V�gre elk�sz�ltem a folytat�ssal. Eln�z�st a k�s�s�rt, de k�zben vizsg�m lesz Kreszb�l, �s arra is k�sz�ln�m kell. Ez a fejezet kev�sb� esem�nyd�s, mint az el�z�, de rem�lem, az�rt tetszik majd. 

"Harry teljesen elvesz�tette a t�relm�t. Nem �rdekelte, hogy nyitva van az ajt�, nem �rdekelte, hogy itt van Hermione, nem �rdekelte az sem, hogy h�nyan hallj�k, mint ahogyan azzal sem t�r�d�tt, hogy kar�csony van, egyszer�en kit�rt bel�le az, ami m�r r�g�ta nyomta a lelk�t:
- Neked �jabban senki sem szimpatikus, m�g a tulajdon f�rjed sem!
- Na, de Harry…
- Mi van? Sz�gyelled t�n Hermione el�tt? Pedig � nagy bar�tn�d, t�bbet tud, mint �n arr�l az idegenr�l, akivel �lek. "

 

McGalagony el�sz�r nem akart hinni Harrynek, amikor az elmondta neki az �jjel t�rt�nteket. Fel-al� j�rk�lt a szob�j�ban, �s vagy ezerszer feltette a f�rfinak a k�rd�st:

 

- Ugye csak viccel?

 

De amikor Harry �jra meg �jra megcs�v�lta a fej�t, mag�ra ter�tette a z�ld sz�n� h�l�k�peny�t, �s azonnali hat�llyal a tan�ri szob�ba h�vta koll�g�it. A tan�rok egy�ltal�n nem �r�ltek annak, hogy az igazgat� ilyen k�s�i �r�n zavarja �ket. Sokan a szem�ket t�r�lgett�k, m�sok �s�toztak. Senkinek sem volt ideje fel�lt�zni, mindenki a h�l�ruh�j�ban �rkezett. Harrynek nem ker�lhette el a figyelm�t Anabella fekete sz�n� selyemruh�ja, s kidomborod� keblei. Akaratlanul is arra az �jszak�ra gondolt, amelyet egy�tt t�lt�ttek. Tekintet�k tal�lkozott, s Harry test�t forr�s�g j�rta �t. Gondolataib�l McGalagony �bresztette fel, aki ideges hangon magyar�zta a tan�roknak a lethifold t�rt�net�t.

 

- Szent ement�lis! Ez sz�rny�! Ez egy trag�dia! – tette sz�ja el� a kez�t Bimba professzor, aki ijeds�g�ben m�g azt is elfelejtette, hogy az �ssze-vissza �ll� �sz hajsz�lait igazgatta m�g az el�bb. Bimba felett j�csk�n elj�rt m�r az id�, s ez nemcsak a r�ncaiban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy m�r csak egy-k�t Gy�gyn�v�nytan �r�t tarthatott meg, a t�bbin�l Neville volt jelen, aki jelenleg Ausztr�li�ban kutatott.

 

- Mit tegy�nk? – k�rdezte Flitwick.

 

- Nos, mindenk�ppen �t kell kutatnunk a kast�lyt, �s a k�rny�ket is. Nem tudom, hogy hogyan j�hetett ide ez a l�ny, de mindenk�ppen meg kell �ll�tani – sz�lalt meg Harry.

 

McGalagony Harryhez fordult:

 

- Ez a maga hat�sk�re, Mr. Potter. Mi m�g �let�nkben nem tal�lkoztunk ilyen sz�rnnyel, de �n m�r hallottam r�la. Azt mondj�k, t�bb k�pzett auror kell a legy�z�s�hez.

 

- Ez �gy van. Az Auror F�iskol�n is csak tisztes t�vols�gb�l engedtek minket � k�zel�be, harcolni nem is lehetett vele, csup�n megn�zni, hogy milyen. Ideh�vom az embereimet, �s �tkutatjuk a kast�lyt.

 

- �s a di�kok? – emelte s�t�tbarna tekintet�t McGalagonyra Anabella.

 

McGalagony nagyot s�hajtott, majd olyat mondott, amire senki sem sz�m�tott.

 

- Nem tudhatnak meg semmit sem.

 

- Tess�k? – kerekedtek el Harry szemei. – Minerva, ki kell �r�ten�nk a kast�lyt, meg kell tudniuk, hogy mi�rt…

 

- Nem. Semmit sem tudhatnak meg, minek ijesztgess�k �ket? Nem akarom, hogy a sz�l�k idej�jjenek pat�li�zni. Tudja, hogy mi lenne, ha megtudn�k, hogy a gyerek�k vesz�lyes helyen van? Kivenn�k �ket a Roxfortb�l, mi meg mehetn�nk nyugd�jba!

 

- Ugyan m�r, Minerva! Biztosan meg�rten�k, hiszen anno is voltak gondok, gondoljunk csak a baziliszkuszra.

 

- Nem, Harry! Semmit sem tudhatnak meg, ez m�r nem az az id�. A sz�l�k elfogultak, �s bolondok. Di�k n�lk�l maradn�nk, �s bez�rhatn�nk az iskol�t. Nem engedhetem meg, hogy az �n kezem alatt bukjon el a Roxfort!

 

- Szerintem t�ldramatiz�lja a helyzetet – �llt fel Anabella. – Egy kis probl�m�t�l m�g nem fogj�k �t�ratni a gyerekeiket. K�l�nben is, hov� vinn�k �ket?

 

- Ak�rhov�! – McGalagony az asztalra csapott. – Nem mondunk semmit sem, ez az utols� szavam. Mindj�rt itt van a kar�csonyi sz�net, hazamennek a tanul�k, maguk pedig �tkutathatj�k a kast�lyt. Most pedig menjenek aludni.

 

- Egy pillanatra m�g! Mit tegy�nk ha megt�mad minket? – n�zett Harryre Flitwick.

 

- Patr�nussal kell elijeszteni. De megjegyzem, �ltal�ban az alv� var�zsl�t t�madja meg.

 

- Csod�latos. Egy lesb�l t�mad� sz�rny itt lebzsel a folyos�kon, mi pedig v�rjuk meg a sz�netet…

 

- Ha nem tetszik, elmehet Flitwick – McGalagony szeme szikr�kat sz�rt.

