"- Az emberek v�ltoznak, ahogyan a poz�ci�k is. Mindig te �llt�l felettem, most pedig itt vagy, hogy k�rj. – A f�rfi hangj�ban el�gedett g�ny csillant.
Hab�r Dante hangneme s�rtette Rufust, nem engedhette meg mag�nak, hogy elvesz�tse a fej�t. Sejtette, hogy Dante pr�b�ra teszi majd a t�relm�t.
- L�tom, miel�bb a t�rgyra akarsz t�rni.
- Ink�bb csak alig v�rom, hogy l�ssam, hogyan is k�ny�r�gsz majd nekem, hogy seg�tsek.
- Nem szok�som k�ny�r�gni, Dante – eml�keztette Rufus fagyos kim�rts�ggel. – Az�rt j�ttem, mert Waleed t�j�koztatott arr�l, hogy fogva tartod �ket."
 

A Steinhauser birtokon elt�lt�tt egy nap csigalass�s�ggal telt. Lord Steinhauser bek�s�rte �ket egy lakoszt�lyba, s arra utas�totta a fiatalokat, hogy maradjanak odabent mindaddig, am�g bagoly nem �rkezik Rufus Ordert�l. A lakoszt�lyt k�z�pen egy b�rsonyf�gg�ny v�lasztotta kett�, s mindegyik oldalon k�t-k�t �gy kapott helyet, �s egy-egy hatalmas ruh�sszekr�ny. Ezenk�v�l semmi m�s nem �kes�tette a szob�t. R�ad�sul az ablakokon r�csok voltak.
- Olyan ez, mint egy b�rt�n! – sir�nkozott James. – M�gis mit k�pzel mag�r�l ez az alak?!
- Nem tudom, hogy mi�rt z�rt be minket ide, hiszen a burokt�l am�gy sem tudn�nk megsz�kni.
- Nekem csak az nem f�r a fejembe, hogy a mester hogy engedhette meg ezt – cs�v�lta a fej�t Lily, majd k�rd�n Jad�ra n�zett.
- Ap�m szerint Lord Steinhauser nagyon b�szke ember, �s jobb, ha azt tessz�k, amit mond.
- De akkor is, hogy z�rhatott be minket ide?! – James fesz�lten a r�csokat r�ngatta.

- Tal�n nem akarja, hogy a birtokon k�sz�ljunk – v�lekedett Albus.
- M�rt? Csak nincs valami rejtegetnival�ja?
- �n ebb�l a fazonb�l mindent kin�zek – mondta James. – Lehet, hogy m�g egy s�rk�nya is van valahol h�tul.
 - Ok�, hogy fura meg minden, de egy s�rk�ny! Tilos s�rk�nyt tartani, James!

- Szerinted ezt �rdekli ak�rmi is? Nem hallottad, gondolkozik azon, hogy seg�tsen-e Anabella Watkinsnak.

- Szerintem tan�csos lett volna azonnal t�voznunk, amint ez kider�lt.
- K�rlek, b�zzatok az ap�mban. Nem ismerem Lord Steinhausert, de azt tudom, hogy az ap�m b�zik benne – mondta csendesen Jade.
- Rendes fick�, v�g�l is, felmer�lt benne, hogy seg�t inferusokat kik�pezni, �s olyan sz�v�lyes h�zigazda, hogy bez�rt minket ide! – hadarta James.
- James, k�rlek, ne besz�lj ilyen indulatosan Jad�val – n�zett b�tyj�ra Albus. – � nem tehet err�l a helyzetr�l, s voltak�pp semmi k�ze hozz�nk. Neki nem kellene itt lennie.
- Ok�, tudom, nem is neki sz�lt. Bocsi.

- Semmi gond, �n meg�rtem az inger�lts�ged.

Am�g �k a lakoszt�lyban besz�lgettek, a h�z ura egy �j vend�get fogadott. Ez a vend�g s�t�tk�k tal�rt, s kalapot viselt, viharos l�ptekkel szelte �t a birtokot, s az ismer�s bronzajt� el�tt megtorpant. Bizony ugyanitt �llt �vekkel ezel�tt is azon a balj�s m�rciusi napon. Egy m�sodperc alatt lej�tsz�dott el�tte minden, ami azon a napon t�rt�nt: a p�lc�k villan�sa, a s�rk�ny �v�lt�se, s v�g�l a mindent elhom�lyos�t� v�r…
Az ajt� halk nyikorg�ssal kiny�lt, s � szabad utat kapott be, a s�rk�ny barlangj�ba.

