Dante pr�ba el� �ll�tja James�ket. A k�rd�s m�r csak az, hogy siker�l-e t�ljutniuk rajta. 

 

James �s Lily egy �rva sz�t sem sz�ltak a t�bbieknek Anabella l�togat�s�r�l, szorgalmasan tanultak Dant�t�l, s minden napjuk ugyan�gy telt. M�r azt sem tudt�k, hogy milyen h�napot �rnak, �gy �sszemos�dtak a hetek. Gyan�tott�k, hogy december hav�ban j�rhatnak, mivel h�rom m�teresre n�tt a h�takar�, de itt �szakon neh�z volt meg�llap�tani csak a h� alapj�n. Dante k�kem�ny �s k�ny�rtelen mesternek bizonyult, a gyerekek minden �ldott nap hullak�nt zuhantak az �gyukba, s csup�n p�r �r�t aludhattak, mert a f�rfi meg sem v�rta a hajnalt, m�r �jjel h�rom �rakor �bresztette �ket. James �s Albus minden nap az �tkez�st v�rt�k, nem a f�rtelmes di�t�s �tek (Dante szerint �p testben �p l�lek, s az eddig fogyasztott �teleik eg�szs�gtelenek voltak), hanem Jade miatt, ugyanis csak az asztal mellett tal�lkozhattak a l�nnyal. Jade �ltal�ban az apj�val tart�zkodott a kast�lyban, a Kor�nt �s n�p�k hagyom�nyait tanulm�nyozva, vagy �ppen a t�volb�l figyelte a kik�pz�st. Leny�g�zte az a fegyelem, amellyel James mag�ba sz�vta a tud�st. Eddig a fi�t lobban�kony, s szinte ir�ny�thatatlan embernek ismerte meg, de az ut�bbi egy h�napban t�nyleg rengeteget fejl�d�tt. �gy t�nt, mintha hajtan� valami bels� t�z. Jade ezt nem is tartotta k�l�n�sebben furcs�nak, ugyanis az �desapja elmondta neki, hogy amikor visszat�rt a Steinhauser birtokra, l�tta, hogy Dante Anabell�val besz�l, majd azt is �szrevette, amikor James �s Lily a semmib�l bukkantak fel a folyos�n, s siettek a szob�jukba. Jade biztosra vette, hogy James �s Lily l�tt�k a n�t, s most Jamesben �jj��ledt a bossz�v�gy. A l�ny nem tartotta helyesnek a lelket fel�rl�, negat�v �rzelmeket, de a lelke m�ly�n nagyon is meg�rtette a fi�t �s a testv�reit. Az a n� megal�zta �ket, t�nkretette az �let�ket.

- Szia – �bresztette fel r�vedez�seib�l egy hang.

Jade, aki eddig az egyik ablakp�rk�nyon �cs�rg�tt �s kib�mult a h�fedte t�jra, most megfordult. Albus �llt el�tte k�bult, csupa piszok arccal, verejt�kezve.

- V�ge a mai edz�snek?

- Igen, h�la az �gnek. Ma k�l�n�sen kem�ny volt a Lord. Veled minden rendben?

- �, igen, h�t hogyne. Meglep, hogy ezt k�rdezed, Albus, hiszen nem �n veszek r�szt neh�z kik�pz�sen.

- Ez igaz, de olyan hallgatag vagy mostan�ban… csak tudni akartam, hogy nem-e az miatt, amit mondtam?

A l�ny �rtetlenkedve n�zett r�.

- Tudod, hogy mit �rzek ir�ntad.

- Nem, az egy�ltal�n nem zavar. – Jade a feje b�bj�ig elv�r�s�d�tt, �szint�n �r�lt annak, hogy m�g a sz�j�t is eltakarta t�rt feh�r kend�je, �gy a fi� nem l�thatta zavar�t. – Csak mostan�ban gyakran merengek az �letr�l.

- Az �letr�l? �s mire jutott�l?

- Arra, amit m�r r�gen megmondtak a b�lcsek. Allah �tjai kif�rk�szhetetlenek.

- Nem igaz�n �rtelek.

- Ne gondolj semmi eget renget�re, Albus, csup�n r��rek gondolkozni. Tudod, sosem hittem volna, hogy egy �gynevezett hitetlen kelti majd fel az �rdekl�d�sem, s felmer�l bennem, hogy tal�n a m�sik kult�ra k�zelebb �ll a sz�vemhez, mint a saj�tom.

- �s �n lenn�k az a hitetlen? – k�rdezte a fi� rem�nykedve.

- Igen valamilyen szinten.

- Mi az, hogy valamilyen szinten?

- Albus, k�rlek, ne faggass err�l. M�g magam sem tudom, hogy mennyivel �rzek t�bbet ir�ntad, mint az ir�nt a m�sik ir�nt, akinek a nev�t nem mondom el a te �rdekedben.

Albus �sszer�ncolta a homlok�t, majd suttogva ejtette ki a szavakat:

- James az.

- Albus…

- Csak � lehet, mert m�s hitetlen fi� nincs itt. Hacsak nem a mester tetszik neked, de nem hinn�m, hogy az id�sebbekre bukn�l.

