl�bra emelkedett, �tlesett a l�bai k�z�tt, s ekkor vette �szre, hogy nagyanyja nagyon k�zel �ll hozz�. Egy hirtelen j�tt gondolatt�l vez�relve elg�ncsolta a boszork�nyt. Lilyt meglepet�sk�nt �rte unok�ja �v�n aluli �t�se, s hatalmasat esett. Annyira Harryre volt koncentr�lva, hogy a f�ld�n fekv� Albusr�l teljesen meg is feledkezett.

- �tkozott k�ly�k! – ord�totta James, s m�r r�p�tette is Albus fel� a robbant� �tkot.

- A fiamat nem hagyom! – Harry szem�ben harci t�z gy�lt, s meg�tkozta az apj�t. P�rbajuk sor�n el�sz�r k�ld�tt olyan ront�st a f�rfira, amely nagy k�rokat is k�pes okozni. Tudta j�l, hogy ez az ember m�r nem az, akinek l�tszik. �k itt mindannyian Anabella gyilkos b�bjai.

Albus Harry h�t�nak t�maszkodott, hogy v�llvetve tudjanak k�zdeni. Ez kimondottan j� taktik�nak bizonyult, ugyanis �gy k�t oldalr�l is v�dve voltak. Harryt keser�des �r�m t�lt�tte el. Egyfel�l szomor� volt az inferusok miatt, m�sfel�l viszont nagyon b�szke volt a gyermekeire. T�nyleg sokat fejl�dtek.

Am�g �k Harry sz�leivel harcoltak, addig Morgannek �s Jamesnek vesz�lyesebb ellenfele akadt Sirius Black szem�ly�ben, aki egy�ltal�n nem k�m�lte �ket.

- Sz�val � a keresztpap�d? – k�rdezte Morgan, mik�zben sajg� der�kkal pr�b�lt felt�p�szkodni, miut�n a f�rfi a f�ldh�z v�gta.

- Igen – lihegte James kit�rv�n egy piros f�nycs�va el�l.

- Tudod, �r�l�k, hogy az �n rokonaim hal�lfal�k voltak – jegyezte meg Morgan, majd esetlen�l a lefegyverz�b�b�jjal pr�b�lkozott.

- L�tod, annak is… Protego! … meg van az el�nye. Ferula!

Sirius kacar�szva h�r�totta minden �tkukat, s �gy t�nt, hogy ez m�r �gy is marad. K�ptelenek voltak fel�l kerekedni rajta. James arra gondolt, hogy esetleg Albusszal siker�lhetne legy�znie Siriust, hiszen az �ccse is olyan kik�pz�st kapott, mint �, de l�tta, hogy Albus �ppen el van foglalva a nagysz�leikkel. �gy csak Morgan maradt neki, akivel csak annyira ment, hogy siker�lt nem belehalniuk Sirius t�mad�saiba.

- Expulso! – d�rrent a f�rfi p�lc�ja, s James Morganre ugrott, maga al� temetve a l�nyt.

Morgan Jamesre pillantott, aki viszont a l�ny sz�j�t figyelte teljesen megfeledkezve a fel�j�k tart� veszedelemr�l.

- Most visszaadtad a sz�vess�get.

- Milyen sz�vess�get? – lehelte James teljesen elvar�zsolva.

- Hogy megmentettem az �leted. – Morgan arr�bb h�zta a sz�j�t a fi��t�l. – Most m�r nem tartozol.

- Mir�l besz�lsz? – James m�g mindig a l�ny sz�j�t vizslatta.

Ekkor ism�t felharsant Sirius hangja:

- Avada Kedavra!

Morgan gyorsan ell�kte mag�t�l a fi�t, �gy az �tok kett�j�k k�z� esett. James a l�k�st�l mag�hoz t�rt, s m�r k�sz�lt is az ellent�mad�sra. Ahogyan k�rben�zett, s l�tta az elkeseredett k�zdelmet, r��bredt, hogy milyen hossz� �jszak�nak n�znek el�be.

 

***

 

Anabella Watkins idegesen j�rk�lt k�rbe-k�rbe az irod�j�ban, s azon morfond�rozott, hogy hov� induljon el el�sz�r: az Azkabanba, ahonn�t t�megesen sz�ktett�k ki a rendszer ellens�geit, vagy az aurorokhoz, akik k�pesek voltak a legrosszabb id�pontot kiv�lasztani arra, hogy t�ntetni kezdjenek. A legsz�vesebben meg�lte volna az �sszes semmirekell� �rul�t, de el�sz�r is Draco Malfoyjal v�gzett volna, aki teljesen alkalmatlan mindenre. � kiemelte a mocsokb�l, megtette auror f�parancsnoknak, erre egyfolyt�ban csak a gond van vele. Meg kellett volna �lnie, v�geznie kellett volna az eg�sz �rul� Malfoy csal�ddal. Az �tkozott gyerekei pedig a Potterek oldal�n �llnak, �k sem tudj�k, hogy hol a hely�k. De neki gondja lesz mindegyik�kre. Olyan �lm�nyben lesz r�sz�k, hogy megemlegetik. Anabella megtorpant az apja fekete napl�ja el�tt, v�gigsim�tott rajta a kez�vel, s f�ld�nt�li kacag�sban t�rt ki.

- Ostoba, szerencs�tlen, vesztes idi�t�k! N�lam van minden er�, s hamarosan a jogar is visszaker�l hozz�m.

Ebben a percben Dante nyitott be az irod�ba. Testre fesz�l�, olajz�ld b�rruh�t viselt, oldal�r�l ez�stt�r�k l�gtak le, h�t�t egy szint�n olajz�ld pal�st takarta, sz�ke haj�t h�traf�zte, szem�ben harci t�z lobogott.

- L�tom, mindenre felk�sz�lt�l.