Vett egy utols� m�ly l�legzetet, majd bel�pett. A szob�ban semmilyen v�ltoz�s nem t�rt�nt az elm�lt �vekben, m�g a bronztintatart� is ugyanott volt az �r�asztal bal cs�csk�ben. S az asztal m�g�tt ott �lt �, Dante Steinhauser. Az arab m�gus az ablak mellett �llt, s megk�nnyebb�lten s�hajtott, amikor Rufus bel�pett.
- J� est�t, Dante – k�sz�r�lte meg a tork�t Rufus. – Waleed, j�, hogy �jra l�tlak.
Az arab biccentett, Dante pedig megeresztett egy fagyos mosolyt.
- �dv�z�llek �jra itt, Rufus Order. Ezer �ve j�rt�l itt utolj�ra.

Rufus nagyot nyelt, kalapj�t m�r a kez�ben szorongatta.

- Rosszul festesz – folytatta az �szaki. – Pont �gy, mintha gondok gy�t�rn�nek.

- Nem szok�som panaszkodni, te is tudod, nem egyszer� az �let, de legal�bb nem unatkozom.

- H�t persze, te mindig szeretted a csat�roz�sokat.
- Ismertem egy fi�t, aki a h�bor� ut�n sem akart lenyugodni – jegyezte meg ep�sen Rufus. – Egykoron, te m�g n�lam is jobban �lt�l a harc�rt.
- Az emberek v�ltoznak, ahogyan a poz�ci�k is. Mindig te �llt�l felettem, most pedig itt vagy, hogy k�rj. – A f�rfi hangj�ban el�gedett g�ny csillant.
Hab�r Dante hangneme s�rtette Rufust, nem engedhette meg mag�nak, hogy elvesz�tse a fej�t. Sejtette, hogy Dante pr�b�ra teszi majd a t�relm�t.
- L�tom, miel�bb a t�rgyra akarsz t�rni.
- Ink�bb csak alig v�rom, hogy l�ssam, hogyan is k�ny�r�gsz majd nekem, hogy seg�tsek.
- Nem szok�som k�ny�r�gni, Dante – eml�keztette Rufus fagyos kim�rts�ggel. – Az�rt j�ttem, mert Waleed t�j�koztatott arr�l, hogy fogva tartod �ket.
- �n nem tartok fogva senkit sem, csup�n aff�le j�t�k ez.
- M�g mindig furcsa j�t�kokat �z�l. Mindazon�ltal ha nem �gy reag�lsz Waleed megkeres�s�re, akkor engem ugyan senki ember fia nem mozd�tott volna ki Londonb�l. Elj�ttem, Dante, �gy, ahogy k�rted, de ha arra sz�m�tasz, hogy k�ny�r�gni fogok neked, akkor csal�d�st kell okoznom, dr�ga bar�tom. Nem a b�szkes�g okolhat� kijelent�sem�rt, hanem a j�zan�sz. Nem �rzem sz�ks�g�t a k�ny�rg�snek, de annak igen, hogy eml�keztesselek az esk�dre. Az esk�re, amelyet akkor tett�l, amikor felavattunk a S�rk�nyosztag tagj�v�. Eml�kszel m�g, Dante? �n, a S�rk�nyosztag tagja esk�sz�m, hogy f�lret�ve saj�t �rdekeimet, motiv�ci�imat, �rz�seimet, a nemezetek feletti var�zsl�k�z�ss�g biztons�g��rt harcolok �s �lek, megv�dem ak�r az �letem �r�n is. Ett�l a napt�l kezdve utols� leheletem �r�j�ig a p�lc�mat a var�zsl�k�z�ss�g �s a m�gi�t�l mentesek szolg�lat�ba �ll�tom, s esk�sz�m, hogy mindig seg�tem az �rtatlanokat. Folytassam, Dante? Szerintem sz�ks�gtelen, hab�r �gy teszel, mintha elfelejtetted volna, �n tudom, hogy eml�kszel m�g minden egyes sz�ra. A S�rk�nyosztag felszentelt tagja vagy, ez k�telez.
Dante az esk� ism�tl�se alatt kifejez�stelen arccal meredt a kandall�ban lobog� t�zre, majd-miut�n vend�ge befejezte sz�noklat�t – er�t vett mag�n, �s gunyoros mosolyt er�ltetett az arc�ra.
- K�r, hogy egy olyan rendr�l besz�lsz, amely m�r nem l�tezik. A S�rk�nyosztag feloszlott, feloszlatt�k, megfosztottak minket minden el�rt eredm�nyt�l, �s �gy m�r nincs esk�, ami k�telezne.
- Az esk� eg�sz �letre sz�l – sz�lalt meg az arab m�gus. – Bent van a sz�vegben, Dante, utols� leheletemig. �n az�ta is ennek a szellem�ben �lek, ahogyan Rufus �s a t�bbiek is. Feloszlattak minket, de mi nem hagytuk mag�ra a t�rsadalmat. Rufus a Wizengamot f�m�gusak�nt a britek�rt k�zd�tt, �n az arab vil�g�rt, Francois Duchemal a franci�k�rt…
- Francois halott – v�gott a szav�ba Rufus szomor� tekintettel. – Meggyilkolt�k �t, nemr�g �rtes�ltem r�la.