- K�ny�rg�m, Albus, Allahra! Ne k�rdezz.

- Meg�rten�m, ha vonz�dn�l a b�ty�mhoz, minden l�nynak tetszik. Nem zavar engem – mondta Albus, de �rezte, mint zsugorodik �ssze a sz�ve. – T�nyleg meg�rtem. Akkor ink�bb besz�lj�nk a hitedr�l �s a kult�r�dr�l. Szerintem csak az�rt gondolod azt, hogy a mi vil�gunk jobban tetszik neked, mert a mi�nk szabadabb. Viszont azt nem �rtem, hogy mi�rt �bredt�l most r� erre, hiszen Franciaorsz�gban v�gezted a boszork�nyk�pz�t.

- Arab k�l�n iskol�ba j�rtam, nem �rintkezhettem a k�lvil�ggal. Szigor� szab�lyok szerint �lt�nk.

- �gy m�r vil�gos. De �n akkor sem hinn�m, hogy hitet szeretn�l v�ltani. Ha ez vigasztal, nekem meg a ti vil�gotok a szimpatikusabb. Azt hiszem, csak az �jdons�g var�zsa vonz minket.

- Meglehet – mosolyodott el a l�ny.

L�ptek zaja �t�tte meg a f�l�ket, �ppen James s�t�lt a f�rd�szob�b�l visszafel� barna k�nt�sben, a v�ll�n nyugtatva a f�rd�leped�j�t.

- Mi ez a kupaktan�cs itt?

- Csak besz�lgett�nk – mondta Albus, de amikor l�tta, hogy a b�tyja milyen pajz�n tekintettel m�ricsk�li a l�nyt, flegm�n hozz�tette: - Mi�rt? Tal�n tilos?

- Nem, nem tilos. R�d f�rne egy kis f�rd�, �cs�m – fintorodott el James. – Csoda, hogy a h�lgy nem �jult el a szagodt�l.

Albus elv�r�s�d�tt.

- Szerintem Albusnak nincs szaga – kelt a fi� v�delm�re a l�ny. Jad�t b�ntotta James megjegyz�se, ez�rt gyorsan tov�bb f�zte a mondatot: - Viszont te csak �gy illatozol. Allahra, m�g a halottak is felkeln�nek a s�rjukb�l.

- Ezt b�knak veszem – James a l�ny feje melletti falr�sznek t�maszkodott, �gy az arcuk nagyon k�zel ker�lt egym�shoz.

- Szerintem ink�bb ne besz�lj�nk felt�madt hallottakr�l. – Albust kir�zta a hideg. – Olvastad apa level�t, James?

- Amelyben arr�l �r, hogy a sz�lei �s a t�bbi hulla visszat�rtek?

- Nagyobb tiszteletet is tan�s�thatn�l a csal�dtagjaid ir�nt – jegyezte meg Jade. Gy�l�lte, ha valaki nem b�nt kell� tisztelettel a felmen�ivel.

- M�g ap�m se ismerte �ket, nemhogy �n! – v�dekezett James. – Hogy tisztelhetn�m �ket, ha nem is tudok r�luk semmit sem?

- A nagymama nagyon b�tor asszony volt – t�j�koztatta Albus. – � �s a t�bbiek fel�ldozt�k magukat. Ha �k nincsenek, s kiv�ltk�pp a nagyi, akkor most te sem lenn�l itt. Ennyit az�rt tudhatn�l.

- J�l van, na. Bocsesz!

- Akkor ezt megbesz�lt�k – konstat�lta Albus, majd arra gondolt, hogy t�nyleg el kellene mennie f�rdeni. Oda is akart menni, amikor megl�tta a l�nyt, �s minden terv�r�l megfeledkezett. Viszont nem akarta kettesben hagyni Jad�t a b�tyj�val.

- Na, akkor nem m�sz f�rdeni? – n�zett r� James v�rakozva. – Nemsok�ra vacsora, �s nem j�hetsz le ilyen piszkosan.

Jade is k�rd� tekintettel n�zett r�. Nincs mese, el kell mennie f�rdeni. Egyed�l kell hagynia Jamest a l�nnyal. A gondolatra egyszerre lett m�rges �s szomor�.

- Megyek – jelentette ki, s elindult a f�rd�szoba fel�.

- Tudod, Jade, azon gondolkodtam, hogy tudod �n olyan szabad vagyok, mint a mad�r, �s tudtommal neked sincs senkid. Sz�val mi lenne, ha a te meg �n mi lenne?

- Tess�k?

- Ha �sszerakn�nk azt, amink van.

- Tess�k? – Jade arca elfeh�redett. A fi�r�l alkotott pozit�v k�pe darabokra hullott. Most � t�nyleg arra c�loz? – Arra gondolsz, hogy legy�nk egy�tt �gy?

- �gy, �gy, am�gy, mindenhogyan – kacsintott r� James, majd k�zelebb hajolt, hogy megcs�kolja a l�nyt.