- �n pedig azt l�tom, hogy te nem. – Dante Anabella lila koszt�m�re mutatott.

- R��rek m�g.

- Szerinted t�nyleg nem lesznek olyan b�trak, hogy a Roxfort ajtaj�n kopogtassanak? – d�lt az ajt�nak a f�rfi. – Szerinted t�nyleg megv�rj�k, hogy te menj el hozz�juk? Ennyire nem lehetsz ostoba!

- Ha ostoba lenn�k, nem jutottam volna el id�ig – tette �lbe a kez�t s�rt�d�tten Anabella. – Csup�n arr�l van sz�, hogy nincsenek elegen. K�tfel� oszlottak: az egyik csapat az Azkabanba ment, a m�sik a temet�be. Ki fog elj�nni ide? T�z emberrel semmire sem mennek a seregemmel szemben.

- �s a l�zong� aurorok?

- Majd lenyugszanak, elk�ldtem Malfoyt, hogy �g�rjen nekik f�t-f�t, csak �ljenek el a fenek�k�n.

- Nem f�lsz att�l, hogy ez nem lesz el�g? Hogy gazd�t v�ltanak?

- A f�lelem el�g er�s motiv�l� er�. Rettegnek a haragomt�l.

- De a gy�l�let m�g er�sebb – eml�keztette Dante. – Nem el�g a fizet�s�k, nem adsz el�g p�nzt nekik, de j�csk�n megn�tt a dolguk. K�vetelsz, de nem ny�jtasz t�bbet. Haragudhatnak r�d.

- Nem �rdekel. Nem fogom magam p�r gyengeelm�j� miatt hal�lra ideges�teni.

Dante Anabella mell� s�t�lt, kez�t a n� v�ll�ra tette.

- Hiszen majd meg�l az idegess�g. Szorul a hurok a nyakad k�r�l, dr�ga Anabell�m, s te kezdesz �sszeomlani. Nem �gy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezted.
- Szerintem menj a fen�be! – s�p�rte le mag�r�l a f�rfi kez�t a n� g�g�sen.

Dante megragadta Anabella �ll�t, �s maga fel� ford�totta, k�nyszer�tve ezzel azt, hogy a n� n�zzen r�.

- Ejnye, nem szokt�l ilyen hisztis lenni velem. H�t �gy h�l�lod meg a m�lt �jszak�t? Ezt �rdemlem t�led?

Anabella dacosan les�t�tte a szem�t, nem volt hajland� v�laszolni.

- Szedd �ssze magad, sz�ps�ges sz�rnyetegem, k�l�nben mi fogunk mindent elvesz�teni.

- M�g, hogy mi? – horkant fel a n�. – Csak �n! Te semmit sem vesztesz, nem akarod a vil�guralmat.

- Vannak fontosabb dolgok is, mint a vil�guralom – felelte Dante sokat sejtet�en.

- Azt mondtad, hogy majd k�rni fogsz t�lem valamit a seg�ts�ged�rt. Igaz�n elmondhatn�d, hogy mire van ilyen �get�en sz�ks�ged.

- Emiatt ne f�jjon a sz�p kis fejed. – Dante egy puszit nyomott a n� feje b�bj�ra.

- Ha elmondan�d, akkor jobban meg tudn�lak �rteni – k�t�tte az ebet a kar�hoz Anabella, mik�zben a f�rfi mellkas�ra helyezte a tenyer�t. Tettetett sz�gyenl�s�ggel folytatta: - �n igaz�n tudni szeretn�m, hogy mibe ker�lnek a szolg�lataid. Lehet, hogy nem is tudom majd kiegyenl�teni a sz�ml�t.

- Nem hiszem, hogy t�ged valaha is zavart, ha valakinek tartozt�l. Meg fogod tudni adni, efel�l ne legyenek k�ts�geid.

- De Dante, �n mindent megosztok veled, de te titkol�zol. Ez nagyon nem sz�p. – Anabella elfordult, hogy nyomat�kot adjon siralm�nak.

Dante tekintete els�t�t�lt. J�l tudta, hogy mire megy ki a j�t�k. Tudta azt is, hogy valahol a n�nek igaza van, de � akkor sem akarta elmondani neki, hogy mi lesz az �ra annak, hogy a seg�ts�g�re volt. Ha elmondja a k�v�ns�g�t, akkor Anabella biztosan mindent elk�vet majd, hogy ne teljes�thess�k. Tartsd a bar�taidat k�zel, de az ellens�geidet m�g k�zelebb – tartja a mond�s, s ezzel Dante Steinhauser is marad�ktalanul egyet�rtett. �tfogta Anabella derek�t, s nyelve hegy�vel v�gigsim�tott a n� nyak�n.

- Csak nem tereled a t�m�t?

- Csup�n eszembe jutott, hogy tal�n ma mind meghalunk. Ki kellene �lvezni az utols� �r�inkat.

- �s mivel szeretn�d ki�lvezni? – A n� szembefordult a f�rfival, s fel�lt az asztalra.

- Nincs valami �tleted? – Dante a n� l�ba k�z� l�pett.

- �ppens�ggel van �tletem, nem is egy. – Anabella szenved�lyesen megcs�kolta a f�rfit, majd a kez�vel elkezdte leh�mozni Dant�r�l a nadr�got.

Dante t�rte a n� minden �rint�s�t, de lelki szemei el�tt nem Anabella arca lebegett, hanem egy sz�ke haj� sz�ps�g�. A n��, aki mindent jelentett a sz�m�ra. A n��, aki�rt b�rmit megtett volna. Keir�ra gondolva tudta csak elviselni azt, hogy ez a velej�ig romlott �s erk�lcstelen n� hozz��rjen. Musz�j volt megtennie az�rt, hogy visszakaphassa Keir�t.