- �gy j�rnak a politikusok.
Waleed �s Rufus egy emberk�nt tekintettek Dant�ra, aki egy kicsit elsz�gyellte mag�t, az�rt, amit mondott. �t is megr�zta Francois hal�lh�re, nemcsak Waleedot, vagy Rufust. Kimondottan kedvelte a franci�t, de nem akarta el�rulni az �rz�seit. Nem akarta, hogy tudj�k, mi j�tsz�dik le a lelk�ben.

- Sz�val ennyi a reakci�d? – Rufus er�teljesen az asztalra t�maszkodott, mintegy t�mad� �ll�sba. �gy festett, mint egy apa, aki �pp most vonja k�rd�re fi�t.
Dante habozott a v�lasszal, majd v�g�l �gy felelt:
- Ennyi. Sajn�lom Francois hal�l�t, nem k�v�ntam neki, de erre sz�m�tani lehetett, mert aki a k�z�letben dolgozik, annak el�bb-ut�bb elj�n a veszte. Korrupci�, nyilv�n szemet sz�rt valakinek.
- Egy k�gy� �lte meg, Dante.
Dante �s az arab egy emberk�nt kapt�k fel a fej�ket.
- Nincs az a k�gy�, amely v�gezhetett Francois Duchemallal! – ki�ltott fel Samir. – Allah!
- Nem is egy igazi k�gy� tette – mutatott r� Rufus. – Ez egy anim�gus volt, annak kellett lennie.
- Egy anim�gus? – csillant fel a szeme Dant�nak.
Rufus b�lintott.
- A gyan�m szerint Anabella Watkins tette, neki �llt egyed�l �rdek�ben Francois lev�lt�sa, �s Harry Potter l�tta a jelenetet �lm�ban, s ebb�l arra k�vetkeztetek, hogy Miss Watkins direkt avatta be �t, direkt haszn�lta szemtan�nak.
- Ez a n� elvetem�ltebb, mint gondoltam. – Az �szaki szem�ben �rdekl�d�s csillant. – De mi�rt fontos neki annyira ez a Potter?
- Harry Potter v�gzett az apj�val, a S�t�t Nagy�rral, s most bossz�t akar �llni. Az inferusokr�l tudsz m�r, Waleed t�j�koztatott, �gy be kell l�tnod, hogy nagy kih�v�s el�tt �llunk. Nem fordultam volna hozz�d, ha meg tudn�m oldani egymagam. Dante, ami r�g volt, m�r a m�lt�, t�l kell l�pn�nk rajta, s k�rlek, seg�ts nek�nk. Tess�k, megk�rtelek, enn�l t�bbet ne v�rj t�lem.
- Nem mondtam m�g se nemet, se igent annak a boszork�nynak – eml�keztette Dante. – M�r nem vagyok a S�rk�nyosztag tagja, ahogyan nincs is m�r S�rk�nyosztag. Semmi kedvem hadakozni, unom, de ami�rt ilyen sz�pen k�rt�l, v�llalom a k�lyk�k kik�pz�s�t, m�r ha m�lt�ak r�. Ha a lustas�g legapr�bb jel�t is felfedezem a viselked�s�kben, eg�szen Londonig r�gom �ket. Annak a jog�t, hogy seg�tsek-e annak a n�nek, vagy nem, hagyd meg nekem. M�g nem d�nt�ttem el.
- Ahogy ismerlek, nem is gondolkozt�l rajta.