 

Flitwick hirtelen nem tudott mit mondani, erre nem sz�m�tott. A t�bbiek pedig jobbnak l�tt�k, ha engedelmeskednek. Mindenki elhagyta a termet, kiv�ve Harryt, aki �gy �rezte, hogy m�g nem z�rult le a t�ma. McGalagony f�sultan zuhant bele az egyik sz�kbe. Harry a n�h�z l�pett, �s leguggolt el�.

 

- Mi�rt csin�lja ezt?

- Mit?

 

- Ezt az eg�sz esztelens�get. Mi�rt nem tudhatj�k meg a di�kok, hogy vesz�lyben vannak?

 

- M�r elmondtam.

 

- Ne k�d�s�tsen, legal�bb el�ttem ne.

 

McGalagony szeme �vegess� v�lt.

 

- Mr. Potter, �n mindent �szrevesz, igaz? A vezet�s�gnek nem tetszik, hogy egy n� �ll a Roxfort �l�n. Hi�ba bizony�tottam sz�zszor, hogy alkalmas vagyok a posztra, el akarj�k venni t�lem. Nyugd�jba akarnak k�ldeni, s ha megtudj�k, hogy nem el�g, hogy a tanul�ink egyre tudatlanabbak, m�g az �let�k is vesz�lyben van, akkor eg�szen bizonyosan nyugd�jba fognak k�ldeni. Nem akarok f�lrevonulni, bele�r�ln�k! A Roxfort az otthonom, mindig is itt �ltem.

 

- McGalagony professzor, senki sem �ll�thatja f�lre, �n az iskola r�sze. De �rtse meg, a tanul�knak tudniuk kell a lethifoldr�l, jogukban �ll… figyelmeztetni kell �ket, hogy �vatosabbak legyenek. Tal�n ez a kis incidens v�gre jobb bel�t�sra t�r�ten� �ket.

 

- Lehet, Harry, de k�rem, k�pzelje bele mag�t az �n helyzetembe. �n vagyok a Roxfort igazgat�ja, a di�kok sorsa az �n felel�ss�gem. Csak a legv�gs� esetben szeretn�m �rtes�teni a nebul�kat. Ha m�r nem lesz m�s megold�s… de �n �gyis meg fogja oldani, igaz?

 

- Mindent el fogok k�vetni, s nemcsak a di�kok�rt, hanem �n�rt is, hiszen olyan mintha az any�m lenne.

 

A boszork�ny szem�be k�nnyek sz�ktek, s Harry most l�tta csak igaz�n, hogy milyen sokat is �regedett ez a n�.

 

- A tanul�kat pedig b�zza csak r�m, kital�ltam egy el�g neh�z vizsg�t nekik. Nem t�l kedves megold�s, de el�g felh�bor�t�nak tartom, hogy m�g a saj�t fiam sem tudja azt, hogy mi is az a patr�nus b�b�j. El�g volt a lustas�gb�l, k�nytelenek lesznek kem�nyen tanulni. Azt hiszem, musz�j lesz az Auror F�iskola szab�lyaitt alkalmaznom, persze csak ha �n is megengedi.

 

- Mi lenne az?

 

- Lankadatlan �bers�g, valamint puszt�ts vagy pusztulj el. El�g radik�lisan hangzik, de nem l�tok m�s megold�st. K�nytelenek lesznek neki�llni tanulni. Persze, senki sem fog meghalni a vizsg�n, de lehet, hogy lesz hal�l k�zeli �lm�ny�k. Mit gondol?

 

- Tudja mit? Cselekedjen bel�t�sa szerint. �n sz�zsz�zal�kosan megb�zom mag�ban. Szabad kezet kap mindenben.

 

***

A t�li sz�net mindig v�zv�laszt� volt a Roxfort �let�ben. Ilyenkor a kast�ly ki�r�lt, csak n�h�ny tan�r maradt az �nnepekre. Hi�ba, ez a dolog is megv�ltozott, hol voltak m�r azok az id�k, amikor a roxforti tan�rok �s di�kok �ssze�ltek a kar�csonyi asztaln�l, �s egy�tt mulatoztak! M�r r�g�ta �resen t�tongott a kast�ly ilyenkor, r�ad�sul ez�ttal m�g a tan�rok is miel�bb haza akartak t�rni. Senki sem merte megkock�ztatni, hogy megt�madja a lethifold. Harry �gy d�nt�tt, hogy kar�csony ut�n kutatj�k majd �t a kast�lyt, az �nnepeket meg akarta hagyni az auroroknak, igaz neki semmi kedve sem volt hazamenni. Amikor legut�bb otthon j�rt, el�g cs�ny�n �sszeveszett a feles�g�vel, ami�rt az nem volt hajland� elmondani neki, hogy mi�rt hideg�lt el t�le.

A sz�ve a tork�ban dobogott, amikor bel�pett a bej�rati ajt�n. Odabent nagy volt a s�rg�s-forg�s, mire �szbe kapott, egy poh�r L�ngnyelv-whisky ker�lt a kez�be Ron j�volt�b�l.

 

- Csak hogy megj�tt�l! M�r azt hitt�k, a Roxfortban t�lt�d az �nnepeket!

 

Harry k�r�ln�zett a nappaliban, ott volt az eg�sz Weasley csal�d, m�g Percy is elj�tt a gyerekeivel, s ekkor eszm�lt r� arra, hogy id�n n�luk lesz a k�z�s, nagy, csal�di �nnepl�s.

 

- Szia, Ron. Kicsit k�stem, mivel leugrottam Hagridhoz boldog kar�csonyt k�v�nni.

 

- �s hogy van az �reg h�h�ny�? – Ron arca v�r�s volt, ak�rcsak a hajsz�ne, s akadozva besz�lt. Harry arra k�vetkeztetett, hogy bar�tja m�r nem az els� poh�r ital�t fogyasztja.

 

- J�l van – felelt Harry, s ebben a pillanatban Ginny j�tt ki a konyh�b�l. Harry gyomra g�rcsbe r�ndult, s pr�b�lta kiker�lni feles�ge tekintet�t.

 

- N�zd Ginny, itt van Harry! – t�nt fel Ginny h�ta m�g�tt Hermione, kez�ben egy t�l m�zeskal�ccsal. – Szia, Harry!