Jade agy�ban a gondolatok v�szj�sl�an cik�zni kezdtek, nem akarta elhinni, hogy James t�nyleg ennyire szemtelen.

M�r az ajk�n �rezte a fi� lehelet�t…

Van k�pe meg sem v�rni a v�lasz�t!

Micsoda sz�rny�, sz�rny� modor!

Jade egy j�l ir�nyzott mozdulattal pofon v�gta a fi�t, hogy csak �gy visszhangzott az �t�st�l a folyos�. Albus �ppen akkor �rt a f�rd�ajt�hoz, amikor a csattan�s visszhangzott, gyorsan visszafutott Jad�hoz �s a b�tyj�hoz. Amikor megpillantotta a piros teny�rnyomot a b�tyja arc�n, r�gt�n tudta, hogy mi is t�rt�nhetett. �ktelen haragra gerjedt, s megragadta Jamest a k�peny gall�rj�n�l fogva.

- Mi a fen�t mondt�l neki?!

- Albus – fogta meg a kez�t Jade. – Hagyd.

- Mit mondt�l?!

- Csak megk�rtem, hogy j�rjon velem.

- Ez�rt nem �thetett meg. Mit mondt�l m�g?

- Semmit… na, �csk�s, engedj m�r el!

- Mit mondott, Jade? – k�rdezte a l�nyt�l b�k�sebb st�lusban.

- Hogy rakjuk �ssze azt, amink van – b�kte ki Jade enyhe p�rral az arc�n. – �s meg sem v�rta a v�laszt, meg akart cs�kolni.

- Mi rossz van abban? – �rtetlenkedett James. – Gondoltam, nyomat�kos�tom az aj�nlatomat.

- Aj�nlatot? AJ�NLATOT?! Hogy mondhattad azt neki, hogy rakj�tok �ssze azt, amitek van?

- Ez csak egy tr�f�s verzi�ja a „leszel a bar�tn�m” – nek – v�dekezett James. – Nem akartalak megb�ntani.

- �n azt hiszem – kezdte a l�ny. – Albus, azt hiszem, f�lre�rtettem. K�rlek, ne b�ntsd �t. �n azt hittem, hogy valami olyasmire gondol.

- Olyasmire? Mire? – k�rdezte Albus.

- H�t aff�le testi �rintkez�sre. – Jade belepirult a mondatba. – F�lre�rtettem, sajn�lom.

- Nem a szexre c�loztam, Jade – mondta James. – Csak olyan �rtatlan kis j�r�sra.

- M�r tudom, �s sajn�lom. – Jade az arc�ra szor�totta a kez�t. – Ez annyira k�nos!

- Megbocs�tok, sz�ps�gem – g�gy�gte James. – R�d nem tudn�k haragudni.

- J�l van. – Albus elengedte a b�tyj�t.

- �n most ink�bb megyek! – Jade �gy futott el, mintha kergetn�k.

- � m�sik vil�gb�l j�tt, te agyal�gyult. Nem cs�kolhatod meg csak �gy!

- J�l van, na. – James arra a helyre tette a kez�t, ahol a l�ny meg�t�tte. – Er�s keze van, az m�r egyszer biztos. De figyelj, Al, egy valamit nem �rtek. Mi�rt v�ded �gy, mintha a csajod lenne?

Albus zavartan elkapta a tekintet�t.

- H�t, mert… mert…

- Csak nem tetszik neked? – sand�tott r� James.

- Kicsit.

- Annyira nekem is. Akkor, gy�zz�n a jobbik!

- Hogyan? – k�pedt el Albus.

- Csak nem k�pzelted, hogy lemondok egy ilyen d�g�s csajr�l?

- Nem is az eseted, James. Te a mutat�s l�nyokat szereted. Jade nagyon szer�ny.

- Egy tal�ny az a l�ny, �s �n szeretem a rejt�lyeket. Akkor, megm�rk�z�nk �rte?

- �s Morgan?

James arc�r�l lehervadt a vigyor. Arra a visszat�r� �lomra gondolt, amelyben tal�lkozik a l�nnyal, s amikor f�rfik�nt bizony�tania kellene, � kudarcot vall. A gyomra g�rcs�sen �sszer�ndult. Gy�l�lte ezt az �lmot, s majdnem minden h�ten el�j�tt, csak nem �rtette, hogy mi�rt.

- Az a csaj r�m sem bag�zik, �s am�gy is a rossz oldalon �ll az apja.

- �s?

- Mi �s? Szerinted apa mit sz�lna, ha �sszekavarodn�k Draco Malfoy l�ny�val?

- Ne t�gy �gy, mintha valaha is �rdekelt volna, hogy apa mit sz�l a dolgaidhoz.

James megnyalta az ajka sz�l�t. Felderengett el�tte az apja k�pe. Nem, sosem t�r�d�tt azzal, hogy Harry mit tart j�nak vagy rossznak.

- Fi�k, �r�l�k, hogy itt vagytok mind a ketten – csend�lt egy hang a h�tuk m�g�tt.

- Mester! H�t visszaj�tt Angli�b�l?