Dante v�laszk�pp f�lmosolyra h�zta a sz�j�t.
- Nem �llhatsz mell�, Dante! – ragadta meg a f�rfi karj�t az arab m�gus.
- Mi�rt ne tehetn�?
- Igen, mi�rt ne tehetn�m?
- Az�rt, mert � k�pvisel mindent, ami ellen mi felesk�dt�nk.
- Mi arra esk�dt�nk fel, hogy a var�zsl�k�z�ss�g �rdekeit v�dj�k – helyesb�tett Dante. – Ki mondta, hogy Anabella c�ljai hossz� t�von nem pont ezeket az �rdekeket szolg�lj�k?
Waleed elh�lve n�zett egykori t�rs�ra, Rufus pedig elgondolkodott. � is megvizsg�lta m�r ilyen szemsz�gb�l is az inform�ci�kat.
- Ne n�zz �gy r�m, Waleed! A n�p elkorcsosodott, a f�rges�nek hullania kell!
- Hogy mondhatsz ilyet?! – csattant fel a mindig nyugodt Waleed. – Hogy fordulhat meg a fejedben?!
Dante sz�tt�rta a karjait, jelezv�n: tal�ld ki.

- Nekem teljesen mindegy – jelentette ki Rufus. – A l�nyeg, hogy beleegyezt�l a kik�pz�sbe. Nekem haza kell t�rnem, folytatnom a S�rk�nyosztag ut�np�tl�s�nak a kik�pz�s�t. Igen, j�l hallottad – itt a leesett �ll� Dant�ra n�zett – �jj�szervezem az osztagot, s nem �llok be a sorba. Te pedig, dr�ga �szaki bar�tom, jobb, ha miel�bb eld�nt�d, melyik oldalon �llsz, mert ez vil�gm�ret� �tk�zet lesz, s nem maradhatsz semleges �r�kk�. Anabella Watkins, vagy �n, mindenk�pp eljutunk hatalmas k�faladig.

- Ezt vegyem fenyeget�snek?
- Bar�ti j� tan�csnak. Akkor, a miel�bbi viszontl�t�sra! – Azzal a f�rfi elt�nt.
- Rufus Edgar Order m�g mindig olyan ideges�t�, mint amilyen volt – jegyezte meg ep�sen Dante. – Az agyamra megy…
- Nekem meg az megy az agyamra, amit mondt�l. M�gis hogy juthat eszedbe az, hogy az a rettenetes boszork�ny j� �rdekeket szolg�l?!

- Waleed, az a n� el akarja t�ntetni a t�rsadalom r�kfen�it, a t�rsadalom trolljait, s igaz�b�l nem rossz ez.
- Milli�k fognak meghalni �rtatlanul! – kiab�lta az arab eltorzult arccal. – Milli� gyermek lesz kiszolg�ltatva Anabella Watkins k�ny�re-kedv�re, nem is besz�lve a muglikr�l! Allahra, ezt nem engedhetj�k meg! Ez t�meggyilkoss�g!

- Hagyjuk ezt, Waleed, nem �rted meg az �n szempontjaimat, s most ez nem is fontos. A l�nyeg, hogy kik�pezzem ezeket a k�lyk�ket. Jobb, ha neki is l�tok.
- Dante, Rufus nem k�ny�r�g, de �n k�ny�r�gve k�rlek, mindenre, ami szent �s ami valaha fontos volt neked, Allah! Dante, Keir�ra k�rlek, ne seg�ts neki!
Az �szaki keze megremegett a n�v hallat�n, szeme elhom�lyosult.
- Hogy mered kiejteni a nev�t?! – mennyd�r�gte. – Hogy mered megeml�teni �t!? Hogy?