Id�k�zben Anabella saj�t mag�t is megszabad�totta a koszt�mt�l, s ott �lt el�tte a fekete, csipk�s feh�rnem�j�ben, buja mosollyal.

- Ennyire futotta?

- Tess�k? – riadt fel gondolataib�l Dante.

- �jszaka ezerszer szenved�lyesebb volt�l. Csak nem vagy f�radt? – Anabella hangj�ban enyhe g�ny csillant.

Dante v�laszk�nt letolta a nadr�gj�t, az asztalra d�nt�tte a n�t, majd kem�nyen bel� hatolt. Anabella k�jesen felny�g�tt, s megmarkolta Dante haj�t. Kezdet�t vette a k�z�s utaz�suk az �r�m orsz�g�ba.

A l�gyottjuk nem tartott sok�ig, �mde ann�l viharosabb volt. Miut�n v�geztek a szem�k el� t�rult, hogy minden, ami az asztalon volt a padl�ra hullott a ruh�jukkal egy�tt.

- Mi�rt hagyunk ekkora kupit magunk ut�n folyton? – k�rdezte Anabella viccesen.

- Mert mi magunk is kupik vagyunk – v�lte Dante, majd lesz�llt a n�r�l, s az als�nadr�gja ut�n kutatott.

- Csak nem ezt keresed? – lengette meg el�tte az als�nem�t Anabella.

- Csak de – ny�lt �rte Dante.

Anabella �tny�jtotta a nadr�got, majd � is lem�szott az asztalr�l, hogy fel�lt�zz�n.

- Csatasorba �ll�tom a sereget odalent, azt aj�nlom, hogy te is �lt�zz �t.

- Komolyan azt hiszed, hogy van k�p�k elj�nni ide, a Roxfortba? – n�zett r� Anabella hitetlenkedve. – Itt semmi es�ly�k, a veszt�kbe rohannak.

- Ezek mind �nfel�ldoz� barmok – d�rm�gte Dante. – Minden v�gyuk, hogy h�si hal�lt haljanak. Idej�nnek vagy sem, �n nem akarok felk�sz�letlen�l �llni itt, amikor Rufus Order kopogtat az ajt�n.

- J�l van, ha ennyire ragaszkodsz hozz�, akkor �t�lt�z�m. De akkor sem hinn�m, hogy ide mer�szkedn�nek.

- A b�lra is idej�ttek, nem?

Anabella m�rgesen az ajk�ba harapott. Fekete folt volt sz�m�ra a b�l, ugyanis akkor t�nyleg siker�lt meglepni�k. Gy�l�lte a meglepet�seket.

- A temet�b�l semmi h�r? – v�ltott t�m�t Dante.

- Meg�rkeztek a halni v�gy�k – mosolyodott el Anabella. – Folyik a harc.

- �s nem m�sz oda?

- M�rt menn�k? – �rtetlenkedett Anabella. – Az embereim �s az inferusok elint�zik �ket. Alig egy maroknyian vannak.

- Azt hittem, hogy te akarsz v�gezni Potterrel.

- M�r nem, t�madt egy jobb �tletem. Visszahozom, �s meg�letem vele a gyerekeit. Azokat a minden l�ben kan�l kis majmokat.

- Ahhoz, hogy visszahozhasd, kell a jogar.

- Tudom, �s meg is szerzem. A hal�lfal�im elhozz�k nekem, miut�n kiiktatt�k �ket ott, m�rmint a Potter vakar�kokat lesz�m�tva. �k �lve kellenek.

- �rtem. �s a l�nyod?

Anabella szeme megvillant.

- Az a kis szajha azt is megb�nja, hogy a vil�gra j�tt.

- Igazi anyai �rz�sek – jegyezte meg Dante vigyorogva.

- Ut�lom az �rul�kat.

- �n is.

- Akkor ebben is hasonl�tunk – b�gta a n�.

Mik�zben besz�lgettek Dante teljesen fel�lt�z�tt, s m�r el is indult az ajt� fel�.

- Hamarosan �n is csatlakozom hozz�d – mondta Anabella, aki csak az als�nem�j�t viselte.

Miut�n a f�rfi elhagyta az irod�t, Anabella lehajolt a szokny�j��rt, s ekkor a kez�be akadt egy fot�. Egy f�nyk�p egy ismeretlen n�r�l.

- H�t ez meg? – kerekedtek el a szemei, majd megford�totta a fot�t. A f�nyk�p h�tulj�n olvashat� sz�vegb�l vil�goss� v�lt sz�m�ra minden. Az agya l�zasan zakatolni kezdett, tekintete els�t�t�lt. �jra meg �jra elolvasta az �zenetet. – �lel �s cs�kol a te Keir�d. �lel �s cs�kol a te Keir�d.  A TE KEIR�D?! Az �tkozott csal�! H�t t�ged akar visszahozatni velem… t�ged, Keira. Ezt akarja t�lem. – Anabella f�riam�dra elindult az ajt� fel�, �m ekkor a fekete k�nyv, amely m�r a padl�n hevert a t�bbi pap�rral egy�tt, mocorogni kezdett.

Anabella megtorpant, s felvette a k�nyvet a padl�r�l.

- Majdnem ostobas�got k�vettem el. Majdnem h�tlen lettem a tan�t�saidhoz, ap�m. Nem �szod meg ilyen egyszer�en, Dante Steinhauser. De nem �m! �n mindent megadtam volna neked, de neked ez nem volt el�g. Neked ez a sz�ke ribanc kell. – Anabella szemei – �let�ben el�sz�r – megteltek k�nnyekkel. – Ez�rt m�g megfizetsz, nagyon dr�g�n megfizetsz. �t akarod? �t akarod helyettem? Ezt a hull�t?! Akkor megkapod!