 

Harry kurt�n biccentett egyet, majd felment a szob�j�ba, �s letette a b�r�ndj�t az �gyra. Szeme az �gy melletti �r�asztalra helyezett k�z�s csal�di f�nyk�pre esett. Ez a k�p m�g akkor k�sz�lt, amikor Albus els��ves volt a Roxfortban. A k�pen l�v� apa arca szinte ragyogott a boldogs�gt�l, Harry pedig olyan idegennek �rezte ezt az arcot. Az arcot, amely r�gen a saj�tja volt. Hossz� percekig n�zegette a k�pet, amikor valaki megfogta a v�ll�t. Megfordult, Ginny �llt el�tte, s Harry arra gondolt, hogy ez a n� is olyan idegen a sz�m�ra. Az t�ny, hogy Ginny nagyon csinos volt s�t�tk�k ruh�j�ban, �s eleg�ns kontyba t�z�tt haj�ban, de valahogy nem �rezte azt, amit ilyenkor szokott.

 

- Szia, Harry.

 

- Szia – k�sz�nt Harry is, de nem tudott semmi m�st mondani, �gy ink�bb elterelte a t�m�t: - Itt van m�r mindenki?

 

- Igen, m�g George is elj�tt, csak r�d v�rtunk. A gyerekek lent vannak a nappaliban, �s arra v�rnak, hogy fel�ll�ts�tok a f�t.

 

- Akkor ne v�rassuk �ket.

 

T�nyleg lent volt m�r mindenki, a Potter h�zat belept�k a vid�m rokonok. Albus, James �s Lily a nappali k�zep�n t�rdeltek, pont azon a helyen, ahol a kar�csonyf�t szokt�k fel�ll�tani.

 

- Na v�gre! – rikkantotta James, amikor megl�tta az apj�t. – Azt hittem, nekem kell fel�ll�tanom egyed�l.

 

- Ha r�d lenne b�zva, akkor nem lenne f�nk – jegyezte meg bujk�l� mosollyal Lily.

 

- Nagyon vicces! Mondhatom sz�p, hogy �gy b�zol a b�ty�dban!

 

- Ki mit �rdemel, nem igaz, Lily? – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe egy nyakigl�b, vil�gos barna haj� fi�.

 

- Egy �vben egyszer dugod ide az orrod, s m�ris a h�gomnak adsz igazat. Ez nem sz�p t�led, Teddy – zs�rt�l�d�tt James.

 

Az eml�tett v�lasz gyan�nt j� er�sen h�tba v�gta Jamest, majd felpattant, �s kezet r�zott Harryvel.

 

- Szia, keresztapu, hogy vagy?

 

- Remek�l – b�lintott Harry, mik�zben v�gign�zett a fi�n. Teddy csak n�h�ny �vvel volt id�sebb Jamesn�l, m�gis �gy t�nt, hogy sokkal nagyobb a kork�l�nbs�g a k�t fi� k�z�tt. Teddy arca mindig beesett �s ny�zott volt, r�ad�sul ak�rmennyit is evett, mindig nagyon v�kony maradt. Harry ak�rh�nyszor r�n�zett, mindig az jutott esz�be, hogy �gy festhetett a fiatalkori Remus Lupin is, aki Teddy �desapja volt.

 

- Akkor, mi lesz azzal a f�val? – l�pett a nappaliba Hermione, nyom�ban Ronnal, aki ki sem l�tszott a nyak�ba akasztott �g�sorokt�l.

 

- Neki �llunk azonnal, parancsnok! – nevetett fel Harry.

 

Hermione f�lig elv�r�s�d�tt, majd egy fejmozdulattal jelezte Ronnak, hogy tegye le az �vegasztalra az �g�ket. Ron kelletlen�l engedelmeskedett, majd az asztalon hagyott pohar��rt ny�lt, s m�r �ppen ivott volna bel�le, amikor a feles�ge elkapta a karj�t.

 

- Azt hiszem, ennyi b�ven el�g volt m�ra, Ron. Menj fel, �s hozd le a d�szeket.

 

- Na, de Hermione!

 

- Semmi na de! Azonnal menj, �s csin�ld amit mondtam! Hugo… hol van Hugo?

 

- Azt hiszem, kint h�embert �p�t Victoire-ral – v�laszolt Albus. – Majd �n seg�tek Ron b�csinak.

 

- K�sz�nj�k, Albus – b�lintott Hermione. – Ginny azt mondta, hogy a t�rol�ban vannak a d�szek.

 

�gy Albus �s Ron elhagyt�k a nappalit, Harry pedig �ppen elindult volna ki a feny�f��rt, amikor bele�tk�z�tt valakibe. Len�zett, egy sz�ke haj� kisl�ny karolta �t a l�b�t.

 

- Harry b�csi! R�gen l�togatt�l meg minket!

 

Harry lehajolt, �s az �l�be vette a kisl�nyt.

 

- Bocs�ss meg, C�line, de Harry b�csinak sok volt a dolga. H�ha, milyen nagyot n�tt�l.

 

- Bizhony’ C�line nagyon gyorsan n� – csend�lt egy ismer�s n�i hang Harry h�ta m�g�tt. Megfordult, Fleur Weasley �llt el�tte, sz�k, feh�r szokny�ban.

- �dv, Fleur, �r�l�k, hogy itt vagytok.

 

- Otthon sem maradhattunk volna, C�line m�r nagyhon’ l�tni akart. �sh’ milyhen’ j�l mutat a kezedben.

 

- Csak az�rt, mert gy�ny�r� kisl�nyotok van.

 

- K�sz�nj�k, Harry – �rkezett meg Bill Weasley, majd a l�nya fel� ny�jtotta a karj�t. – Gyere sz�pen, C�line.

 

- Nem akarok! – a kisl�ny szinte beleb�jt Harry nyak�ba.

 

- Na, gyere sz�pen. Hagyd Harry b�csit, ink�bb n�zz�k meg, hogy mit csin�l a nagyi. Ha a szimatom nem csal, akkor Yorkshire pudingot.

 

- Yorkshire, megyek!

 

- Tal�lkozunk k�s�bb, Harry! – azzal Fleur, Bill �s C�line elt�ntek a konyh�ban.

 

Harry folytatta �tj�t a feny�f��rt, amit a gar�zsban t�roltak. Kecses, d�s lomb�, ez�stfeny� volt, s eg�szen �t m�ter magas. Harry egy gyors kicsiny�t� b�b�jjal olyan m�ret�re var�zsolta, amely elf�rt a tenyer�ben, majd visszat�rt a nappaliba. Az ablak �s a k�lyha k�z� m�r elhelyezt�k a fa aranysz�n� tart�j�t. Harry belehelyezte a lyukba a f�t, majd el�vette a p�lc�j�t, �s a f�ra szegezte:

 

- Baziteo!