- Keira is Anabella �ldozat�ul esne.
- Ne mondd ki m�g egyszer a nev�t el�ttem. – Dante hangs�ly�ban fenyeget�s volt. – Ne mer�szeld m�g egyszer megtenni, mert esk�sz�m, hogy p�rbajra h�vlak.
- Nem ijeszt meg az esk�d, Dante. Ha az �szhezt�r�sedhez ez kell, akkor megk�zd�k veled.

T�bb sz� nem esett k�z�tt�k, ugyanis az �szaki m�gus s�lyos l�ptekkel elviharzott a Potter gyerekek szob�j�nak ir�ny�ban.
- Nem �llhatsz Anabella Watkins mell�, Dante, nem engedem – mondta csendesen Samir, azt�n k�vette Dant�t.
 

James, Lily, Albus �s Jade �ppen Albus �gy�n �ld�g�ltek, �s arr�l besz�lgettek, hogy vajon mi lehet most odalent, ugyanis James – aki �lland�an az ablakban �lt – l�tta, amint meg�rkezik Rufus Order.
- Szerintem Mr. Order meggy�zte arr�l, hogy seg�tsen nek�nk, s most �ppen borozgatnak – v�lte Lily.
- Szerintem meg egym�s nyak�t szorongatj�k – vetette fel Albus.
- Allah! – kapta a sz�ja el� a kez�t Jade. – Allah k�m�lj meg ett�l!
- Szerintem pedig Mr. Order alaposan a f�ldbe d�ng�lte azt a felfuvalkodott �szakit! – rikkantotta James.
- Ahhoz k�pest, hogy a f�ldbe d�ng�ltek, nagyon j�l �rzem magam – csend�lt egy hang az ajt� ir�ny�b�l.
Amikor James megl�tta a f�rfit, v�r�sen a cip�je orr�t kezdte vizslatni.

- V�ge a relax�ci�nak, kezdet�t veszi a munka.
Kisv�rtatva felt�nt az arab arca is Dante v�lla m�g�tt. Waleed igyekezett biztat� mosolyt k�ldeni a gyerekek fel�, de az irod�ban t�rt�ntek miatt, mosoly helyett csak egy furcsa fintort tudott az arc�ra er�ltetni.

- �lt�zzetek �t valami olyan g�ncbe, amelyben k�nnyen tudtok mozogni, azt�n f�l �ra m�lva tal�lkozunk a gyakorl�t�ren.

- Azt se tudjuk, hol van az, mert bez�rt minket ide – fr�cs�gte James.

- Majd Eface odavezet titeket – morogta Dante, majd elhagyta a szob�t.
- K�rlek titeket, hogy mindig tegy�tek azt, amit mond. Lord Steinhauser nem olyan t�relmes, mint �n voltam.

- Olyan neh�z term�szet� ember, apa? – k�rdezte Jade.
- M�g ann�l is nehezebb, mint gondolj�tok.

- J�k lesz�nk, �g�rj�k – mondta James nem k�l�n�sebb meggy�z�d�ssel.

- Lord Steinhauser nagyon b�szke ember, ne s�rts�tek meg a b�szkes�g�t.

- Nem s�rtj�k meg, ha � sem a mi�nket – mondta James huncut mosollyal.

- Na, de fiam! Allahra! K�rlek, na adjatok okot arra, hogy elk�ldhessen titeket. Dante… Lord Steinhauser nem sz�vesen v�llalt el titeket, s az okot keresi majd arra, hogy kir�ghasson.

- Remek – ny�gte Albus idegesen. Semmi kedve sem volt olyan ember h�z�ban lenni, aki a pokolba k�v�nja �ket.

***

Egy napja vissza a kast�lyba az o�zisban tett l�togat�sr�l, s Harry �ppen a Reggeli Pr�f�t�t olvasta, amikor kopogtattak az ajt�n. �sszehajtogatta az �js�got, majd �rdekl�dve kinyitotta az ajt�t. Nagy meglepet�s�re Arthur Weasley �llt odakint homlokr�ncolva.
- Arthur? – k�sz�r�lte meg a tork�t Harry. – Gyere be.

- Szervusz, Harry – l�pett be az ajt�n a f�rfi.
Hosszas csend k�vetkezett, Harry az ajt�nak t�maszkodva azon t�prengett, hogy vajon mit akarhat t�le az ap�sa. Ahogy v�gign�zett a f�rfin, egy r�g elhessegetett gondolat fogalmaz�dott meg benne. Mi van akkor, ha Arthur az�rt j�tt, mert tudom�st szerzett a h�tlens�g�r�l? K�zben Arthur nagy leveg�t vett, s elkezdte:

- Harry, r�g�ta szeretn�k veled besz�lni arr�l, ami k�zted �s a l�nyom k�z�tt t�rt�nt, de el�bb meg akartam v�rni, m�g fel�p�lsz teljesen.