 

***

 

Tikkaszt� forr�s�g uralkodott el a temet�n, a l�buk alatt elter�l� h� lutyokk� v�ltozott. James kis h�j�n orra bukott, amikor �tugrott egy nagyobb k�darabot. M�g szerencse, hogy Teddy ott volt, hogy megfogja a karj�t.
– K�sz, testv�r – mondta James, majd visszaverte a legk�zelebbi hal�lfal� �tk�t.
Teddy nem sz�lt semmit, csak biccentett, s elsietett Ginnyhez, akit �ppen k�t inferus is a „kegyeibe” k�v�nt venni: Remus Lupin �s Tonks. Teddy a keresztanyja mellett termett, �s megfagyasztotta az apj�t.
– Ap�d ellen fordulsz, te �rul� gyermek! – fr�cs�gte Tonks v�rben forg� szemekkel. – Te mocskos kis szem�tl�da!
A fi� f�sultan s�hajtott, elege volt m�r ebb�l az eg�szb�l. A sors nem adta meg neki, hogy ismerhesse a val�di sz�leit, most pedig egy teljesen m�s oldalukat kellett l�tnia. A t�bbiek sokat mes�ltek a sz�leir�l, kiv�ltk�ppen Harry, aki mindig �h�tattal besz�lt r�luk. Elmondt�k neki, hogy a sz�lei tisztess�ges, b�tor emberek voltak, akik a j� �gy�rt adt�k �let�ket. H�sk�nt haltak meg. Az a Remus �s Tonks, akikkel most szembe kellett n�znie, nem a sz�lei voltak, s Teddy m�rhetetlen�l d�h�s volt, ami�rt Anabella Watkins ezt tette vel�k. Meggyal�zta a sz�lei holttest�t �s az eml�k�t. Ez�rt felelnie kell majd.

- Te nem vagy az any�m – jelentette ki sajg� sz�vvel.

- Akkor tal�n ez a ribanc az any�d?! – b�k�tt Ginnyre Tonks.
– H�, �n nem vagyok ribanc! – Ginny szeme szikr�kat sz�rt.
– Sokkal ink�bb � az any�m, mint te – felelte Teddy. – Stupor!
Tonks vihogva t�rt ki a var�zs el�l, Remus fel� fordult, s megpr�b�lta hat�stalan�tani a fagyaszt� �tkot, de Ginny megakad�lyozta.
– Egyed�l nem vagy olyan nagymen�? – k�rdezte Ginny.
– F�l k�zzel elb�nok mindkett�t�kkel.
– Akkor l�ssuk!
Tonks otthagyta f�rj�t, �s val�ban egyed�l sz�nd�kozott folytatni a harcot vel�k.
Am�g �k Tonksszal hadakoztak, addig James hat�stalan�tott h�rom hal�lfal�t is. Mikor megfordult, hogy �jabb ellenfelet keressen, �szrevette, hogy Morgan egy fa el�tt �ll, s a t�rd�re t�maszkodva liheg. Bizony�ra elf�radt, nem szokott hozz� ez ilyesfajta megterhel�shez. James elindult a l�ny fel�, �tk�zben elt�vol�tott m�g h�rom csukly�st. Morgan csod�lattal figyelte a fi�t, aki egykoron a lefegyverz� b�b�jn�l aligha tudott t�bbet. James Pottert, az iskola szt�rj�t, aki csak a kviddicsp�ly�n �rtett valamihez. A l�nyok b�lv�ny�t, aki az ut�bbi id�ben megv�ltozott. S ekkor d�bbent r� arra, hogy m�r egy�ltal�n nem �rez ellenszenvet ir�nta, s�t! Ahogy eln�zte a griffend�les fi�t, r�d�bbent, hogy nagyon is tetszik neki az, amit l�t. James m�r nem volt kisfi� t�bb�, er�s f�rfiv� �rett. Olyann�, akit � sz�vesen l�tott volna maga mellett. Akivel biztons�gban �rezn� mag�t. Tal�n beleszeretett? Gondolataib�l egy jeges k�z �bresztette fel, amely a tork�ra fesz�lt. Morgan ajk�t halk sikoly hagyta el, fic�nkolni kezdett t�mad�ja �l�ben, de nem b�rta ler�zni mag�r�l.
– Engedd el! – �v�lt�tte James v�szj�sl�an. – H�, t�ged m�r kiiktattunk!
– Engem sosem iktatsz ki! – nevetett fel Sirius Black, akit csak Anne seg�ts�g�vel siker�lt elk�b�taniuk.
– Ezt nem hiszem el – sziszegte James, s p�lc�t szegezett a f�rfira.
– Tedd csak el a p�lc�d, fi�, vagy a l�ny meghal.
– Engedd el! – parancsolta James, arca ell�gyult, ahogy Morgan szem�be n�zett. – Ne f�lj, minden rendben lesz.