- Igen, �tadtam a hajsz�lat Rufusnak – felelte az arab m�gus. – Figyeljetek r�m, Dante Steinhauser t�j�koztatott, hogy holnap vizsg�zni fogtok.

- Mi? – d�bbent meg James. – Nek�nk egy sz�t sem sz�lt err�l.

- Tal�n nem is fog, ez�rt mondom el �n. Nem tudom, hogy mi lesz a pr�ba, de a Lordt�l ne sz�m�tsatok t�l sok j�ra.

A fi�k nagyot nyeltek.

- Rendben, k�sz�nj�k, mester. Van valami �j h�r az inferusokr�l?

- Nem, az�ta nem l�tt�k �ket.

 

***

Ron a f�ld�n fek�dt, s nyakig havas volt, a p�lc�ja pedig a magasban rep�lt egy finom n�i k�z fel�. A h�lgy elkapta a p�lc�t, s arc�n diadalittas mosoly ter�lt sz�t. A k�r�l�tt�k �ll�k l�legzetvisszafojtva figyelt�k a jelenetet.

- �m a tan�tv�ny legy�zte a mester�t – sz�lalt meg Rufus Order a ring sz�l�r�l. – Gratul�lok, Mrs. Weasley.

- K�sz�n�m, uram – b�lintott Hermione.

Ron felt�p�szkodott, s sz�gyenkezve lem�szott a ringr�l.

- H�t, b�tyusk�m, t�ged alaposan helybenhagytak – kuncogott Ginny gonoszk�san.

- Dugulj be, Ginny – morogta Ron.

- H�, nyugalom, ez nem sz�gyen, Ron – nyugtatta Harry. – Nem g�z kikapni a jobbt�l.

- De Hermione mi�ta jobb n�lam?! – csattant fel Ron. – Hiszen ami�ta auror vagyok sokkal jobb vagyok n�la. �n tan�tottam az elm�lt hetekben is!

- Hermione nagyon tehets�ges, mindig is az volt – eml�keztette Harry. – Ne morogj m�r, ink�bb �r�lj a feles�ged gy�zelm�nek.

- Ron, nagyszer�en harcolt�l – �rt mell�j�k Hermione.

- De te jobb volt�l.

- Ugyan! Csak sokat gyakoroltam.

- Papi, legy�z�tt a mami? Ez nagyon g�z! – jelent meg Rose is.

- Ne akard, hogy szobafogs�gra �t�ljelek! – fenyeget�z�tt Ron.

- Most t�nyleg ennyire kibukt�l? – komorodott el Hermione.

- Te nem bukn�l ki a helyemben? Legy�z�tt a tulajdon nejem!

- Sajn�lom, ha szerinted csak a feles�gszerepre vagyok j�. – Hermione s�rt�d�tten elvonult Ginny k�s�ret�ben.

- M�g neki �ll feljebb? – k�pedt el Ron. – Engem al�ztak meg!

- Ne hisztizz m�r – sz�lt r� Harry. – Ink�bb menj, �s k�rj bocs�natot.

Ron a feles�ge ut�n b�mult, majd �gy sz�lt:

- Igazad van, megyek is m�r.

- Mr. Weasley mindig is lobban�kony volt – l�pett Harry mell� Rufus. – Ez aff�le Weasley von�s lehet, mert a feles�ge is lobban�kony, a fi�r�l, Jamesr�l nem is besz�lve.

- Igen, ebben igaza van. Hallott valamit a gyerekeimr�l mostan�ban?

- Szorgalmasan tanulnak, ne agg�djon miattuk, Harry. Aprop�, megszerezt�k Dante bar�tunk hajsz�l�t, �gy el tudjuk k�sz�teni a Sz�zf�l� f�zetet.

- Ki fogja meginni?

- Az itt jelenl�v�k k�z�l sokat magammal szeretn�k vinni a f�zet seg�ts�g�vel. Sz�mos hal�lfal� kivonat�t megszereztem m�r, de Dant�� a legfontosabb, mert Anabella k�l�n�s figyelmet ford�t r�. A b�l alatt fogjuk visszaszerezni a Hal�l jogar�t, s mag�nak �s a bar�tainak az lesz a feladata, hogy elterelje Anabella figyelm�t.

- Nem lesz neh�z Dantek�nt, ha Anabell�t annyira �rdekli.

- �n leszek Dante, Harry, nem maga.

- �n azt hittem…

- Jobbnak l�tom ezt a feladatot nem mag�ra b�zni. Mag�ban forr a bossz�v�gy, ide higgadt fej kell.

- Mi�rt olyan fontos Anabell�nak Dante?

- Egyr�szt, hogy kik�pezze a hadsereg�t, m�sr�szt, v�lem�nyem szerint l�ngra lobbant �szaki bar�tunk ir�nt.

- L�ngra lobbant? – Harry hangj�ban g�ny csend�lt. – � k�ptelen szeretni, olyan, mint az apja.

- Ez majd kider�l – mondta a m�gus. – M�r csak p�r nap �s �j szakaszba �r a harcunk.