- Arthur, �n… - ny�gte Harry, a fej�ben kavarodni kezdtek a gondolatok. Fel volt k�sz�lve arra, hogy egyszer majd magyar�zkodnia kell a f�rfi el�tt, aki apja helyett apja volt, s mindig mellette �llt, de most, hogy el�rkezett a pillanat, hirtelen �sszezavarodott.

- Nem arra vagyok k�v�ncsi, hogy mi�rt tetted, mert azt m�r �gyis tudom, hanem arra, hogy hogyan tov�bb. Tudom, hogy el akart�l v�lni a l�nyomt�l, mert beleszerett�l valaki m�sba.
- Az pillanatnyi elmezavar volt…
- Harry, sok minden k�zrej�tszott abban, hogy �gy alakultak a dolgok, de ha m�r egyszer kiszerett�l Ginnyb�l, akkor nem t�ncolhatsz vissza csak az�rt, mert a szeret�dr�l kider�lt, hogy gonosz – v�gott a szav�ba Arthur. – Az�rt j�ttem, hogy nyomat�kosan megk�rjelek arra, hogy ha m�g jelent neked valamit a csal�dunk, akkor ne j�tssz a l�nyommal.

- Nem j�tszom vele. Eszemben sincs �tverni �t, �n nagyon r�stellem azt, amit tettem. Sohasem tenn�m ezt vele �jra.
- Nem arra c�loztam, hogy megcsaln�d megint, hanem arra, hogy csak akkor t�rj vissza hozz�, ha t�nyleg szereted. A l�nyom megbocs�tott neked, mert te jelentesz sz�m�ra mindent, de ez nem jelenti azt, hogy a h�zass�gotok megmenthet�, ha te nem szereted �t ugyan�gy, ahogyan � t�ged. Te nem l�ttad �t, �s ami azt illeti, �n sem l�ttam m�g sohasem ilyen �sszet�rtnek, k�ts�gbeesettnek. Am�g te betegen fek�dt�l, � nem t�g�tott mell�led, pr�b�lt er�snek l�tszani, de nagyon szenvedett. Nem t�r�m, hogy m�g egyszer f�jdalmat okozz neki.

- Nem fogok, erre a szavamat adom.
- �gy legyen, Harry.

- Arthur, – tett egy l�p�st ap�sa fel� – megbocs�tasz nekem valaha?

A f�rfi elgondolkodva m�regette Harryt, majd �gy felelt:
- Ha bebizony�tod, hogy �rdemes vagy a bizalmamra, akkor igen.
- Mindent el fogok k�vetni.
Arthur nem sz�lt t�bbet, csak lass� l�ptekkel t�vozott. Harry hossz� percekig �llt az ajt�ban, s figyelte, ahogyan ap�sa elt�nik a folyos� v�g�n. V�llalnia kell a tettei�rt a k�vetkezm�nyeket, s tudta, hogy mindenkinek csal�d�st okozott, de Arthur visszafogott ridegs�ge m�gis meglepte. Enn�l m�g az is jobb lett volna, ha �gy reag�l, mint Ron annak idej�n. Ron teljesen kikelt mag�b�l, m�g p�rbajra is h�vta �t, hogy kik�sz�b�lje a csorb�t, amely a Weasley csal�d becs�let�n esett. Amint esz�be jutott Ron, az meg is jelent a folyos� v�g�n, s viharos l�ptekkel fel� tartott.
- Harry! – integetett fel� Ron. – Ne csukd be az ajt�t, besz�dem van veled!

Harry k�v�ncsian figyelte a k�zeled� bar�tj�t.
- Fontos dolog miatt j�ttem.
- T�rt�nt valami?
- Nem, semmi k�l�n�s, csak eszembe jutott valami.