- Milyen �rz�s hazudni, Potter? – k�rdezte Sirius g�nyosan.
– M�r megszoktam, nincs benne semmi �jdons�g. Engedd el Morgant.
– Beleest�l, mi? – Sirius gonoszan elmosolyodott. – B�rmit megtenn�l �rte?
James f�jdalmas arccal a l�nyra n�zett. J�l tudta, hogy a f�rfi meg akarja zsarolni, ismerte az ilyen j�t�kokat. Nem engedhette meg, hogy sarokba szor�ts�k.
– Nem vagyok szerelmes bel� – nevetett fel olyan laz�n, amennyire t�le telt. – M�g, hogy �n szerelemes? Ez nevets�ges!
– Ne hazudj, l�tom, amit l�tok. – Sirius k�rmei belev�jtak Morgan nyak�ba, aki felszisszent a f�jdalomt�l.
– Csak sz�rakozni akartam vele, mint a t�bbivel – t�j�koztatta James. Szerencs�re a f�llent�st t�k�lyre fejlesztette az �vek sor�n.
– Sz�val csak sz�rakozni akart�l vele – ism�telte Sirius hitetlenkedve. – Hallod, sz�ps�gem? Csak sz�rakozni akart volna veled?
James l�tta, hogy a f�rfi szor�t�sa gyeng�l a l�nyon, �gy m�g r�tett egy lap�ttal:
- Csak meg akartam d�nteni, hogy Scorpius ideges�tsem.
Morgan szem�be k�nnyek gy�ltek, majd szem�ben fell�ngolt a harag.
– Igaz�n? – g�gy�gte Sirius. – Hallottad ezt, kisl�ny? Te tudtad ezt?
- Nem. – Morgan hangja kem�ny volt.
– Akkor, ha �gy �llunk, gondolom nem b�nod, ha elt�vol�tom az �l�k sor�b�l. – Sirius az egyik kez�vel a tal�rja zseb�be ny�lt, s el�vett egy t�rt.
James agya a fegyver l�tv�ny�t�l elborult, m�r nem tudott tiszt�n gondolkodni. Teljesen elvesz�tve �nuralm�t Siriushoz rohant, s beh�zott neki egy hatalmasat. A f�rfit meglepte a fi� reakci�ja, kezei lehulltak a l�nyr�l, aki azonnal arr�bb h�z�dott. James �jra �tni k�sz�lt, �m valaki megragadta a karj�t, s a h�t�hoz szor�totta. James felki�ltott a f�jdalomt�l, Sirius Black pedig a l�ny fel� kapott.
– Hagyjon b�k�n! – szegezte r� a p�lc�j�t Morgan, majd az id�sebb James Potterre villant a szeme. – �t pedig engedje el azonnal.
– Azt nem tehetem.
– De nem �m – kontr�zott Sirius. – Meg kell nevelj�nk titeket.
– Arra ott vannak a sz�leik – csend�lt egy hang a h�tuk m�g�tt.
– Ugye nem magadra c�lozt�l? – kacagott fel James Potter. – Te m�r megbukt�l apak�nt.
– Te pedig f�rjk�nt – mondta Harry lassan.
Az apja megfordult, s ekkor vette �szre, hogy Harry maga el�tt tartja Lilyt t�szk�nt.
– K�pes vagy ezt tenni any�ddal? K�pes vagy felhaszn�lni �t? – k�pedt el James.
– A gyerekem�rt b�rmire k�pes vagyok – jelentette ki Harry elsz�ntan. K�v�lr�l roppant magabiztosnak t�nt, de odabent vihar d�lt a lelk�ben. Egyszerre �rzett sz�nalmat, d�h�t �s rem�nytelens�get. D�h�s volt, ami�rt ezt tett�k a sz�leivel, sz�nta �ket, ami�rt ilyenekk� v�ltak, s elvesztette az abba vetett hit�t, hogy megnyerhetik ezt a csat�t. M�r j� ideje k�zd�ttek, de az eg�sz sz�lmalomharcnak t�nt. Mintha sosem lenne v�ge.
James Lilyre pillantott, aki kifejez�stelen arccal meredt maga el�.
– Nehogy elengedd a k�lyk�t! – kapta fel hirtelen a fej�t. – �lj�tek meg mindegyiket!
– Ha megteszed, �n is v�gzek a feles�geddel – mondta Harry.
– Hiszen m�r halottak vagyunk – vont v�llat Sirius. – Nem �lhetsz meg egy hull�t.
– Az el�bb m�g arr�l besz�ltetek, hogy Anabella �j �letet adott. Akkor most �j �letetek van, vagy holtak vagytok? Nem mindegy.
– El�g a dum�b�l, �ld meg a k�lyk�t, James – csattant fel Lily.
– Engedd el a fiamat, apa, vagy esk�sz�m, hogy el�bb v�gzek �n any�val, mint egyet pislogn�l.
James hol Harryre, hol Lilyre n�zett. Arc�ra tan�cstalans�g �lt ki, s ez a haboz�s �bresztette r� arra Harryt, hogy az igazi apja valahol ennek az inferusnak a belsej�ben van. R��bredt, hogy tal�n m�g nem menthetetlen a dolog.
– Nem akarod meg�lni a tulajdon unok�dat – pr�b�lkozott Harry. – Nem akarod, hogy meg�ljem a feles�ged.
– �ssze-vissza besz�l, ne is hallgass r�! – morogta Lily.
– Nem vagy rossz ember, nem akarod ezt csin�lni – folytatta Harry. – Egyik�t�k sem akarja.
– Hallgass! – ord�totta Sirius.
– Tudom, hogy valahol a lelketek m�ly�n j�k vagytok. Azok vagytok, akik r�gen voltatok.
– R�gen gyeng�k voltunk, de most m�r nem gy�zhet felett�nk senki! – Lily hangj�b�l s�t�tt a megsz�llotts�g. – V�gezzetek m�r vel�k!
Sirius ism�t Morgan fel� fordult, a kez�ben megvillant a k�se. Morgan h�tr�lt egy l�p�st.
– Tudom, hogy ott vagytok valahol. Ott kell lennetek, csak �tok �l rajtatok. Megm�rgezett titeket Anabella, de ti er�sebbek vagytok n�la. K�zdenetek kell ellene.
Lily m�rgesen r�taposott Harry l�b�ra, aki kis h�j�n elengedte a meglepet�st�l.
– James, ne l�gy puh�ny, cselekedj!
– Nem akarhatod, hogy meg�lj�n minket – mondta az anyj�nak Harry. – Te nem vagy gonosz, anya. Fel�ldoztad magad, hogy engem megments, te csod�latos asszony vagy.
– Nem hat meg a h�lye dum�d – ellenkezett Lily, de Harry kihallotta a hangj�b�l, hogy elbizonytalanodott.
- Ti nemes lelk�, becs�letes, b�tor emberek vagytok, akiket csod�lok �s szeretek.