 

Hamarosan ott �llt el�tt�k az ez�stfeny� teljes nagys�g�ban. Lily a sz�ja el� kapta a kez�t, �s kisl�nyos csod�lkoz�ssal figyelte, ahogyan egy miniat�r f�b�l, hatalmas monstrum lesz.

 

- Ez a l�tv�ny mindig kik�sz�t! – s�gta James f�l�be.

 

- Akkor lesz majd j�, ha felker�lnek r� a d�szek. T�nyleg, hol van Ron b�?

 

Amint feltette a k�rd�st, m�ris meg�rkezett Ron, kez�ben egy hatalmas dobozzal.

 

- Itt vannak – jelentette ki, majd a fa el� pakolta a d�szeket. – A t�bbi a ti dolgotok.

 

- K�sz�nj�k, Ron – b�lintott Harry, majd a gyerekeihez fordult: - Akkor, var�zslattal, vagy k�zzel d�szits�nk?

- Var�zslattal – felelt James, majd felszisszent, mivel Lily j�l oldalba b�kte. – Most meg mi a bajod?

 

- Az, hogy mindent csak �gy pik-pakk el akarsz int�ztetni ap�val. Kar�csony van, k�ny�rg�m! Mi�rt nem d�sz�t�nk egy�tt, m�gia n�lk�l, ahogy szoktunk? Sokkal hangulatosabb!

 

- Ahogy �hajtja, fels�g. Akkor, most csin�ljuk, apa?

 

Harry m�r �ppen v�laszolt volna, amikor Hermione jelent meg a szob�ban, �s intett neki.

 

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte bar�tj�t�l.

 

- Nyugi, semmi baj, csak Albus az el�szob�ba h�v t�ged – mosolygott Hermione.

 

Harry k�v�ncsian s�t�lt �t az el�szob�ba, majd amikor oda�rt, m�r meg�rtett mindent: Albus �ppen akkor mutatta be Emilyt az �desanyj�nak, amikor oda�rt. Harry v�gign�zett a l�nyon, aki ez�ttal egy szolid barack sz�n� egybe r�szes szokny�t viselt, s hossz�, g�nd�r haj�t nem fogta copfba, mint ahogyan szokta, hanem hagyta, hogy rakonc�tlanul omoljon a h�t�ra. Harryt akaratlanul is a fiatalkori Hermion�ra eml�keztette. Enn�l a gondolatn�l el kellett mosolyodnia. A feles�ge ellenben �sszevont szem�ld�kkel m�rte v�gig az el�tte �ll� l�nyt, majd kurt�n ennyit k�rdezett:

 

- Vacsor�ra is marad?

 

Emily arca elfeh�redett a nem t�l sz�v�lyes fogadtat�st�l, s ezt Albus is azonnal �szrevette, mivel k�ts�gbeesett pillant�st k�ld�tt �desapja fel�.

 

- Sz�vesen l�tunk vacsor�ra, Emily – sz�lalt meg Harry.

 

- J� napot k�v�nok, Mr. Potter – biccentett fel� a l�ny, arca m�r kedvez�bb sz�nt �lt�tt. – K�sz�n�m sz�pen, a megh�v�st, de haza kell mennem any�mhoz.

 

- Milyen k�r! – s�hajtott fel sz�npadiasan Ginny, majd elviharzott a konyh�ba.

 

- Csak nagyon izgul az este miatt, tudod id�n mindenki n�lunk �nnepli a szentest�t – pr�b�lta menteni a menthet�t Harry, majd elsietett Ginny ut�n.

A konyh�ban meg is tal�lta, �ppen Mollyval k�sz�tett�k a k�retet.

Harry megragadta Ginny karj�t, jelezv�n, hogy k�vesse. Nem volt egyszer� feladat olyan zugot tal�lni a h�zban, ahol �ppen nem egy Weasley tart�zkodott. V�g�l a h�l�szob�jukba mentek.

 

- Harry, erre �n nem �rek r�, ezer meg ezer dolgom van…

 

- Megmondan�d, hogy mi a bajod? – vonta k�rd�re a feles�g�t.

 

- Nekem? Ugyan semmi.

 

- Akkor mi volt ez az el�bb Emilyvel?

- Fogalmam sincs, hogy mir�l besz�lsz – k�d�s�tett tov�bb Ginny.

Harry ism�t megragadta a karj�t, de most sokkal er�sebben, mint az el�bb. A n� felszisszent a szor�t�st�l, de Harry nem foglakozott azzal, hogy esetleg durv�bb a feles�g�vel a kellet�n�l. T�l sok minden volt m�r Ginny rov�s�n.

 

- Mi�rt volt�l olyan rideg azzal a l�nnyal? – t�rt a l�nyegre a f�rfi.

Ginny felemelte a fej�t, �s v�gre Harry szem�be n�zett.

 

- Nem szimpatikus, �s k�sz.

- Hogy mi? – Harry a meglepet�st�l elengedte a n� kez�t. – Nem szimpatikus? De h�t mi�rt? Nagyon kedves l�ny, �s Albus szereti �t. Eddig James annyi l�nyt hozott haza, hogy a t�z ujjamon nem tudom megsz�molni, s neked mindegyik nagyon tetszett, erre Albus el�sz�r mutatja be a bar�tn�j�t, �s neked nem szimpatikus, ez�rt �gy b�nsz vele, mint egy pokr�c?

 

- Nem tehetek r�la, nem tetszik nekem, �s k�sz. Nem tudok j�pofizni azzal, akit nem kedvelek, sajn�lom – hadarta Ginny, �s m�r indult is volna ki az ajt�n, de Harry meg�ll�totta.

- Att�l, hogy nem szimpatikus neked, m�g kedvesen kell b�nnod vele, mert a fiad szerelme. Megtiltom, hogy ilyen undok m�don elkergesd.

- Megtiltod? Te nekem nem tilthatsz meg semmit sem!

Harry m�r �ppen v�laszra nyitotta volna a sz�j�t, amikor megjelent az ajt�ban Hermione aggodalmas arca.

 

- Csak nincs valami gond? �gy elt�ntetek…

- Nincs – v�laszolta gyorsan Ginny, de Harry hangosabb volt n�la:

 

- De van! M�gpedig az, hogy a dr�ga feles�gem olyan pokr�c m�don �dv�z�lte a fia szerelm�t.