- Mi?
- Hogy van m�g egy rendezetlen �gy�nk – vigyorodott el Ron.
- Rendezetlen �gy? – Harry az eml�kei k�z�tt kutakodott v�lasz ut�n, de semmit sem tal�lt.
- Kih�vtalak p�rbajra. – Ron szem�ben �d�z f�ny csillant.
- Hogy te m�g mindig ragaszkodsz a p�rbajhoz? – kerekedtek el Harry szemei. Azt hitte, hogy Ron m�r r�g nem gondolja komolyan a dolgot.
- M�g sz�p! Hiszen megbesz�lt�k! Att�l, hogy rendben vagy a h�gommal, m�g elverhetlek, nem?
- Ron, szerintem vannak fontosabb dolgaink is, mint p�rbajozni… - v�lte Harry.
- Sz�val f�lsz.
- Nem f�lek, csak tal�n szervezn�nk kellene az ellen�ll�st.
- Mr. Order elutazott �szakra, �gyhogy r��r�nk. Ne keress kifog�st, valld be, hogy tele van a gaty�d trollkakival!
- Ugyan, k�rlek! – csattant fel Harry. – Ha harcolni akarsz, akkor csak rajta! De ne panaszkodj, ha cs�fond�rosan kikapsz!

- Neked lesz okod panaszra – �g�rte Ron. – Akkor legyen ma d�lut�n a h�ts� kertben. Mr. Order oda �p�tette fel a gyakorl�p�ly�t.

Harry beleegyez�sk�pp b�lintott.

***

A Steinhauser birtok gyakorl�tere egy k�r alak� mini ar�na volt csupa m�rv�nyb�l. Az ar�n�t k�rbe a n�z�t�r �vezte, amely most �res volt, k�z�pen pedig a f� a Steinhauser c�mer mint�j�ra volt ny�rva.
- Ez a pasas tiszta s�rk�nymegsz�llott – mutatott a c�merben szerepl� besti�ra James. – Tuti van neki egy.
- Mint m�r mondtam… – kezdte Albus tud�l�kosan.

- S�rk�nyokat tilos tartani bla bla bla – v�gott a szav�ba James. – De akkor is van neki egy, �rzem!
- �n azt �rzem, hogy mindj�rt megfagyok – didergett Lily, m�g szorosabbra h�zta sz�rke tr�ning fels�j�t. – J�hetne m�r!

- �n az�rt annyira nem v�rom, rossz el��rzetem van.
- Neked mindig rossz el��rzeted van, �csik�m – v�gta h�tba Albust James.

A p�ly�ra vezet� l�pcs�n ekkor t�nt fel az �szaki m�gus hatalmas alakja. Arisztokratikus hat�rozotts�ggal l�pkedett lefel�, kez�ben a p�lc�j�t markolta.
- A mai �r�t egy kis bemeleg�t�ssel kezdj�k. �p testben �p l�lek, ahogy a sablon tartja. L�ssuk be, van benne valami igazs�g. Csak akkor tudj�tok uralni a felszabad�tott var�zser�t, ha meg van hozz� a megfelel� fizikai �llapototok. Kiemelt hangs�lyt kap a fizikai edz�s az elk�vetkezend� id�szakban, �gy ennek jegy�ben h�sz k�r az ar�n�ban!

James k�rben�zett.
- Sima �gy! A kviddicsp�lya enn�l nagyobb!

- H�t hogyne. – Lord Steinhauser �sszed�rzs�lte a kez�t.

A gyerekek fut�snak eredtek.
- Ne agg�djatok, sima �gy ez. Sokkal rosszabbra sz�m�tottam… - mondta James, amikor hirtelen megjelent a l�ba el�tt egy kicsi szikladarab, s � megbotlott benne �s hatalmasat hasalt.

- Figyelj oda jobban, Jimmy! – ki�ltotta Lily h�trafordulva, de amikor visszaford�totta a fej�t, bele�tk�z�tt egy k�t�mbbe.
- Na, ki figyeljen? – nevetett fel James.
Albus – l�tva testv�rei baleset�t – felvonta a szem�ld�k�t, s k�zben azon gondolkodott, hogy � vajon mi�rt nem l�tta azt a k�t�mb�t, amelynek nekifutott a h�ga. Ennyire nem lehetett vak!