- �n is nagyon szeretek �m mindenkit – ny�gte James, akinek m�r nagyon sajgott a karja.
– Semmire sem m�sz ezzel a ny�laskod�ssal – t�j�koztatta Lily. – Mi m�r m�sok vagyunk.
– Rendben – s�hajtott fel Harry, keze lehullott az anyj�r�l.
– Mi az �rd�g�t csin�lsz?! – h�ledezett James ijedten. – Nem engedheted el �ket!
– Ez egy k�rforg�s. Egyik�nk sem gy�zhet, �gy legyen v�ge m�r egyszer �s mindenkorra. – Harry h�tr�bb l�pett az anyj�t�l, de miel�tt ezt megtette volna, egy puszit nyomott az anyja arc�ra. – Szeretlek, anya.
Lily arca el�sz�r undort, majd d�bbenetet, v�g�l pedig az arc�n addig sosem l�tott �rz�st t�kr�z�tt. A szem�b�l egyszerre elt�nt az a s�t�t, rideg m�lys�g, amely eddig jellemz� volt r�, s z�ld tekintet�be ism�t visszat�rt az �let.
– Most m�r szabadon meg�lhettek. – Harry a s�rba ejtette a p�lc�j�t.
James a f�ldre l�kte az unok�j�t, s p�lc�t tartott Harryre. Sirius �rdekl�dve figyelte az esem�nyeket, teljesen megfeledkezve Morganr�l.
– Akkor megteszem �n.
– Szerintem Lilynek kellene meg�lnie – v�lte Sirius. – � adott neki �letet, �gy duk�l, hogy � is vegye el t�le.
– Akkor tedd meg te, Lily – b�lintott James.

A n� a f�rje mell� s�t�lt, majd szembefordult Harryvel. Agy�ban l�zasan kergett�k egym�st az eml�kek, lelk�ben pedig ismeretlen �rz�sek bontakoztak ki: �r�m, meghatotts�g, szeretet.
Ahogy a tekintete egybeforrt a fi��val, meg�rtett mindent. Azonnal a f�rj�hez fordult, s megcs�kolta. James eleinte ellenkezni pr�b�lt, majd ellazultak az izmai.
– Szeretlek, James.
– �n is t�ged, Lily.
James Potter von�sai megl�gyultak, szem�ben szeretettel n�zett a fi�ra. Sirius feje egyre v�r�sebb lett a d�ht�l.
– Nem hiszem el, hogy ilyen gyeng�k vagytok! – Hangj�b�l s�t�tt a gy�l�let. – Ha ezt a mester megtudja!
- Sirius, ez nem te vagy – kezdte James lassan.
– De m�g mennyire, hogy �n vagyok! – Sirius Harry fel� haj�totta a t�rt, amely el is tal�lta volna, ha James nem �ll�tja meg a leveg�ben.
– Ezt nem is akartad igaz�n.
– M�r, hogy ne akartam volna?! – Sirius hangja hiszt�rikuss� v�lt. – Hogy merted meg�ll�tani?! Meg kell halnia!
- Sirius, ez nem te vagy. Nem akarod meg�lni az inferus m�ly�n ott van az igazi �ned.
- A rossz oldalra �llt�l.
- M�g mindig egy oldalon �llunk…
- HAZUDSZ! – b�mb�lte Sirius. – Megint el fog �rulni titeket!

- Nem fog, mint ahogyan el sem �rult sohasem.
- De igen! – Sirius a fej�t fogva a fa t�v�be rogyott, eg�sz test�ben remegett.
- Sirius, bar�tom… - James a f�rfi v�ll�ra tette a kez�t. – Nem eml�kszel a tekerg�kre? Nem eml�kszel a di�k�veinkre? A Roxfortra? A vajs�r �z�re?
- Nem… eml�kszem… semmire – dadogta Sirius, az arc�n l�tszott, hogy odabent harcol mag�val. – Sem a Roxfortra, sem a di�k�veinkre, sem a vajs�r �z�re. Csak arra, hogy meg kell �ln�nk. Ez a parancs.

- Mi�ta engedelmeskedsz te holmi parancsoknak? – k�rdezte szel�den James. – Az a Sirius, akit �n ismerek, sosem hagyn�, hogy valaki ugr�ltassa.

- Meg kell halnia – ism�telte Sirius g�piesen.

- Nem akarsz meg�lni – t�rdelt le keresztapj�hoz Harry.

- De igen! – er�sk�d�tt Sirius l�ngol� tekintettel.

Ekkor l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�ket. Harry h�trapillantott a v�lla f�l�tt (felk�sz�lve az esetleges t�mad�sra), de csak Albust l�tta k�zeledni.

- � a m�sik kisunok�m – csillogott Lily szeme.

- �leld is magadhoz mindj�rt! – g�nyol�dott Sirius.
- Tapmancs, t�rj vissza k�z�nk – r�zta meg James. – Er�sebb vagy b�rmely inferusn�l.

- Nem vagyok Tapmancs! – Sirius hangja s�r�ss� v�ltozott. – Nem tudom, ki az a Tapmancs! Meg kell halniuk!

Albus kotor�szni kezdett a zseb�ben, s �tny�jtott nagyapj�nak egy r�gi pergament. James arca felragyogott, amikor a kez�be vette.

- Az hogy ker�lt hozz�d, Albus? – k�rdezte fi�t Harry.
- Elhoztam James szob�j�b�l, h�tha sz�ks�getek lesz r�, amikor a Roxfortba mentek.