- Mondjuk azon �n is elcsod�lkoztam, hogy milyen kim�rt volt�l ahhoz a l�nyhoz… - jegyezte meg Hermione.

- Mert nem szimpatikus!

Harry teljesen elvesz�tette a t�relm�t. Nem �rdekelte, hogy nyitva van az ajt�, nem �rdekelte, hogy itt van Hermione, nem �rdekelte az sem, hogy h�nyan hallj�k, mint ahogyan azzal sem t�r�d�tt, hogy kar�csony van, egyszer�en kit�rt bel�le az, ami m�r r�g�ta nyomta a lelk�t:

 

- Neked �jabban senki sem szimpatikus, m�g a tulajdon f�rjed sem!

- Na, de Harry…

- Mi van? Sz�gyelled t�n Hermione el�tt? Pedig � nagy bar�tn�d, t�bbet tud mint �n arr�l az idegenr�l, akivel �lek.

- Ezt hogy �rted? – Ginny most el�sz�r n�zett a szem�be.

- J�l hallottad, Ginny, nem az vagy, akit elvettem. Megv�ltozt�l, h�napok �ta �gy b�nsz velem, mintha nem is lenn�k a f�rjed, s a gyerekeid apja. �veken �t kem�nyen dolgoztam, hogy mindenetek meglegyen, mindent elk�vettem, hogy boldog legy�l, erre m�g annyit sem �rdemlek meg, hogy elmondd az igazat.

 

Ginny les�t�tte a szem�t, Hermione pedig s�padtan az ajt�f�lf�nak d�lt. Harry egyik n�r�l a m�sikra n�zett, majd �k�lbe szorult k�zzel folytatta:

 

- Azt hittem, hogy ismerlek, de ebben m�r egy�ltal�n nem vagyok biztos. Olyan idegen vagy, olyan… olyan m�s. R�ad�sul itt van ez a dolog Albusszal. �let�ben el�sz�r mutat be valakit, s te is tudod, hogy Albus nem James, � komolyan gondolja, erre te mit csin�lsz? Megijeszted a l�nyt. Az a Ginny, akit �n ismerek sosem tett volna ilyet. Az a Ginny mindenkivel kedves volt, tele �lettel, nem egy ilyen… ilyen…

- Egy ilyen mi? Fejezd csak be! – Ginny arca v�r�s sz�nt �lt�tt.

- Egy ilyen rideg n�.

- Sz�val rideg vagyok, ami�rt nem cs�koltam k�rbe a fiam bar�tn�j�t, akire ha r�n�zek, kiver a fr�sz?

- Kiver a mi? Te hallod egy�ltal�n, hogy miket mondasz? Egy tizenhat �ves di�kl�nyr�l van sz�, nem egy b�n�z�r�l!

- Akkor sem szeretem, �s k�sz!

- Legal�bb ismerd meg, Ginny – sz�lalt meg Hermione.

- Nem akarom.

Harry f�sultan legyintett, �s elindult az ajt� fel�, meg sem �llt, h�tra sem n�zett, �gy mondta:

 

- Ez volt az utols� alkalom, hogy megpr�b�ltam megbesz�lni veled a dolgokat. Innent�l kezdve, nem �rdekelsz, nem fogok �jjeleken �t forgol�dni az�rt, hogy r�j�jjek, mi a bajod velem. De egyet jegyezz meg, Ginevra, nem fogom hagyni, hogy a savany�s�god t�nkretegye Albus �let�t. A gyerekeim mindenkin�l fontosabbak sz�momra, s ha Albusnak ez a l�ny kell, akkor vele lesz, t�zzel – vassal, hogy ha kell. Te pedig jobb lesz, ha eld�nt�d, hogy elakarod-e marni a fiadat is magad mell�l, mint ahogyan azt velem tetted.

Hangos puffan�ssal z�rult be az ajt� a f�rfi m�g�tt. Ginny az �gyra rogyott, �s a kez�be temette az arc�t. Hermione le�lt mell�, �s �tkarolta.

 

- Ez el�g kem�ny volt, de igaza van…

- Tudom.

- Meddig v�rsz m�g? Mikor vagy hajland� v�gre elmondani neki?

- Nincs hozz� er�m, Hermione. Egyszer�en gyenge vagyok hozz�, Harry olyan j� ember… olyan remek ember. �veken h�t csod�latos f�rj volt, �s m�g csod�latosabb apa…

- M�r csak ez�rt is meg�rdemeln�, nem?

- De igen. El fogom mondani neki, elfogom. Csak most m�g nincs hozz� er�m.

- Csak nehogy addigra m�r k�s� legyen. �s Emily?

Ginny arca ism�t v�r�s lett.

- Ne is eml�tsd nekem! A hideg futkos a h�tamon, amikor r�n�zek. Rossz el��rzetem van vele kapcsolatban, �s nem akarom, hogy Albus vele legyen.

Hermione elfojtott egy mosolyt.

- Nem lehet, hogy az a bajod, hogy Al feles�g�l akarja venni ezt a l�nyt, s ez azt jelenti, hogy hamarosan kirep�l a csal�di f�szekb�l?

- Nem hinn�m… Jamesn�l sosem volt ilyen gondom.

- De James szinte minden h�ten m�st hoz haza. � nem olyan megfontolt, mint Albus.

- Ebben igazad van, James nagyon kajla. Vajon t�nyleg csak ennyi probl�m�m lenne a l�nnyal? Meglehet, mindenesetre az�rt m�g nem b�zom meg benne.

- M�g nem is kell, el�g, ha kicsit kedvesebb leszel vele.

 

Am�g Ginny �s Hermione odafent t�rsalogtak, addig Harry vez�nyl�s�vel elkezd�d�tt a fa feld�sz�t�se. A fiatalok nagyon �lvezt�k a fa csinos�t�s�t, mindenki vid�man kivette a r�sz�t a munk�b�l, kiv�ve Emilyt, aki a kanap�n �lt, �s csod�lkozva figyelte a m�veletet. Harry amint �szrevette ezt, lesz�llt a l�tr�r�l, �s a l�nyhoz ment.

 

- Valami baj van?

- Nem, uram, semmi sem.

- Mi�rt nem csatlakozol hozz�nk?

- Tudja, Mr. Potter, nem szeretn�k zavarni, hiszen �n idegen vagyok.