Rufus lass� l�ptekkel elindult vissza a kast�ly fel�, Harry pedig merengve n�zett ut�na. Meg volt gy�z�dve arr�l, hogy neki kell majd felvennie Dante Steinhauser alakj�t, s m�r megb�k�lt a gondolattal, s�t! �r�lt is annak, hogy v�gre m�resre tan�thatja Anabell�t.

 

***

 

Hatalmas j�gfal tornyosult el�tt�k, s hi�ba vettek fel bund�s tal�rt, �rezt�k, amint a hideg �tj�rja a test�ket. Lily feln�zett a j�gfal tetej�re, s arra gondolt, hogy vajon mi v�r r�juk azon t�l.

- Alohomora! – rikkantotta Dante Stainhauser, mire a j�gfalb�l egy ajt� k�rvonalaz�dott ki.

- Mi a feladat? – k�rdezte James.

- T�l�lni – vigyorgott a m�gus.

- Az roppant egyszer� – d�rm�gte James, �s �tl�pte az ajt� k�sz�b�t. Amint a l�ba a j�gpadl�ra �rt, megcs�szott �s hanyatt esett.

- Rem�lem, hogy ez a kezdet nem fogja t�kr�zni a vizsg�tok eredm�ny�t – jegyezte meg Dante megvet�en.

James egy v�llr�nd�t�ssal reag�lt a f�rfi mondat�ra, majd megpr�b�lt fel�llni, de �jra elesett.

- Menjetek ti is be – parancsolt a t�bbiekre a f�rfi.

Albus �s Lily kelletlen�l elindultak befel�, �vatosan, a j�gfalnak t�maszkodva. Amikor mind a ketten az ajt� m�sik oldal�n voltak, az becsuk�dott m�g�tt�k, majd eggy� v�lt a fallal. Lily tett egy l�p�st el�re, amelynek az lett az eredm�nye, hogy a b�tyja �l�be zuhant.

- Nagyszer�, itt minden csupa j�g, fel�llni sem tudok! – dohogott a fi�. – A m�ltkor a sivatag, most meg ez, egy�ltal�n nincs fant�zi�juk! �s egy�ltal�n mit kellene t�l�ln�nk? A jeget?

- El�sz�r is, tal�ljuk ki, hogy hogyan indulhatunk el ezen a folyos�n an�lk�l, hogy l�p�senk�nt seggre esn�nk – kezdte Albus. – Majd �gyis kider�l, hogy mit �rtett t�l�l�s alatt.

Lily a j�gpadl�ra szegezte a p�lc�j�t:

- Immotus! – A p�lca hegy�b�l barna f�nycs�va borult a padl�ra, mire arr�l elt�nt a j�gtakar�. – Most m�r j�rhatunk rajta.

- Klassz �tlet, Lily! – veregette meg a h�t�t Albus.  – Ha a v�g�re �rt�nk a folyos�nak, csak �jra megszil�rd�tjuk az utunkat, s �gy nem fogunk elesni.

- Csod�s, induljunk.

�gy a h�rom gyerek elindult a hossz� j�gfolyos�n el�re. A folyos� v�g�n k�t tov�bbhalad�si lehet�s�g t�rult a szem�k el�.

- Most jobbra vagy balra? – k�rdezte James.

- Mondjuk jobbra.

- Mi�rt pont arra?

- Mert a bal nem szimpatikus nekem – vonta meg a v�ll�t Lily.

- Akkor menj�nk jobbra.

T�z percen kereszt�l menetelhettek, amikor a semmib�l el�t�nt egy j�gfal.

- H�t erre nem megy�nk tov�bb.

- Hacsak �t nem t�rj�k a falat – kapta el� a p�lc�j�t James. – Partis Temporus!

A t�z�rv�ny elolvasztotta a falat, �gy folytathatt�k �tjukat.

- El�g gyenge pr�b�lkoz�s volt ez a fal a mester r�sz�r�l – g�nyol�dott James.

- Valami azt s�gja, hogy ez csak a kezdet – v�lte Albus.

- Na, tess�k, ism�t egy fal – tette a cs�p�re a kez�t Lily.

- Ne f�lj, am�g engem l�tsz – kacsintott James. – Partis Temporus!

Lily vid�man figyelte a l�ngnyelveket, de azok nem olvasztott�k meg a falat.

- H�t ez meg? – h�k�lt h�tra James.

- Ez a fal nem csak �gy el�t�nt a semmib�l, ez mindig is itt volt, teh�t az eredeti fallal szemben semmi es�ly�nk a t�zzel – �llap�totta meg Albus. – Forduljunk vissza.

- Akkor m�gis balra kell menn�nk – konstat�lta Lily egykedv�en. – Rossz el��rzetem van.

- �s nem is alaptalanul – torpant meg Albus.

El�tt�k hatalmas h�vihar kerekedett. A gyerekek az arcuk el� tett�k a kez�ket, hogy v�dj�k arcukat a h�t�l.

- Lelass�t minket ez a szar – d�rm�gte James. – Nem tudn�nk meg�ll�tani valami var�zslattal?

- Meteoronto recanto! – ki�ltotta Albus, de semmi sem t�rt�nt. – Csin�ljuk egy�tt!