James kihajtogatta a pergament, majd megb�kte a p�lc�j�val:
- Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok. – Miut�n megjelent a Roxfort t�rk�pe, James Sirius orra al� dugta a pergament. – Erre csak eml�kszel, Tapmancs.
- Mi ez?
- A Tekerg�k T�rk�pe – suttogta �h�tattal James.
Sirius remeg� k�zzel meg�rintette a pergament, amelyb�l vajsz�n� f�ny sz�llt fel. Sirius teste r�zk�dni kezdett, majd abbahagyta a remeg�st, s szem�b�l elt�nt a s�t�ts�g.
- A Tekerg�k T�rk�pe.
- Bizony, a mi t�rk�p�nk. Bar�ts�gunk z�loga.
Sirius s�rni kezdett, James pedig mag�hoz �lelve babusgatta ak�rcsak egy gyereket.
- J�l van, tudom. M�r v�ge van, Tapmancs.
- Annyira sajn�lom…
- Semmi gond – cs�v�lta a fej�t James. – A f�, hogy visszakaptunk.
- Bocs�ss meg nekem, Harry – emelte tekintet�t a keresztfi�ra Sirius.
- Ink�bb ti bocs�ssatok meg, ami�rt hagytam id�ig fajulni a dolgokat.
- Nem tehetsz r�la, kisfiam – vonta mag�hoz fi�t Lily.
- Hogy t�rhettek vissza? – sz�lalt meg Morgan elk�pedve.
- �gy v�lem, azzal a m�gi�val, amely a leger�sebb a f�ld�n – felelte James.
- A szeretet erej�vel – pontos�tott Lily.
- Akkor most m�r felkelhetek? – k�rdezte James, aki m�g mindig a s�rban hasalt.

- Te m�g mindig ott fekszel? – tette cs�p�re a kez�t James. – Hihetetlen egy k�ly�k vagy! K�pes vagy ott fetrengeni?
- Te meg k�pes volt�l kis h�j�n elt�rni a karomat? – v�gott vissza James.
- Szerintem r�d �t�tt – jegyezte meg Sirius nevetve.

- Szerintem meg r�f�rne egy kis apai szigor. – James jelent�s�gteljesen Harryre n�zett.

- Te sem volt�l szigor� apuka, am�g �lt�l – mutatott r� Lily. – Harry is ilyen lenne, ha te nevelted volna.

Albus el�sz�r az apj�ra, majd a b�tyj�ra n�zett, nem tudta elk�pzelni, hogy az apja olyan legyen, mint James.

Lily megjegyz�se el�sz�r elhallgattatta a t�rsas�got, majd mindny�jukb�l kit�rt a nevet�s.

- Dumbledore-nak igaza volt – �llap�totta meg Sirius. – A szeretetn�l nincs nagyobb er�.

- Ha m�r az �reg f�szern�l tartunk – kezdte James.
- Fiam! – sz�lt r� Harry. – T�bb tiszteletet.

- Ok�, sz�val, most nem valami szeretetteljes a tev�kenys�ge. – James �szak fel� mutatott az ujj�val.
A t�bbiek k�vett�k a tekintet�t, s azt l�tt�k, hogy az �sz m�gus is csatlakozott a harcol�khoz, csakhogy �ppen Lilyvel �s Scorpiusszal k�zd�tt, akik m�r csaknem megt�rtek a t�z�rv�nye s�lya alatt. Harry nagyot nyelt, semmi kedve sem volt megk�zdeni a m�gussal, de nem hagyhatta v�dtelen�l a l�ny�t.
- Dumbledore-t b�zz�tok r�nk – sz�lalt meg Harry helyett James. – Vigy�tek vissza a jogart.
- Rendben – egyezett bele Harry. – Induljunk.
Az �tjuk a s�rbarlangig nem volt z�kken�mentes, ugyanis a hal�lfal�k �szrevett�k, hogy merre tartanak, s r�juk �sszpontos�tottak.

- Tartsd fel �ket, apa! – kiab�lta James, mik�zben h�r�tott egy k�nz��tkot.

Harry Albusra n�zett, aki meglengette el�tte a l�thatatlann� t�v� k�penyt.
- Nem lesz semmi baj – pr�b�lta megnyugtatni az apj�t.
- Obstructo! – rikkantotta Harry. – Nekem kellene visszatennem a jogart.

- A j�slat nem… Stupor… r�lad… Protego… sz�lt! – ellenkezett Albus. – Nekem kell megtennem, apa, te is tudod.

- Nem akarlak elvesz�teni.

- Ez�rt van n�lam a k�peny. – Albus sebesen elindult a temet� bej�rata fel�.

James h�tulr�l fedezte az �ccs�t, s miut�n hat�stalan�tott egy alacsony hal�lfal�t, tekintete ism�t megtal�lta Morgant, aki egy hal�lfal� el�l menek�lt. Ekkor t�madt egy �tlete.
- V�rj egy kicsit, Al. Morgan! Haszn�ld a gombot!

- MI? – �rtetlenkedett a l�ny.
- Amit George adott!
A l�nynak ekkor jutott esz�be a gombocska. El�kotorta a zseb�b�l, s �gy tett, ahogy a fi� tan�totta, majd h�trahaj�totta a v�lla f�l�tt. Az �ld�z�j�t elnyelte a semmib�l t�madt g�d�r.

- Sz�vesen! – James sz�npadiasan meghajolt.

- Ez a legkevesebb azok ut�n, amit mondt�l, Potter – v�gta oda a l�ny m�rgesen.