- A fiam p�rja olyan sz�momra, mintha a l�nyom lenne. �r�ln�nk, ha csatlakozn�l. Vagy tal�n James ijesztett meg? nem szokta �m leejteni az �sszes szaloncukrot, ne f�lj, nem fog a fejedre esni. �ll�tom, hogy direkt ejtette Rose Weasley fej�re az el�bb.

- Nem err�l van sz�, uram, csak ez egy csal�di esem�ny, �s azt hiszem, jobb lenne, ha hazamenn�k.

Harry apai gyeng�ds�ggel megfogta a l�ny kez�t.

 

- Hiszen m�r csal�dtag vagy, Emily.

A l�ny szem�t elf�tyolos�tott�k a k�nnyek, de id�ben �szlelte elgyeng�l�s�t, �s �gy id�ben vissza tudta fojtani a k�nnyeit.

 

- H�, gyerekek, szeretn�tek, ha ez az ifj� h�lgy vel�nk egy�tt d�sz�tene? – fordult Harry a fiatals�ghoz.

- �n t�kre b�rn�m – sz�lalt meg James az egyik feny��g m�g�l.

- �n is szeretn�m! – vis�totta C�line.

Emily v�gre fel�llt, �s csatlakozott a d�sz�t�kh�z. Mialatt a bord�-arany d�szek a hely�kre ker�ltek, r�gi kar�csonyi dalokat �nekeltek, s mindenki nagyon j�l �rezte mag�t.

 

- Ki k�r egy kis m�zeskal�csot? – sietett a szob�ba Molly.

- �n! �n! – C�line volt az els�, aki a nagymam�hoz �rt.

- Annyira j�, hogy itt vagy – s�gta Emily f�l�be Albus.

- Nana! Kezdek f�lt�keny lenni – v�g�dott be k�z�j�k James. – Nemcsak, hogy gy�ny�r� a csaj, m�g okos is… ej, Al, j�l feladtad a leck�t! Ez nem fair, mikor fogok �n ilyen csajt tal�lni? M�g apa is b�rja…

- Szerintem apuk�d mindenkivel ilyen kedves – sz�lt k�zbe Emily. 

- Az t�ny, hogy nem egy vesz�lyes fajta, de eddig m�g egy csajomat se invit�lta f�t d�sz�teni. T�ged nagyon szeret. Mintha a l�nya lenn�l, vagy valami ilyesmi.

 

Nem b�rta tov�bb, t�l sok volt ez m�r neki. Fel�llt, �s a mosd�ba sietett, �tk�zben �rezte, ahogyan arc�t el�ztatj�k a k�nnyek. Nem �rtette, hogy mi t�rt�nik vele, nem �rtette, hogy hogyan lehet � itt, ilyen kedves emberek k�z�tt, mint ahogyan azt sem �rtette, hogy mindez mi�rt zavarja. Mi ez a hirtelen j�tt �rzelem �radat? Mi�rt s�r? J�l eml�kezett arra, hogy �let�ben el�sz�r, �s utolj�ra az �desapja temet�s�n s�rt. Akkor �gy �rezte, mintha elvesz�tett volna mag�b�l egy darabot. Az apja j� ember volt, s nagyon szerette �t. Mindig k�nyeztette, nem �gy mint az anyja, aki vasszigorral nevelte �t, s Emily mindig �gy �rezte, mintha nem is szeretn� sem az apj�t, sem pedig �t. Felemelte a fej�t, �s a t�k�rbe n�zett. A k�nnyek elmaszatolt�k a sminkj�t. M�g szerencse, hogy nem tett fel t�l sokat a szemfest�kb�l. Kisv�rtatva kopogtattak az ajt�n, majd felcsend�lt Albus aggodalmas hangja:

 

- Emily, minden rendben?

- H�t persze, Al.

- Bemehetek?

- Gyere csak.

- Mi�rt s�rsz?

- Csak itt van ez a nap a csal�doddal, �s mindenki annyira kedves, �s olyan j�, hogy mind egy�tt vagytok, �s apuk�d… apuk�d azt mondta, hogy m�r �n is csal�dtag vagyok – szipogta Emily. – Annyira, de annyira kedves velem, meg sem �rdemlem.

Albus mosolyogva mag�hoz h�zta a bar�tn�j�t.

 

- H�t innen f�j a sz�l, nincs el�g �nbizalmad, azt hiszed, hogy nem vagy el�g j� hozz�nk. T�vedsz, szerelmem, te vagy a legt�k�letesebb a sz�momra.

- Nem �rdemellek meg!

- Sokkal t�bbet is meg�rdemeln�l – mondta Albus, �s megcs�kolta a l�nyt. – El�g volt a b�slakod�sb�l, rendben? Menj�nk vissza, most j�nnek a r�gi sztorik. Tudod, kaja el�tt mindig nosztalgi�zunk.

- �rtem, ok�.

 

***

Az �nnepek gyorsan elteltek, s amint �jra bek�sz�nt�ttek a dolgos h�tk�znapok, Harry azonnal �sszeh�vta a legk�pzettebb aurorjait, hogy egy�tt �tkutass�k a Roxfortot. M�g a legapr�bb zugba is belestek, de nem akadtak a lethifold nyom�ra Harry nem kis b�nat�ra.

 

- Tal�n elment m�r – vetette fel Ron a Tiltott Rengeteg fel� menet. – Tal�n megijedt, �s elt�nt.

- Meglehet, de az�rt keress�k m�g. Ha nem tal�ljuk meg itt, akkor el�g nagy g�zban lesz�nk. Akkor �t kell kutatnunk a k�rny�ket.

El�rt�k az erd� sz�l�t, Ron hirtelen megtorpant.

 

- Mindig a hideg r�z ki ett�l a helyt�l, pedig milyen r�g volt m�r.

- Engem nem zavar, pedig engem �ltek meg itt. Na, gyere, csin�ljunk egy kis helyet.

 

Harry felemelte a var�zsp�lc�j�t, �s az erd� sz�l�n tornyosul� h�kupacra szegezte, gondolataiban maga el�tt l�tta, amint el�tt�k egy �sv�ny bontakozott ki, s ekkor a p�lc�j�t k�k f�nycs�va hagyta el, majd az el�bb m�g csak gondolatban szerepl� �sv�ny megjelent a val�s�gban is. Bel�ptek a rengetegbe, s el�reszegezett p�lc�val vizsg�lt�k �t a keleti r�szt.