A h�rom testv�r felemelte a var�zsp�lc�j�t, s egy emberk�nt mormolta a var�zsig�t:

- Meteoronto recanto! Meteoronto recanto!

- Ez az! – James ugrott egyet �r�m�ben. – V�ge van.

Albus is mosolygott, de amikor h�trapillantott a v�lla f�l�l, az arc�ra fagyott a mosoly.

- Valaki k�vet minket.

- Mi? – fordultak h�tra a t�bbiek, de senkit sem l�ttak.

Amint visszafordultak, hatalmas l�k�st �reztek a gyomrukban, �s h�trarep�ltek egyenesen neki az egyik j�gfalnak.

- Ez meg mi a k�nk�ves m�nk� volt? – k�ny�k�lt fel James, majd el�kapta a p�lc�j�t, �s az el�tt�k �ll� f�rfira szegezte. – Maga meg honnan ker�lt ide?

- Nem az a fontos, hogy honn�t j�ttem, hanem az, hogy hov� tartok – mondta az idegen sejtelmesen. Hossz� feh�r k�penyt viselt, s arc�t ez�stmaszk takarta.

James hirtelen a leveg�be emelkedett fejjel lefel�.

- Tegyen m�r le! – ord�totta.

- Liberacorpus! – ki�ltotta Albus, mire b�tyja ism�t szil�rd talajra ker�lt.

- Mi a f�szkes fen�nek l�gatott fel?!

- Diffindo!

- Protego maxima! – Albus pajzsot h�zott maguk el�.

- Finite! – A pajzs szertefoszlott.

- Teh�t meg kell k�zden�nk mag�val, le kell gy�zn�nk �s csak akkor mehet�nk tov�bb.

- J�l l�tod, kisfiam, b�r nem volt neh�z kital�lni. L�tod ezt? – El�vett a k�penye al�l egy r�z rudat. – Ha legy�zt�k, megkapj�tok ezt.

- Rendben. – Albus felvette a p�rbaj�ll�st.

- Locomotor mortis!

- Protego!

- Obstructo!

Albus�k f�lreugrottak az �rt�s el�l, amely a falba csap�dott, s egy v�g�snyi lyukat teremtett rajta.

- Ez f�jt volna, ha eltal�l, mi?

- Nem, James, csak elk�b�tott volna. Protego! – Albus kiv�dett egy �jabb h�tr�ltat� �rt�st.

Ekkor a f�rfi elt�nt, majd k�zvetlen�l mellett�k bukkant fel. James – h�la a kit�n� reflexeinek – m�g �ppen id�ben r�ntotta a f�ldre Lilyt, majd megragadta a f�rfi bakancs�t, �s maga fel� r�ntotta. A f�rfi a padl�ra esett, majd k�dd� v�lt.

- �lljunk egym�snak h�ttal – javasolta Albus. – �gy oda tudunk figyelni minden helyzetre.

Ism�t felt�madt a sz�l, s �jult er�vel t�rt ki a h�vihar.

- K�szi, Dante b�csi, most tutira semmit sem fogunk l�tni! – �v�lt�tte James d�h�sen.

Ellenfel�k konf�zi�s b�b�jt pr�b�lt r�juk sz�rni, de Albus m�g az �tok meg�rkez�se el�tt pajzsot h�zott maguk k�r�.

- A pajzsot nem tudom a v�gtelens�gig fenntartani. Pr�b�lj�tok meg legy�zni, James.

- Rendben! – James hunyorogva pr�b�lta kivenni a f�rfi alakj�t, de az beleolvadt feh�r k�peny�vel a viharba. – A fene azt a feh�r k�peny�t! Hogy mi�rt nem tudott feket�t felvenni?!

- Pont az�rt, hogy ne l�ss, fiacsk�m – csend�lt a m�r ismer�s hang nagyon k�zelr�l.

- Stupor! – James �tka nem �rte el a k�v�nt c�lt.

- Everten static!

- Protego!

- Ezt a fazont nem lehet legy�zni – mondta James, mik�zben idegesen tekintgetett k�rbe.

A var�zsl� James h�ta m�g�tt bukkant fel, �s a fi� meg�rezte annak parf�mj�t. James sebesen megfordult, s fordul�s k�zben gyomorsz�jon v�gta ellenfel�t, aki a d�bbenett�l hirtelen sz�lni sem tudott.

- Stupor – hangzott James �t�lete, mire a f�rfi �jultan rogyott �ssze, a vihar pedig el�lt.

- Szerintem ez nem volt �ppen szab�lyos h�z�s – v�lekedett Albus.

- A l�nyeg ez, nem? – emelte fel James a r�z rudacsk�t. – Szerintetek mi lehet ez? Olyan pici.

- Nem tudom – r�zta a fej�t Albus. – Szeg�ny ember, j�l meg�t�tted.

- Mindig azzal harcolj, amid van – id�zte Dant�t James. – Nekem az �kl�m volt k�zn�l.

- Azt hiszem, lefagytam – sz�lalt meg Lily, az eg�sz arca k�k volt a hidegt�l.