M�r a m�sodik k�rt futotta, amikor a semmib�l egy nagyobb k�darab jelent meg, pontosan a l�ba el�tt. Albus m�g idej�ben �szlelte, s �gy �t tudta ugrani. Ekkor meg�llt egy pillanatra, s h�trafordulv�n a k�nek h�lt hely�t tal�lta.
- Be�rtelek, �csi! – futott el mellette James.
Albus l�tta, amint a semmib�l egy fa emelkedik b�tyja el�, s �ppen sz�lni akart neki, hogy vigy�zzon, de elk�sett: James fejjel belerohant a f�ba.
- Ez meg hogy a k�nk�ves m�nk�be ker�lt ide? Ez eddig is itt volt? – vakarta a fej�t James.
Albus Dant�ra n�zett, aki kaj�n vigyorral figyelte a jelenetet.
- Ez egy akad�lyfut�s. Oda kell figyeln�nk, hogy hov� l�p�nk! – t�j�koztatta testv�reit a fi�.
- Azt a rohadt! – James elfojtott egy cifra k�romkod�st, majd elismer�en biccentett h�zigazd�juk fel�.
Folytatt�k a k�r�ket, de most sokkal �berebben, mint az elej�n. Ahogy a v�ge fel� j�rtak, hirtelen d�r�gni kezdett az �g, majd elkezdett szakadni az es�.
- A fen�be! – rikkantotta James, amikor �tugrott egy szikladarabon, de a vizes f�v�n elcs�szott. – �gy nem lehet �ket �tugrani.
- Akkor ker�ld ki – lihegte Albus.
Az es� egyre hevesebben zuhogott, s az akad�lyok sz�ma is megszaporodott. Elkeseredetten kacskaring�ztak a nedves f�v�n, s vagy tucatszor elhasaltak. James nyakig s�rosan �ppen f�vet pr�szk�lt a f�ld�n �lve, amikor Lily – aki m�g�tte futott – r�esett.
- Figyelhetn�l, hugi.
- Ne haragudj!

Nagy nehezen felt�p�szkodtak, amikor egy vill�mcsap�s kis h�j�n �r�kre v�get vetett a szenved�s�knek.
- M�g ez is – d�rm�gte James. – L�ttad ezt? Kis h�j�n bel�nk v�g�dott!
- Nem semmi.

Albus a tizenegyedik k�r�t kezdte meg, amikor f�lre kellett sz�kkennie egy vill�mcsap�s el�l, amelynek k�vetkezt�ben megcs�szott, s m�r a f�ld�n is tal�lta mag�t. Nagy nehezen felt�p�szkodott, s a pillant�sa mester�kre esett, aki teljesen sz�raz volt a vihar ellen�re. Albus hunyorogva pr�b�lt �tlesnie az es�f�gg�ny�n, s m�rgesen konstat�lta, hogy nem k�pzel�d�tt: a f�rfit nem �ri az es�. Biztosan egy var�zslattal tartja t�vol mag�t�l a vihart… vagy…
Ekkor egy �jabb csap�s kis h�j�n eltal�lta. Sebesen testv�rei ut�n sz�guldott, s mikor egy vonalba �rt vel�k, �gy sz�lt:
- Steinhauser k�ldi a vill�mokat.
- Mi? Az lehetetlen!
- Szerintem pedig � az.

- Akkor ne adjuk meg neki az �r�m�t, hogy kicsin�lhat minket – jelentette ki James.
A gyerekek minden erej�ket latba vetve pr�b�ltak kit�rni a vill�mok �s az akad�lyok el�l, s s�rosan b�r, sajg� v�gtagokkal, de siker�lt teljes�teni�k a h�sz k�rt. Miut�n az utols�nak fut� Lily is be�rt, az es� el�llt.

- Nem festetek t�l sz�pen – jegyezte meg Dante. – Legk�zelebb elv�rom, hogy tiszt�k maradjatok.
- Ha elmondta volna, hogy akad�lyfut�s lesz, akkor nem es�nk el – fintorgott James.
- Szerintem a vill�mokkal akkor sem tudtunk volna mit kezdeni – sz�lalt meg Lily.
- Rem�nyeink szerint nemsok�ra m�r ti uralj�tok majd a vihart, s nem az titeket – mondta a f�rfi sejtelmesen.
A gyerekek egym�sra n�ztek, nem tetszett neki Dante rejtv�nynyelve, de izgatottan v�rt�k a k�vetkez� feladatot.