- Ezt hogy �rted? – kerekedtek el a fi� szemei.
- �gy, hogy egy hazug kis szem�tl�da vagy! – Morgan s�rt�d�tten elfordult, s elindult a b�tyja fel�.
James csak �llt ott f�ldbe gy�kerezett l�bbal, amikor �rezte, hogy valaki er�sen meg�ti a tark�j�t. Ebben a percben elhom�lyosult el�tte a vil�g.
Albus a b�tyj�hoz rohant, elr�p�tette a Jamest megt�mad� Remust,s r�zogatni kezdte a b�tyj�t, de az meg sem mozdult.
- Seg�thetek, Albus? – l�pett hozz� Emily.
A l�ny tiszta s�r volt �s v�r, amely arra engedett k�vetkeztetni, hogy bizony � is kivette a r�sz�t a harcb�l. Albus k�rben�zett, s azt l�tta, hogy minden csal�dtagja �ppen el van foglalva a maga gondj�val, neki pedig seg�ts�gre volt sz�ks�ge.
- H�zz pajzsot k�r�nk. – Ez volt az els� mondat, amit a l�nynak c�lzott, mi�ta elj�ttek a Roxfortb�l.
Emily boldogan eleget tett a k�r�snek, Albus pedig megn�zte, hogy b�tyja �l-e m�g. Legnagyobb �r�m�re �rezte az arc�n James lehelet�t.
- Szerencs�re nem esett komolyabb baja – f�jta ki mag�t megk�nnyebb�lten.
- Tal�n ha v�zzel locsoln�d meg – vetette fel Emily halv�ny mosollyal az arc�n.
- J� �tlet. – Albus Jamesre szegezte a p�lc�j�t. – Aquamenti!

James pr�szk�lni kezdett a v�zt�l, de legal�bb mag�hoz t�rt.
- J�l vagy? – hajolt f�l� Albus aggodalmas arccal.
- Morgan nem szeret… - d�rm�gte James m�g mindig csukott szemmel.
- Mi?
- Nem szeret…

Albus ism�t megr�zta a fi�t, majd az arc�ba l�vellt m�g egy sug�r vizet.
- H�! Az�rt nem akarok v�zbe f�lni! – pattantak fel James szemei.

- Legal�bb tiszta lett�l – nevetett fel Albus, mik�zben talpra seg�tette b�tyj�t.

- Nagyon vicces! – tettetett s�rt�d�tts�get James, majd �szrevette Emilyt. – Na, mi a helyzet, akkor megint � lesz a s�gorn�m?
- �n ezt nem �lem t�l, Jimmy – vallotta be Albus csendesen.
- Dehogynem! N�lad a k�peny.

- De �rzem, hogy meghalok, hogy nem seg�t.
- Ugyan! – v�gta h�tba James. – Nincs olyan szerencs�m, hogy egyed�l �r�k�ljek.

- M�rt egyed�l? Ott van m�g Lily is.

- De �t apa �gyis kitagadja Malfoy miatt.

- De hiszen apa elfogadta m�r Scorpot!

- Csak a h�bor� miatt. Amint b�ke lesz, bel�tja, hogy csak r�m sz�m�that. – James g�g�sen kih�zta mag�t.

- Te h�lye vagy – cs�v�lta a fej�t rosszall�an Albus. – T�nyleg nagyon h�lye vagy.

- Tudom, de ez visz el�re! – kacsintott r� James.

- Majd �n visszaviszem a jogart – sz�lalt meg Emily.

A fi�k egyszerre szegezt�k r� a tekintet�ket.

- �n hoztam el, �n viszem vissza.

- A j�slat r�lam sz�l.

- De nem engedhetem meg, hogy meghalj. – Emily szem�ben furcsa f�ny csillant. – Miattam van ez az eg�sz, legal�bb hadd pr�b�ljam meg.

- Ha bem�sz oda, meghalsz – eml�keztette James. – Fel�ldozn�d magad az �cs�m trollszaros �let��rt, mikor nem is tudod, hogy siker�l-e?

- Igen.

Albus f�rk�sz� pillant�st vetett egykori bar�tn�j�re, majd hat�rozottan �gy sz�lt:
- �n viszem vissza, �s k�sz. �rt�kelem az aj�nlatod, Emily, de nem kock�ztathatunk.

- Az eg�sz egy nagy kock�zat. Senki sem garant�lja, hogy sikerrel j�rsz. Egy j�slatra nem alapozhatunk.

- Nincs m�s v�laszt�sunk.

- Hadd vigyem vissza �n. J�v� szeretn�m tenni csal�dom minden b�n�t.

- Azzal m�r elk�st�l, tubic�m.

Emily r� sem heder�tett Jamesre.

- �rtem nem k�r, ha meghalok, �gysem hi�nyozn�k senkinek sem. De neked ott vannak a sz�leid, a testv�reid… �s… az a l�ny.

- Engedn�d, hogy m�ssal legyek boldog?
- Csak m�ssal lehetsz az, �n m�r elj�tszottam a bizalmadat. – A l�ny arc�n v�gigfolyt egy k�nnycsepp, de gyorsan let�r�lte. – Nem akarok olyan vil�gban �lni, ahol te nem vagy.

Albus egy pillanatig habozott, majd s�lyos l�ptekkel folytatta �tj�t a bej�rat fel�.

- Nekem kell megtennem – kiab�lta h�tra. – Fedezzetek.

James arca megvonaglott, de az�rt teljes�tette �ccse k�r�s�t. H�la James, Emily, s a k�s�bb csatlakoz� Anne seg�ts�g�nek, Albus el�rte a bej�ratot. Hatalmas sz�lvihar pr�b�lta visszafel� l�kni, de � megkapaszkodott az egyik hatalmas k�falban. M�g egyszer utolj�ra h�tran�zett, hogy egy utols� pillant�st vethessen a szeretteire, majd betette a bal l�b�t a ny�l�son.

- Albus! – rogyott t�rdre Emily. Nem b�rta tov�bb, kit�rtek bel�le a k�nnyek.

James megsemmis�lten t�rdelt le a l�ny mell�, �s �lelte mag�hoz.

- Visszaj�n. Vissza kell j�nnie.

 

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s