James zsebre v�gta a rudat, majd a h�g�hoz l�pett, �s felemelte annak a kez�t.

- Tartsd �gy kinyitva a tenyered – utas�totta a l�nyt, majd �gy sz�lt: - Pirocus!

- De j�, egy kis meleg – mosolyodott el a l�ny a l�ngnyelvet l�tva. – K�sz�n�m, Jimmy.

Miut�n mind a h�rman megmelegedtek James p�lc�j�n�l, folytatt�k �tjukat tov�bb. Legnagyobb b�natukra sehol sem tal�lt�k a kij�ratot, r�ad�sul �gy negyed �ra bolyong�s ut�n megtal�lt�k az elk�b�tott f�rfit.

- Szerintem csak bolyongunk itt �ssze-vissza – mondta Albus. – Ez egy labirintus…

- Akkor jel�lj�k meg az utat, hogy merre voltunk m�r – vetette fel Lily.

- J� �tlet. – Albus a p�lc�j�t a padl�ra szegezte. – Erecto! – A mutatott helyb�l kin�tt egy j�gbucka. – �gy tudni fogjuk, hogy erre m�r j�rtunk.

- Vele mi legyen? – mutatott a f�rfira Lily. – Azt hittem, hogy a Lord majd fel�breszti, de m�g mindig itt van. Nem hagyhatjuk itt, mert hal�lra fog fagyni.

- Akkor �lessz�k fel. Finite!

A f�rfi mocorogni kezdett, a gyerekek pedig figyelt�k, ahogy mag�hoz t�r.

- Sz�p �t�s volt, fiacsk�m – ny�gte.

- Kaphat m�g egyet, ha nem mondja el r�gt�n, hogy mire val� az a r�d! – fenyeget�z�tt James.

- James! – h�ledezett Albus. – Hogy lehetsz ilyen modortalan?

- Sim�n.

- Agyon is �thetsz, kisfiam, �n akkor sem mondom meg – felelte a f�rfi elsz�ntan.

- Ezzel nem lett�nk okosabbak.

- Ez is egy pr�ba! – csapott a fej�re Albus. – R� kell j�nn�nk arra, hogy mire is tudjuk haszn�lni. Aff�le rejtv�ny ez, amit meg kell oldanunk.

- Szerintem n�vessz�k meg, �s m�sszunk ki a seg�ts�g�vel inn�t – aj�nlotta James.

- Pr�b�ljuk meg.

James Albusnak adta a rudat, de amikor az meg akarta n�veszteni, semmi sem t�rt�nt.

- B�b�j v�di – t�j�koztatta �ket csal�dottan Albus.

- Akkor nem maradt m�s csak a baktat�s – fintorodott el James.

�tjuk �jabb j�gfolyos�kon kereszt�l vitt, nem tal�lkoztak senkivel �s semmivel hossz� �r�kon �t.

- Kezdek besokallni! Elegem van ebb�l! T�rt�njen m�r valami! – �v�lt�tte a semmibe James.

- Nyugalom, azt hiszem, hogy direkt nem t�rt�nik semmi. T�r�spr�ba.

- Csak jussunk ki inn�t, �gy meg t�r�spr�b�zom, hogy arr�l k�dul!

Ebben a percben �tjukat vagy t�z feh�r k�penyes, p�lc�t markol� z�rta el.

- Tess�k, most van egy kis izgalom. �r�lhetsz – vetette a szem�re Albus.

- �r�l�k is! – vidult fel a fi� arca. – Elb�nunk vel�k.

Piros f�nycs�v�k sz�lltak a gyerekekre, akik jobb h�j�n k�nytelenek voltak visszafordulni a sarkon arra a folyos�ra, amelyr�l j�ttek. Hallott�k, amint a f�nycs�v�k a j�gfalba �tk�znek, s j�gdarabok potyognak a padl�ra. Albus megfordult, s a falra szegezte a p�lc�j�t:

- Bombarda! – Hatalmas h�t�meg z�dult �ld�z�ik nyak�ba.

- Forduljunk be ezen a sarkon! – mutatott az el�tt�k hever� el�gaz�sra Lily.

A fi�k megfogadt�k a tan�cs�t, de az el�gaz�s folyos�j�t j�gp�nc�l fedte, �gy elestek.

- Immotus! – ki�ltotta gyorsan Lily, s m�r futottak is tov�bb.

Albus meg�llt a folyos� k�zep�n, s ism�t el�vette a p�lc�j�t:

- Erecto! – Az �ld�z�k el�tt j�gfal jelent meg, de azok egy robbant�b�b�jjal �tt�rtek rajta.

�tkokat z�d�tottak a gyerekekre, s csak a j� szerencs�n m�lott, hogy az egyik ront�s nem tal�lta el James l�b�t.

- Hi�ba rohantok, �gyis szembe kell n�znetek vel�nk! – kiab�lta ut�na az egyik m�gus. – N�lunk van az, amely n�lk�l inn�t sosem juthattok ki.

Albus h�trapillantott, s l�tta, amint az egyik f�rfi meglenget egy pici t�rgyat. Nem tudta kivenni, hogy mi is lehet az.