 

- Nem igaz, hogy nem tal�ljuk m�r meg! – sop�nkodott Ron, majd nekid�lt egy h�lepte t�lgyf�nak. – Nagyon unom ezt m�r, Harry. Itt bolyongunk �r�k �ta, �s semmi �rtelme. Szerintem nincs m�r itt ez a sz�rny.

 

Harry el�vett a zseb�b�l egy fiol�t, amely z�ld sz�n� folyad�kot tartalmazott, majd egy cseppet r��nt�tt a l�ba el�tt elter�l� �sv�nyre. A m�velet nyilv�n nem a k�v�nt eredm�nyt hozta, mivel k�rbe j�rta a ter�letet, s vagy hatszor megism�telte ezt. Mindig ugyanaz t�rt�nt: a z�ld cseppeket elnyelte a h�.

 

- Nem j�rt erre, ez biztos – magyar�zta Harry Ronnak. – Ha j�rt volna itt valaha is, akkor ez a szer kimutatn�.

 

- Nyomfelfed� var�zsital? �n is hoztam �m magammal.

 

- Helyes.

 

Ekkor l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�ket, valakinek a talpa alatt recsegett a h�. Harry a zaj ir�ny�ba fordult, s kisv�rtatva megjelent el�tt�k egy alacsony, sz�ke haj� n�. Vastag, fekete bund�t viselt, s kez�ben � is egy Nyomfelfed� var�zsitalos fiol�t tartott.

 

- Anne? Tal�lt�l valamit? – sz�lt hozz� Ron.

 

A n� csal�dottan megr�zta a fej�t, majd el�kapta var�zsp�lc�j�t, �s �gy sz�lt:

 

- Piroinitio!

 

A p�lca cs�csk�b�l v�r�s f�nycs�va t�rt el�, s a n� eg�szen az arc�hoz tartotta a p�lc�t. Az el�bb m�g lila sz�nt �lt� arc�ba lassan visszat�rt az �let.

 

- Meg lehet fagyni idekint, nem? Ti tal�ltatok valamit, Harry?

 

- Sajnos m�g nem.

 

- Roberts �s Kinglon �tkutatt�k a kast�lyt, �s m�g csak h�lt hely�t sem tal�lt�k annak a besti�nak. Emers �s Ross pedig bej�rt�k az �sszes titkos folyos�t, amit felv�zolt a Tekerg�k T�rk�pe, de semmi. Szerintem m�r nincs itt.

 

- Igen, �n is erre a k�vetkeztet�sre jutottam. Be k�ne j�rnunk a k�rny�ket, el is megyek a Miniszt�riumba, �s k�rek h�zkutat�si parancsot. B�rhol lehet, ez�rt mindent �t kell f�s�ln�nk.

 

- Remek �tlet, de nem vethet�nk el egy B – verzi�t sem. Mi van akkor, ha ez a sz�rny egy var�zsl� ir�ny�t�sa alatt �ll? – vetette fel Anne.

 

- Az azt jelenten�, hogy ez a m�gus nagy hatalommal �s gyenge embers�ggel b�r. Ilyen szem�lyt �n nem ismerek, ha lenne valaki, aki ennyire er�s, arr�l tudn�nk.

 

- �s ha egy szervezettel �llunk szemben? – t�telezte fel Ron.

 

- Arr�l is tudnunk kellene. Nem hiszem, hogy Angli�ban ilyen b�nszervezet m�k�dne. Itt minden rendben van – jelentette ki Harry, hab�r egy percre meg�t�tte a f�l�t a gondolat, miszerint egy igen er�s var�zsl� �llhat a h�tt�rben.

 

- Te tudod, parancsnok, de �n az�rt nem vetn�m el ezt az �tletet – mondta Anne.

 

- Majd �tgondolom. Most pedig, elmegyek a h�zkutat�si parancs�rt, mivel csak �gy nem ronthatunk be senkihez sem.

 

- Nem mintha a nagy Harry Pottert nem t�rt karokkal fogadn�k – d�rm�gte Ron.

 

- Nem haszn�lhatom ki az emberek szeretet�t – mondta Harry, arc�n halv�ny p�r jelent meg.

 

A parancsot azonnal a rendelkez�s�re bocs�tott�k, m�g magyar�zkodnia sem kellett. A k�rny�ket egy nap alatt siker�lt teljesen �tn�zni, de sajnos semmit sem tal�ltak. Harry f�radtan indult fel a roxforti szob�j�ba, amikor �sszefutott Anabell�val.

 

- Anabella, te mit keresel itt?

 

- Igaz�b�l unatkoztam otthon, ez�rt bej�ttem. Tudod, maradt m�g egy kis dolgom a sz�net el�ttr�l. �s te? Most vizsg�lj�tok �t az iskol�t?

 

Harry b�lintott, majd kinyitotta a szob�ja ajtaj�t, �s el�re engedte a n�t.

 

- Megtal�lt�tok?

 

- Sajnos nem. Szerintem elment m�r, de meg fogom tal�lni. Hogy telnek az �nnepek?

 

- Remek�l, csak kicsit egyed�l �rzem magam. Tudod, Emily �lland�an Albusszal van, aminek persze nagyon �r�l�k, csak h�t �gy olyan �res a lak�s.

 

- Mi�rt nem l�togatod meg a sz�leidet?

 

Anabella szem�ben furcsa f�ny gy�lt. Harry kezdte azt hinni, hogy valami rosszat mondott. A n� el�sz�r csak n�m�n n�zett maga el�, majd �veges tekintettel �gy sz�lt:

 

- Meghaltak.

 

- Sajn�lom, nem tudtam. Ink�bb v�ltsunk t�m�t, j�?

- J�. N�latok hogy telik a sz�net?

 

- T�l sokat nem vagyok otthon, �gyhogy igaz�b�l nem tudom, hogy ki mit csin�l. Gondolom, James az �j sepr�j�t pr�b�lgatja, amit kar�csonyra kapott, Lily Rose-zal l�fr�l valahol, Albus a l�nyoddal van, Ginny pedig… nos, valamivel biztosan el�ti az id�t.

 

Anabella �t�lt az �gyra a f�rfi mell�.

 

- M�g mindig rosszban vagytok?

 

- Ez egyre rosszabb.

 

- Miattam van?

 

- Nem, ink�bb amiatt, hogy nagyon elt�volodtunk egym�st�l, s �n nem tudom az ok�t. Ginny makacsul hallgat, s nekem elegem van bel�le.

 

- Harry, nem kell k�m�lned, tudom, hogy a m�ltkor hib�t k�vett�nk el. �n annyira sajn�lom, hogy belezavartam a h�zass�gotokba… de k�ptelen voltam ellen�llni, te olyan j� ember vagy, �s annyira, de annyira vonz� f�rfi.

 

Harry �rezte, hogy a f�le hegy�ig elv�r�s�dik. Nem szokott hozz� ahhoz, hogy egy n� dics�rje. R�ad�sul egy ilyen kiv�teles sz�ps�g� n�.

 

- Anabella – fogta meg a n� kez�t. -, te nem vagy hib�s, hiszen az �rzelmeinknek nem tudunk parancsolni. �n hib�ztam, mivel �n voltam az, aki engedett neked. Gyenge voltam, s hogy �szinte legyek, m�g mindig gyenge vagyok. Be kell vallanom, hogy �gy vonzol, mint egy m�gnes, s a feles�gem ridegs�ge csak m�g jobban hozz�d tasz�t. Nem tudom, hogy mi lesz a v�ge ennek az eg�sznek. Lassan eljutok arra a szintre, hogy m�r lelkiismeret-furdal�som sincs, amikor b�n�s gondolatok cik�znak �t az agyamon.

 

Anabella m�lyen a f�rfi szem�be n�zett, s olyan k�zel h�z�dott hozz�, hogy a test�k szinte �ssze�rt.

 

- H�t b�n lenne kil�pni egy rossz h�zass�gb�l, hogy boldog legy�l? B�n lenne szeretni? Att�l, hogy a feles�ged lemondott a szerelemr�l, neked m�g nem kell �gy tenned. Te m�g fiatal vagy, �s szenved�lyekkel teli, a gyerekeid pedig nagyok m�r, meg�rten�k, ha v�ltan�l.

 

A n� meg sem v�rta Harry reakci�j�t, megfogta az ing�t, �s megcs�kolta �t. Harry �rezte, ahogyan el�nti test�t a v�gy, amelyet Anabella cs�kja �bresztett benne. Elm�je els�t�t�lt, egyre gyorsabban vette a leveg�t, majd mire �szbe kapott, m�r az �gyon fek�dt a n� f�l�tt. Anabella gy�ny�r� volt, s b�d�t� j�zmin illat �radt a b�r�b�l. Gyors mozdulatokkal leh�mozta a f�rfi ing�t, majd Harry �v�hez ny�lt, de a f�rfi meg�ll�totta:

 

- Ezt nem tehetj�k meg �jra. M�g nem. El�bb szabadd� kell v�lnom, ez �gy igazs�gos mindenkivel szemben.

 

- Igazs�gos? – ny�gte a n�.

 

- Igen, vagy tal�n te megel�gszel a szeret� szereppel? – Harry az �gy sz�l�re �lt, s elkezdte visszagombolni az ing�t.

 

- Term�szetesen, jobb lenne, ha csak az eny�m lenn�l – mondta Anabella, majd kih�v� mozdulatokkal let�rdelt Harry el�. – De tudod, Harry Potter, �n azt vallom, hogy �lj�nk a m�nak, vannak helyzetek, amikor f�l�sleges gondolkodni, amikor engedni kell a v�gyainknak.

 

Harry k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, a n� pedig nem sok�ig hagyta tudatlans�gban, egy szempillant�s alatt leh�mozta Harryr�l a nadr�got, �s a sz�j�ba vette Harry f�rfiass�g�t.

 

- J�zusom, Anabella, mi a fen�t csin�lsz?!

- Mi a bajod, tal�n nem tetszik?

- Nem err�l van sz�, csak nem kell ilyen dolgokat haszn�lnod ahhoz, hogy meggy�zz.

- Nem akarlak meggy�zni semmir�l sem, �n csup�n azt szeretn�m, ha v�gre megkapn�d azt, amit �rdemelsz – jelentette ki Anabella szenved�lyesen.

 

T�bb sz� nem esett k�z�tt�k, Harry ism�t legy�ztetett.

 

Am�g �k a Roxfortban k�jes pillanatokat �ltek �t, addig a Potter h�zra az �j k�sz�nt�tt. Albus, Emily, Lily �s James a telev�zi� el�tt n�zt�k kedvenc m�sorokat, a Boszork�ny v�laszt, Ginny pedig a konyh�ban mosogatott, �s legbel�l �rezte, hogy Harry nem fog hazaj�nni vacsor�ra. Lassan v�get �rt a sz�net, s �k szinte nem is tal�lkoztak, �gy �ltek egym�s mellett, mint k�t idegen. Egyfolyt�ban Hermione szavai j�rtak a fej�ben, aki arra figyelmeztette, hogy ha �gy folytatja, akkor Harry el fogja hagyni. Bele sem mert gondolni abba, hogy mi lesz akkor, ha Hermione j�slata bev�lik. Rettegett m�g a gondolat�t�l is annak, hogy a f�rje elv�lhat t�le, �s kereshet valaki m�st. El kell mondania neki azt, ami a sz�v�t nyomja m�r h�napok �ta. Harry meg�rdemli, hogy tudja az igazat.

Ginny j�l sejtette, Harry nem �rkezett meg sem vacsor�ra, sem pedig aludni. Reggel toppant csak be, akkor is csak az�rt, hogy �sszeszedje a csomagjait, �s visszamenjen a Roxfortba, hiszen a sz�net lej�rt.

 

- Mindent bepakoltam m�r neked – l�pett az �gyn�l �ll� f�rj�hez Ginny, �gy d�nt�tt, hogy v�gre sz�nt kell vallania, csak nem tudta, hogyan kezdjen bele.

 

- J�l van, k�sz�n�m – morogta kim�rten Harry.

 

- Viszel magaddal ennival�t az �tra?

 

- Nem.

 

- Hazaj�ssz a h�tv�g�n?

 

- Nem.

 

Ginny f�sultan s�hajtott, majd remeg� k�zzel megfogta Harry v�ll�t.

 

- Nagyon haragszol r�m, ugye?

 Harry nem felelt, lecsukta a b�r�ndje tetej�t, �s elindult az ajt� fel�.

 

- Harry, �n…

 

- Erre most nincs id�m, hagyj menni.

 

Ginny egyed�l maradt a szob�ban, �s �rezte, hogy elvesz�ti �t. Vagy m�r az is lehet, hogy el is vesztette. 

Vissza a bloghoz