- Le kell gy�zn�nk �ket.

- T�ler�ben vannak – eml�keztette James.

- Akkor osszuk meg a figyelm�ket.

- Mi? – lihegte Lily, aki �ppen most �rt a fi�k mell�.

- Erre m�r j�rtunk – mondta Albus, amikor �tugrotta a maga var�zsolta buck�t. – Eml�kszem, hogy lesz egy el�gaz�s. Ti menjetek balra, �n meg jobbra. Csak sz�tv�lnak.

- Ez vesz�lyes, tetszik – lelkendezett James. – De m�rt te menj egyed�l?

- Most nincs id� vitatkozni! Itt van az �t v�ge, akkor csin�ljuk! – �gy a h�rom testv�r k�l�n v�lt.

Albus v�rakoz�sainak megfelel�en, az �ld�z�ik is k�tfel� oszlottak. Albus nyom�ba n�gyen szeg�dtek, akik k�z�l kett�t maga al� is temetett a fi� lavin�ja. Albus rohant tov�bb el�re, majd t�madt egy �tlete. Ha az eml�kezete nem csal, akkor a k�vetkez� sarkon zs�kutca lesz. Sz�lsebesen elkezdett rohanni el�re, majd hirtelen megtorpant, s az ellenfelei neki�tk�ztek a falnak. Albus gyorsan elk�b�totta �ket, majd �tkutatta a zsebeiket. Az egyikn�l meg is tal�lta azt a picike t�rgyat, amely olyan volt, mint egy kulcs feje. Akkor h�t ez�rt kellett a r�d. �ssze kell illeszteni a kulccsal, biztosan az nyitja az ajt�t. Ekkor sikolt�sra lett figyelmes, s azonnal esz�be jutottak a testv�rei. Elindult h�t visszafel�, meg is tal�lta �ket a szemben l�v� folyos�n. Lily a padl�n fek�dt, s a l�b�t markolta, amelyb�l spriccelt a v�r, James pedig az utols� ellenfel�kkel k�zd�tt, mivel a t�bbi a f�ld�n fek�dt.

- Mi t�rt�nt? – t�rdelt le a h�ga mell� a fi�.

- James �tka v�letlen�l engem tal�lt el – v�laszolta Lily, a f�jdalomt�l eltorzult az arca.

- Vulnera sanentur.

Mik�zben Albus Lily s�r�l�s�t gy�gy�totta, James tork�t megragadta a k�penyes, s az alig kapott leveg�t. Utolj�ra akkor �rezte �gy mag�t, amikor Anabella Watkins r�usz�tott egy k�gy�t a Titkok kamr�j�ban. F�ny gyulladt a fi� elm�j�ben, a p�lc�j�t az �t markol� f�rfira szegezte, majd �gy motyogott:

- Serpensortia! – A f�rfi l�b�ra r�tekeredett egy k�gy�, mire az elengedte a fi�t.

James a t�rd�re t�maszkodva leveg��rt kapkodott, majd elg�ncsolta a f�rfit a k�gy�val egy�tt.

- Stupor! Vipera ivanesca!

- Sz�p volt, James, egy �jabb szab�lytalans�g – vigyorgott Albus, akinek a v�ll�ra Lily t�maszkodott.

- M�r nem is f�j, Al, elengedhetsz.

- Ne haragudj, Lily. – James b�nb�n�an les�t�tte a szem�t.

- Nagyon f�jt ez az iz�.

- Elhiszem, de amint haza�rt�nk, kiengesztellek – �g�rte James. – Akkor keress�k meg azt az iz�t.

- M�r meg van – mutatta fel Albus. – Odaadn�d a rudat?

Miut�n James eleget tett a k�r�s�nek, a fi� �sszeillesztette a darabk�kat, majd �gy sz�lt:

- Reparo! – Ebben a percben egy ajt� bukkant el� a falb�l, s Albus betette a kulcsot a lyukba.

- V�gre v�ge van – s�hajtotta f�sultan Lily.

Az ajt� m�g�tt azonban Dante Steinhauser v�rta �ket, de ezen nem is lep�dtek meg. Sokkal ink�bb att�l maradt t�tva a sz�juk, hogy a f�rfi h�ta m�g�tt egy z�ld s�rk�ny magasodott b�szk�n.

- Merlin szak�ll�ra! – ny�gte James. – Most ezzel a besti�val kell megk�zden�nk?

Dante arc�n diadalittas mosoly �lt.

- � itt Storm, gondoltam, meg szeretn�tek ismerni.

- H�t �n nem – v�gta r� Lily.

- �n sem tulajdonk�ppen…

- �n pedig nagyon is! – l�pett egyet el�re James.

- Storm nem m�s, mint egy finn hegyis�rk�ny, ha nem tudn�tok. Mivel �tjutottatok a labirintuson, a k�vetkez� �llom�s nem m�s, mint egy kis legend�s l�nyek gondoz�sa.

- Meg kell k�zden�nk vele? – k�pedt el James.

Dante nem felelt csak sejtelmesen mosolygott. 

Vissza a bloghoz